Tetszett a cikk?

Amolyan jogi karácsonyfává öltöztették fel vasárnap éjjel az EU pénzügyminiszterei a tagállamok költségvetési hiányát szabályozó stabilitási paktumot, amelyre felaggatták minden kormány minden kívánságát - lazítva ezzel az eddigi szigorú rendszert.

"A közvélemény és a piacok bízhatnak benne, hogy a kormányzótanács továbbra is szilárdan elkötelezett az árstabilitás megőrzése mellett" - fogalmazott fagyosan vészjósló modorban az Európai Központi Bank (ECB) hétfői közleménye. Jean-Claude Trichet ECB-elnök éppen egy hete tette nyilvánvalóvá alig burkoltan, hogy ha az uniós kormányok a tagállamok költségvetési mozgásterét szabályozó úgynevezett stabilitási és növekedési paktum számottevő lazítására vetemednének, akkor búcsút mondhatnak a már évek óta történelmi mélyponton lévő, alig 2 százalékos központi banki kamatlábnak.

A bankvezér rémálma hétfő reggelre valósággá vált: a 25-ök pénzügyminiszterei - hathavi alkufolyam végén 12 órás, hajnalig tartó rendkívüli tanácsülésük eredményeként - a híres-hírhedt szabályrendszer "rugalmasabbá" tételében állapodtak meg. A jelek szerint Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő és pénzügyminiszter, az EU soros elnöke, a sokáig kilátástalannak tűnő kompromisszum érdekében végül is a lovak közé dobta a gyeplőt: az új szisztéma jószerével valamennyi kormány valamennyi szigorenyhítő kívánságát befogadta. Az EU-elnök láthatóan meghajolt a politikai realitások előtt, nevezetesen, hogy Gerhard Schröder német kancellár - akinek kormánya az idén már negyedszer produkál büntetendő nagyságú költségvetési deficitet - meg akarja nyerni a 2006-os választásokat. No meg hogy Franciaországban egyre erőteljesebb az EU-alkotmány ellen agitáló populizmus. Ráadásul az új tagállamok pénzügyminiszterei - mint például a magyar Draskovics Tibor - is kötött mandátummal érkeztek a tanácskozásra. Juncker számára hátborzongató kilátás volt, hogy az egész problémacsomag átkerül a már amúgy is feszültségekkel terhes - az EU gazdaságpolitikai programjának irányváltásáról szóló - e hét szerdai, lapzártánk utáni kormányfői csúcstalálkozóra, végképp ellehetetlenítve ezzel bármiféle higgadt mérlegelést.

Betöltötte feladatát hívei szerint az 1999-ben hatályba lépett stabilitási paktum, legalábbis abban az értelemben, hogy az előző másfél évtized gyakorlatához képest jóval fegyelmezettebb költségvetési politikára kényszerítette az euró bevezetésére készülő tagállamokat. Az utóbbi évek lanyha európai gazdasági növekedése azonban erősen próbára tette még a jogkövető magatartást preferáló kormányokat is.

Megszaporodott a paktum kritikusainak tábora, akik szerint a szabályrendszer sarokkövei - a nullszaldós vagy többletet mutató költségvetési egyenleg követelménye, illetve a hazai össztermék (GDP) 3 százalékát meghaladó hiány szankcionálása - elfogadhatatlanul korlátozzák a kormányok pénzügyi mozgásterét, nem veszik figyelembe a konjunktúraciklusok fel- és leszálló ágait, akadályozzák az átfogó gazdaságpolitikai reformokat. Különösen az európai baloldalon emlegették egyre türelmetlenebbül a paktum nevében szereplő "növekedés" szót, követelve, hogy a szabályrendszer segítse a kormányokat beruházásbarát gazdaságpolitika finanszírozásához, s nem kevesen az EU növekedésgerjesztő, úgynevezett lisszaboni programjának kudarcát is a paktum szigorának a számlájára írják.

A 3 százalékos deficitplafont az utóbbi években a tagállamok csaknem fele megközelítette, vagy át is lépte, ám az eljárásrendbe épített jelentős pénzbüntetés kiszabására eddig nem volt példa. Bár az eredeti megállapodás idején Theo Waigel német pénzügyminiszter ilyen esetre automatikus elrettentő szankciót javasolt, francia nyomásra a pénzügyminiszteri tanács kapta meg a súlyos döntés jogát. Amikor ez viszont már elodázhatatlannak látszott - mint 2003-ban Németország és Franciaország esetében -, a nyílt megszégyenítés elkerülése végett a tanács egyszerűen felfüggesztette az eljárásrend érvényét, ezzel gyakorlatilag porrá zúzva a paktum tekintélyét.

Ha a kormányok viselkedését nem lehet a szabályokhoz igazítani - vált egyre nyilvánvalóbbá -, akkor a szabályokat kell a kormányok ízlésére átfazonírozni. A paktum reformjára a bővítés is alkalmat szolgáltatott: "A gazdaságpolitikai megfontolásokra nagyobb súlyt helyező szabályrendszer jobban szolgálja a 25 tagúra bővült unión belüli különbségek elismerését" - áll a pénzügyminiszterek által vasárnap éjjel elfogadott dokumentumban. Az átalakítás a szabályrendszer mindkét ágát - vagyis a hiány kialakulásának megelőzését szolgáló ösztönző rendszert és a deficitplafon túllépésekor felpörgő korrekciós mechanizmust - hatékonyabbá teszi. Ám az első értékelések - köztük az ECB kormányzótanácsáé - szerint az egyensúly erősen elbillent: a "jó időkben" való takarékosságra ösztönzés érzékelhetően gyengébb, mint a túlköltekezéstől való elrettentés a "rossz időkben", vagyis a paktum anticiklikus hatása nem elég erős. Ami a politikusok számára nagyobb rugalmasságot hoz, az a pénzpiacoknak nagyobb bizonytalanságot eredményez - kommentálják egyes brüsszeli szakértők a fejleményeket, hozzátéve, hogy a reform növekedés- és inflációgerjesztő következményeit az eurónak a dollárhoz viszonyított erős árfolyama rövid távon valószínűleg tompítani fogja.

Elvileg a jövőben is fennmarad a GDP 3 százalékában megjelölt hiánylimit és az ennek túllépését sújtó büntetés, de a várhatóan júniusban érvényessé váló új rendelkezések az eddigiekhez képest jóval több, lazán megfogalmazott kivételt engednek, és meghosszabbítják a helyreállítási határidőket. Máris sokan jósolják, hogy megszaporodnak majd az értelmezési viták: az új előírás például a 3 százalékos deficit átmeneti, csekély túllépését engedélyezi, ha a túlköltekezést "Európa egyesítésének" költségei okozzák. E kitétel Berlin követelésére került az egyezségbe: Schröder így akarta külön elbánásban részesíttetni a keletnémet régió felzárkóztatására költött, a német GDP évi 4 százalékára rúgó állami ráfordításokat. Csakhogy némelyek szerint ezzel kinyílt Pandora szelencéje: ezen az alapon kivételként lehet kezelni például az Olaszország déli részére költött állami támogatásokat, de akár az új tagállamoknak is eszébe juthat így elszámoltatni egyes infrastrukturális beruházásaikat.

Hasonló a helyzet az ugyancsak enyhítő körülményként regisztrált "nemzetközi szolidaritási hozzájárulással", amibe Párizs katonai kiadásait és a fejlődő országoknak nyújtott nemzetközi segélyeit próbálja belegyömöszölni. A szubjektív megítélésnek és háttéralkuknak az eddiginél is nagyobb teret engedő paktum meglehetősen kockázatossá teszi a José Manuel Barroso európai bizottsági elnök által tett hétfői ígéretet, miszerint a - brit és német törekvések dacára - hatáskörében nem csorbított brüsszeli testület a jövőben is a "szigorú igazságosság" jegyében értékeli majd a tagállamok költségvetési mutatványait.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

Nemzetközi gazdaság

Reformtételek

- a GDP 3 százalékának megfelelő költségvetési hiány és a GDP 60 százalékának megfelelő államadósság változatlanul...

Máris megnőtt a családon belüli erőszakról szóló jelzések száma a járványban

Máris megnőtt a családon belüli erőszakról szóló jelzések száma a járványban

Koronavírus-autokrácia lett Magyarország a The Washington Post szerzője szerint

Koronavírus-autokrácia lett Magyarország a The Washington Post szerzője szerint

Elindult Vuhanból a vonat, amelyik Mészáros cégének is szállít

Elindult Vuhanból a vonat, amelyik Mészáros cégének is szállít