Tetszett a cikk?

Egyre kevesebb a remény arra, hogy a decemberi határidőig megállapodás születik a világkereskedelmet korlátozó akadályok felszámolásáról. A legnagyobb gátat az EU és az USA protekcionista mezőgazdasági politikája jelenti.

Franciaország minden olyan megállapodást megvétóz, amely túl nagy mezőgazdasági engedményekre kötelezné - jelezte Párizs már jó előre, hogy hajthatatlan marad a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) decemberi értekezletén. A 148 tagú WTO-nak a december 13-18-ai hongkongi miniszteri konferencián elvben döntésre kéne jutnia a mezőgazdasági támogatások, az exportszubvenciók, valamint a piacnyitás témakörében, hogy a módosított menetrendnek megfelelően jövő év végén le lehessen zárni az úgynevezett dohai fordulót. A világgazdaság liberalizációját és ezáltal a fejlődő országok gazdasági lehetőségeinek javítását, távlati célként pedig a szegénység enyhítését célzó nemzetközi tárgyalások legutóbbi fordulója éppen öt évvel ezelőtt a katari Dohában kezdődött (HVG, 2001. november 17.), és bár a célokat 2004-re el kellett volna érni, a közbenső értekezletek - így a mexikói Cancúnban tartott 2003-as is - eredménytelenül végződtek.

Hasonló kudarc látszik most is körvonalazódni. Nem vezettek ugyanis sikerre a múlt héten Londonban, majd Genfben tartott válságtanácskozások sem, így az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a decemberit - legalább formailag menteni a menthetőt - három-négy hónappal később egy újabb miniszteri csúcs követi. A vita megrekedésének oka, hogy a fejlődők szerint sem az USA, sem az EU nem hajlandó megfelelően csökkenteni túlszubvencionált mezőgazdasága támogatását, illetve védelmét, így a korszerűtlenül és relatíve drágán termelő afrikai, ázsiai, latin-amerikai országoknak esélyük sincs bejutni ezekre a piacokra. Washington és Brüsszel viszont azt hányja a Brazília által vezetett ellentábor szemére, hogy piacaik olyannyira zártak, hogy oda a fejlett országok nemcsak agrár, de ipari termékeiket, tőkéjüket sem tudják bevinni.

HVG
Igen gyászos hangulatban távozott a minapi egyeztetésekről a korábban még bizakodó Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa is. Szerinte semmi remény nincsen arra, hogy decemberig megállapodás szülessen, akkor pedig - fogalmazott - nincs is értelme a hongkongi tárgyalásoknak. Mandelson úgy véli, az EU minden tőle telhetőt megtett, miután október végén - éppen a dohai forduló előmozdítása érdekében - felajánlotta, hogy 46 százalékkal csökkenti a közösségbe bevitt mezőgazdasági termékekre kirótt vámtarifákat. Csakhogy ezt a többiek - köztük igen hangosan az USA is - kevesellték, legalább 54 százalékot reméltek. Washington a maga részéről néhány nappal korábban a tarifák 55-90, a támogatásoknak pedig 60 százalékos lejjebb vitelét ígérte. A tárgyaló felek természetesen ezzel sem érték be, és külön nehezményezték, hogy az EU például mintegy kétszáz terméket egyelőre kivon a körből, és az USA amúgy is kevésnek tartott szubvenciócsökkentése sem vonatkozik mindenre. Az európai és az amerikai javaslat persze csak akkor érvényes, ha cserébe jelentős engedményeket kapnak - ám ezekről homályos ígéreteken túl eddig semmi konkrétum nem hangzott el.

A vita azonban az EU-n belül is élesedik. Párizs szerint Mandelson nemhogy mindent, hanem annál jóval többet is megtett, ilyen mértékű felajánláshoz a francia kormány szerint ugyanis egyszerűen nem volt felhatalmazása. Párizs nem is hajlandó engedményekre. Pedig lenne miből, minthogy Franciaország az unió közös agrárpolitikájának (CAP) legnagyobb kedvezményezettje. Kellemetlen a CAP-ot a legvehemensebben védelmező Párizs számára, hogy épp a múlt héten látott napvilágot a brit Oxfam nemzetközi civil szervezet - az Európai Bizottság (EB) adatain alapuló - elemzése a mezőgazdasági támogatások franciaországi anomáliáiról.

A CAP keretében évente folyósított mintegy 43 milliárd euró direkt kifizetéseinek a lista élén álló Franciaország egymaga az egyötödét kapja. Ráadásul a francia agrártermelők mindössze 15 százaléka zsebeli be az országba érkező közvetlen kifizetések 60 százalékát. Vagyis a támogatások aránytalanul nagy része a leggazdagabb, legnagyobb termelőknek jut. Albert monacói herceg tavaly például közel 300 ezer eurót kapott észak-franciaországi földjei művelésére. Egy másik tanulmány szerint a 2530 legnagyobb francia farmer - az összes termelő alig 1 százaléka - több szubvencióban részesül, mint a támogatásra jogosultak 40 százalékát kitevő 182 ezer kis gazdaság együtt.

Az efféle aránytalanságok persze nemcsak Franciaországot jellemzik. Az Oxfam például még 2004 elején felhívta a figyelmet arra, hogy a 224 legnagyobb brit agrártermelőnél - a támogatásra jogosultak alig 2 százalékánál - köt ki a szigetországban kifizetett szubvenciók egyötöde. A CAP nagy-britanniai haszonélvezőinek listáját a leggazdagabb arisztokraták, Westminster és Marlborough hercege, Sir Adrian Swire és Leicester grófja vezetik, de a kedvezményezettek között van a számos nagybirtokkal rendelkező királyi család is. A CAP anyagi áldásaiból Franciaország után a legnagyobb mértékben részesülő Spanyolországban 303 gazdaság évente csaknem 400 millió eurót vesz fel, közülük a hét legnagyobb egyenként 14,5 millió eurót, annyit, mint a 13 ezer legkisebb spanyol agrártermelő együttvéve. Az Oxfam friss információi szerint Hollandiában 1999-2003 között három multi - a Mars és a Philip Morris hollandiai leányvállalata, valamint a Heineken - kasszírozta a legtöbb agrártámogatást, Belgium flamand régiójában pedig a francia Crédit Agricole bank, a Nestlé, a Campina és a BASF.

A nagygazdáknak kedvező anomáliáknak persze előnye is lehetne: a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központja szerint például Franciaország esetében a közvetlen agrártámogatásokat 25 százalékkal lehetne csökkenteni anélkül, hogy a termelők 95 százalékának jutó szubvenciókhoz hozzá kellene nyúlni. Igaz, a tagállamok többsége - az élen Franciaországgal - a következő hétéves költségvetési időszak végéig, 2013-ig még csak hallani sem akar a CAP átalakításáról.

Pár héttel Hongkong előtt így aztán kincstári optimizmust már csak Pascal Lamy, a WTO elnöke sugároz, aki még a hét végén is bizakodásának adott hangot. Egyúttal felszólította az USA-t és az EU-t, hogy tegyenek további engedményeket. Washingtonnak erre a napokban lesz is alkalma: e héten tartja csúcsértekezletét Dél-Koreában az Ázsiai Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Fórum (APEC), ahol az egyik fő téma éppen a kereskedelem liberalizációja lesz. A Puszan kikötővárosban összegyűlő 21 vezető ország együttesen a világ összesített GDP-jének 57, a globális kereskedelemnek pedig a 46 százalékát adja, de még ebben a körben sincs sok remény a megegyezésre. Pedig a Világbank becslése szerint a kereskedelem felszabadítása 2015-re évi 190 milliárd dollárnyi pluszexportot jelentene a fejlődőknek.

VASS PÉTER

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Lackfi János: Agyarországban a székletet is kétfelé vágják, és ilyen- vagy olyanpárti szalaggal díszítik fel

Lackfi János: Agyarországban a székletet is kétfelé vágják, és ilyen- vagy olyanpárti szalaggal díszítik fel

Először nem Steven Spielberg rendezi az Indiana Jones-filmet

Először nem Steven Spielberg rendezi az Indiana Jones-filmet

40 forinttal is drágulhat az ásványvíz a betétdíjtól, állami cég húzhat hasznot a visszaváltásból

40 forinttal is drágulhat az ásványvíz a betétdíjtól, állami cég húzhat hasznot a visszaváltásból