Tőzsdére vitték Európa legnagyobb villamosipari vállalatát, a francia EDF-et. Az eddig kizárólagos állami tulajdonban lévő mamutcég alaptőkéjének csaknem 14 százaléka került magánkézbe, főként kisbefektetőkhöz.

HVG
A tőzsde nem kaszinó - kommentálták az elemzők az Électricité de France (EDF) villamosenergetikai óriás múlt heti debütálását a párizsi börzén. A magánszemélyek által darabonként 32 euróért jegyzett papír árfolyama az első kereskedési nap végére fikarcnyit sem emelkedett. Sőt, ha a 188 millió részvény kibocsátásával járó tőkeemelés és a tőzsdei bevezetés szervezésével megbízott bankok nem vásárolnak, az EDF-papír árfolyama esett volna. Ez egyébként másnap be is következett: csaknem 3 százalékot gyengülve, alig 31 euró felett zárt.

A kisbefektetők küldték lejtőre az EDF-et. Sokan úgy gondolták ugyanis, hogy 10-15 százalékos nyereséget tehetnek zsebre már a tőzsdei bevezetés napján, ám amikor kiderült, nem lesz árfolyamrobbanás, úgy döntöttek, inkább gyorsan megszabadulnak a papírtól, s végül csaknem 53 millió részvény cserélt gazdát. A reményeket a tavaly nyáron az EDF-fel együtt részvénytársasággá átalakított állami gázipari vállalat, a Gaz de France (GDF) júliusi példája táplálta: akkor a papírok már az első kereskedési napon 23 százalékot erősödtek, és azóta sem süllyedtek a bevezetési árfolyam alá.

Nem lett sikersztori egyelőre az EDF, pedig a több mint 18 millió eurót felemésztő hirdetési kampány megtette a hatását: 4,5 millió kisbefektető jegyzett. Az érdeklődés akkora volt, hogy a mintegy 6 milliárd euró értékben elkelt új kibocsátású részvények eredetileg tervezett 50 százaléka helyett 60 jutott magánszemélyeknek. Az intézményi befektetők eleve óvatosabbak voltak, túlértékeltnek találták a nekik 1 euróval drágábban, 33 euróért kínált EDF-papírt. A tavaly 48,2 milliárd eurós árbevétel mellett 1,8 milliárd euró adózott eredményt elkönyvelő EDF 56-57 milliárd eurós piaci kapitalizációjával szakértők szerint 25-30 százalékkal drágább a hasonlóképpen integrált európai energetikai társaságoknál.

Hosszú távon ugyanakkor több kockázati tényezőt is emlegetnek: az alacsony, 18 százalékos tőkemegfelelési mutatót, a 19,7 milliárd eurós adósságállományt, valamint azt, hogy az állam meghatározó, 86,2 százalékos többsége miatt a cég menedzsmentjének szűk a mozgástere a tarifák kialakításában. A mostani tőkeemelés előtt például az EDF szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy a magánfogyasztóknak értékesített elektromos áram - az átlagos európai színvonalhoz képest egyébként alacsony - ára legalább öt évig nem emelkedhet az inflációnál nagyobb mértékben.

Elbizonytalanítja a befektetőket az is, hogy a világ atomenergia-termelésének 17 százalékát adó EDF-nek 2020 és 2050 között nukleáris reaktorok üzemen kívül helyezésére óvatos becslések szerint is 27 milliárd eurót kell majd költenie, a társaság hazai áramtermelésének 87 százalékát adó 58 atomreaktor átlagéletkora ugyanis 19 év. De addig is van mit fejlesztenie az EDF-nek. A francia piacon 91 százalékos részesedéssel bíró társaságra az állam a nyolcvanas évek eleje óta gyakorlatilag egy fillért sem költött, ami meg is látszik a távvezetékek és az áramelosztó hálózatok állapotán. A jelentős európai - így például a Démász Rt. révén magyarországi - és Európán kívüli érdekeltségekkel is rendelkező EDF a következő öt évben a 2001-2005-ös időszakhoz képest egyharmaddal többet, 40 milliárd eurót fordít beruházásokra.

Az EDF részleges privatizációja politikai felhangoktól sem volt mentes. A szakszervezetek és a baloldali pártok össztüzet zúdítottak a kormányra. Laurent Fabius volt kormányfő közölte, ha a 2007-es elnökválasztáson a baloldal nyer, újra államosítani kell az EDF-et. Pedig amikor 2004 nyarán a parlament elfogadta az áram- és gázszolgáltatás részleges privatizációjáról szóló törvényt, hosszú távra garantálták az EDF 167 ezer alkalmazottjának foglalkoztatását, meglévő szociális és nyugdíjkedvezményeit. A szakszervezetek privatizációellenes retorikája ellenére az EDF jelenlegi és volt alkalmazottainak 60 százaléka élt a számukra felajánlott kedvezményes részvényvásárlással, ami közel 1 milliárd euró bevételt jelentett az államkincstárnak.

A kormányellenes hangulatot az is fűti, hogy Franciaországban napirenden van még az idén három autópályacég eladása. A három autópálya-üzemeltető - az Autoroutes du Sud de la France (ASF) 50,3, az Autoroutes Paris-Rhin-Charles-Edouard Boissy (APRR) 70,2 és a legkisebb Sanef 74,3 százalékos - állami tulajdonrészének megvételére tíz ajánlat érkezett, összesen 14,5 milliárd euró értékben. Döntés december végére várható. A sztrádaprivatizációval egy időre lezárulni látszik az állami tulajdon eladása Franciaországban, legalábbis Dominique de Villepin kormányfő október végén bejelentette: nem kívánja gyengíteni az állam pozícióit a stratégiailag fontos iparágakban, mint a vasút, a hadiipar vagy a nukleáris energia. Pedig a jövő évi privatizációs tervekben eredetileg szerepelt a világ legnagyobb atomerőművi vállalatának, az Arevának a részleges eladása. Villepin azonban elállt a tervek szerint 3,6 milliárd euró bevételt jelentő ügylettől, és a fővárosi repülőtereket üzemeltető Aeroports de Paris (ADP) privatizációjáról is csak annyit mondott sejtelmesen a minap: sor kerül rá, ha eljön az ideje.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

A Fidesz el sem ment, így határozatképtelen lett a parlamenti ülés, ahol a klímaválságról vitáztak volna

A Fidesz el sem ment, így határozatképtelen lett a parlamenti ülés, ahol a klímaválságról vitáztak volna

Apákról szól majd a TV2 új vígjátéksorozata

Apákról szól majd a TV2 új vígjátéksorozata

Érdekes játékokkal indít az Apple filléres játékszolgáltatása

Érdekes játékokkal indít az Apple filléres játékszolgáltatása

Miért van még mindig előzetesben a nagy futballbotrányok leleplezője?

Miért van még mindig előzetesben a nagy futballbotrányok leleplezője?

Nem hallgattak a magyarok Varga Mihályra

Nem hallgattak a magyarok Varga Mihályra

Eltiltanák a kutyatartástól az állatkínzó nagyigmándi férfit

Eltiltanák a kutyatartástól az állatkínzó nagyigmándi férfit