A franciaországi tüntetések felszínre hozták az európai munkaerőpiac reformjának kísérleteit övező vitákat. A jóléti állam foglalkoztatási biztonsága és a piaci verseny bizonytalansága közti konfliktus minimálisra csökkentésével több országban is próbálkoznak - egyelőre nem sok sikerrel.

Valamit jól csinálhatunk, ha ennyire tiltakoznak ellene - ezt a régi politikai bölcsességet hívta segítségül múlt csütörtöki sajtóértekezletén José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke, amikor az újságírók azt firtatták, mit szól a párizsi kormány foglalkoztatási reformja nyomán kirobbant tüntetésekhez. A franciaországi eseményeket Barroso egy európai szakszervezeti- munkaadói konferencia kapcsán kommentálta, amelyet azért hívtak össze, hogy megtalálják a reformok számára a jóléti állam terheinek csökkentése és a foglalkoztatás bővítése közti szűk ösvényt.
Az EB-elnök persze csak a partvonalról szurkolhat azért, hogy az EU 19 milliós munkanélküli-seregét - azon belül is az egyre növekvő fiatalkori munkanélküliséget - reformokkal csökkenthessék, Brüsszelnek ugyanis minimális a beleszólása a tagországok foglalkoztatáspolitikájába. Az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács (ET) 1997-es luxembourgi ülése óta létezik ugyan az európai foglalkoztatási stratégia, ám az a közös prioritások megfogalmazására és a nemzeti politikák koordinálására korlátozódik. A célok között kiemelt helyen szerepel a munkaerő-piaci rugalmasság megteremtése, ami egyszerre jelenti a felvétel és az elbocsátás szabályainak lazítását, munkahelyvesztés esetén az átképzés lehetőségének biztosítását, valamint az átmeneti és részmunkaidős állások arányának növelését. Mindezt kulcstényezőnek tekintik ahhoz, hogy dinamikusabban bővüljön az EU gazdasága.
A sikerhez ugyanakkor az angolszász szabadpiaci gazdaságfilozófiát és a jóléti állam kontinentális modelljét kell összebékíteni, amire már több kísérlet is történt az utóbbi években. A skála egyik szélén Nagy-Britannia áll, ahol még Margaret Thatcher konzervatív kormánya adaptálta a leginkább az USA-ra jellemző foglalkoztatási gyakorlatot - viszonylag könnyen lehet felvenni és elbocsátani dolgozókat, illetve munkahelyet váltani -, majd a Tony Blair vezette Munkáspárt enyhítette a rendszer ridegségét. A brit munkaerőpiac teljesen liberalizált, az egyén különösebb indoklás nélkül elküldhető, kollektív elbocsátáshoz pedig elég a cég romló helyzetére hivatkozni. Az állam ugyanakkor segíti a munkát keresőket - különösen a fiatalokat -, és állami segítséggel létrehozott állásokat, valamint átképzési lehetőségeket kínál. A munkaerőpiac így aztán rendkívül rugalmassá vált, egy felmérés szerint például a munkahelyek csaknem kétharmadánál létezik a részmunkaidős foglalkoztatás, miközben ez az arány 1998-ban még csak 46 százalék volt.
A brit modell sikerét jelzi, hogy a szigetországi munkanélküliség alig fele a kontinens átlagának. Jócskán túlteljesíti viszont azt a most forrongó Franciaország, ahol egyes vélemények szerint a foglalkoztatáspolitika már merevebb, mint Németországban. Gerhard Schröder kancellársága utolsó szakaszában ugyanis radikális reformprogramot fogadtak el, ám a német modell a változások ellenére is messze van még a brittől. A fiatalok helyzete - Franciaországhoz hasonlóan - Németországban sem könnyű, a körükben mért 15 százalékos munkanélküliség is meghaladja az országos átlagot. Ha viszont valaki az általában hat hónapos próbaidő letöltése után fix álláshoz jut, akkor sokoldalú védelmet élvez: a határozatlan időre szóló munkaszerződéseket nem lehet csak úgy felmondani, a tíz főnél többet foglalkoztató cégeknél az üzemi tanács jóváhagyása, valamint bíróság előtt megtámadható indoklás kell hozzá.
Németországban a munkaerőpiac reformja a tavalyi választási harc egyik központi témája volt, különös tekintettel a felmondási szabályok lazítására. A munkaadók érdekeit képviselő konzervatív-jobboldali pártok a védettség felszámolását - magyarán az egyszerűbb kirúgást - szerették volna elérni, a szociáldemokraták viszont ragaszkodtak a szerzett jogokhoz. A koalíciós szerződésbe végül a próbaidő maximális idejének hat hónapról két évre emelése került. A politikai szándékból még nem lett törvény, de az már valószínű, hogy a szabályozás - Franciaországgal ellentétben - nem csupán a fiatalokra, hanem minden új munkahelyre belépő dolgozóra fog vonatkozni. A fiatalokat így nem éri extra hátrány, nyilván erre is alapozta optimizmusát Thomas de Maiziere kancelláriaminiszter, aki a múlt héten a Berlinben akkreditált külföldi tudósítók egy csoportjával, köztük a HVG tudósítójával beszélgetve kifejtette: Németországban nem kell párizsi típusú elégedetlenségi hullámtól és megmozdulásoktól tartani. Vasárnap ennek ellenére Berlinben is volt egy kisebb tüntetés, mégpedig a pályakezdő diplomások nehéz helyzete miatt. Őket azonban nem annyira a munkanélküliség, mint inkább a pénztelenség sújtja. A cégeknél bevett szokás ugyanis, hogy a frissen végzetteket felveszik néhány hónapos gyakorlatra, érdemi munkát végeztetnek velük, majd egyszerűen elköszönnek tőlük. Rossz nyelvek szerint vannak cégek, ahol eleve úgy kalkulálnak, hogy néhány álláshelyet folyamatosan cserélődő gyakornokokkal töltenek be - ingyen.
Ausztriában jóval alacsonyabb ugyan a fiatalok munkanélküliségi aránya, mint az unióban (10,2 százalék szemben a 17,7 százalékos EU-átlaggal), de a tendencia ott is növekvő. Az osztrák munkaadók már egy - vagy legfeljebb három - hónapos próbaidő után kötelesek állásba venni az ifjú munkavállalót, ám számos olyan módszer áll rendelkezésükre, amivel ezt elkerülhetik, és megtakaríthatják a munkabérköltségek javát. Honoráriumrendszerben, szabad szolgáltatói szerződéssel vagy kvázi önálló vállalkozói szerződéssel tartják távol a munkahely társadalombiztosítási előnyeitől a munkavállalók jelentős részét. Becslések szerint több mint 100 ezren - főleg fiatalok - dolgoznak hasonló formában.
A skandináv országok és Hollandia állnak a foglalkoztatáspolitika uniós skálájának közepén: a liberalizált munkaerőpiacot ötvözik az aktív állami szerepvállalással. Példaként az angolszász rugalmasság és a skandináv gondoskodás szerencsés elegyének tartott Dániát emlegetik. A munkáltató és a munkavállaló ott bármikor különösebb indoklás nélkül felmondhatja a szerződést. Aki elveszti a munkahelyét, az akár fizetése 90 százalékát is megkaphatja segélyként, ám cserébe azonnal be kell jelentkeznie a munkaközvetítő hivatalhoz, és csak juttatását kockáztatva utasíthat el egy, a képzettségének megfelelő és legfeljebb kétórányi utazást igénylő állásajánlatot. A rendszer jól működik, a dán munkanélküliségi ráta néhány év alatt 13-ról 5 százalékra csökkent. Évente a munkavállalók 30 százaléka vált állást, ami a fejlett országok között - az USA és Nagy-Britannia után - a harmadik legmagasabb arány. Ám a modell biztonsági hálója drága, amit a legfelső sávban akár 60 százalékig is emelkedő személyi jövedelemadóval fizetnek meg.
A munkaerő-piaci reformkísérletek legnagyobb hiányosságának ugyanakkor nem a gazdaságpolitikai bátortalanságot tartják, hanem a generációs igazságtalanságot, amire a legfeltűnőbb példaként éppen Franciaországot hozzák fel. Párizs ugyanis a pályakezdők első munkavállalási szerződésének rugalmassá tételével a biztonságnak azt a lehetőségét tagadja meg a huszonévesektől, amihez esze ágában sincs hozzányúlni az idősebbek esetében. Az egyetemisták tiltakozása így érzelmileg érthető, ám elemzők szerint közgazdaságilag az lenne indokolt - és politikailag bátor -, ha Franciaország és nyomában az EU többi országa végre rászánná magát a munkaerőpiac átfogó átalakítására. Hasonló feladat vár az újonnan csatlakozott és általában magas munkanélküliséggel sújtott kelet-európai országokra - így Magyarországra is -, ahol a radikális reformok többnyire még csak különböző tervezetekben szerepelnek, és a munkaerőpiac a nyugat-európaihoz képest igencsak merev.
Új trend hódít: a nyugdíjasok inkább a külföldet választják

Új trend hódít: a nyugdíjasok inkább a külföldet választják

Kettős mércét emlegetve magyarázza Kovács Zoltán a maratoni sorosozását

Kettős mércét emlegetve magyarázza Kovács Zoltán a maratoni sorosozását

"Híres emberek csak más híres emberek társaságában árulják el a titkaikat"

"Híres emberek csak más híres emberek társaságában árulják el a titkaikat"

Az önkormányzati választás és Andy Vajna halála is megrengette a netet

Az önkormányzati választás és Andy Vajna halála is megrengette a netet

Találkozott megmentőivel a lány, akit egy trolin ért a hirtelen szívhalál

Találkozott megmentőivel a lány, akit egy trolin ért a hirtelen szívhalál

Kétszer fizettek ugyanazért az épületért Matolcsyék

Kétszer fizettek ugyanazért az épületért Matolcsyék