Kevesli a versenyt és sokallja az árakat az európai lakossági bankpiacon az Európai Bizottság, amely vizsgálattal fenyegeti a kartellezéssel vagy erőfölénnyel való visszaéléssel gyanúsítható cégeket.

HVG
Elképzelhető, hogy hamarosan egyik-másik nagy európai banknál kopogtatnak az uniós és a nemzeti versenyhatóságok munkatársai, hogy helyszíni szemlét tartsanak, akár úgy is, ahogy tavaly májusban, amikor versenyfelügyeleti "kommandók" egy időben rajtaütésszerűen tettek látogatást több tagállam energiavállalatainál. Versenykorlátozó magatartással és ebből fakadóan az ügyfelek "lenyúlásával" vádolta meg ugyanis az európai bankokat Neelie Kroes, az Európai Bizottság (EB) versenypolitikáért felelős tagja, amikor a múlt héten ismertette annak a csaknem két éve indított széles körű ágazati vizsgálatnak az eredményeit, amely az európai bankszektor lakossági, valamint a kis- és középvállalkozói ügyfélkört kiszolgáló, úgynevezett retail üzletágát vette górcső alá. Ez a tevékenység adja az EU-ban működő pénzintézetek forgalmának mintegy felét, a legutóbbi, 2004-es adatok szerint évi 250-275 milliárd eurót, azaz az uniós összesített hazai össztermék (GDP) 2 százalékát.

Elsősorban a bankkártyapiacot kárhoztatta a holland nemzetiségű biztos. A kártyakibocsátó által az elfogadónak felszámított bankközi (interchange) díjak mértékét Brüsszel régóta túlzottnak tartja, de a versenyt nehezítő akadályok miatt a legalapvetőbb banki termékek, a folyószámla-vezetés és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások is gyakran drágábbak a kelleténél az unió tagállamaiban. Kroes nem nevezett meg konkrét pénzintézeteket, mivel a vizsgálat is csak arra irányult, hogy általában feltárja azokat a tényezőket, amelyek torzítják a versenyt, és így növelik a fogyasztókat terhelő költségeket a lakossági bankszektorban. Az ágazat átvilágításának eredményei viszont befolyásolhatják az EB-t annak eldöntésében, mely piaci szereplők ellen indítson eljárást a közösségi versenyszabályok megsértése miatt. A tavalyi energiapiaci rendcsinálást például hasonló általános vizsgálódás előzte meg.

A bankkártyaüzletág 2005-ben 1350 milliárd euró értékű kereskedelmi tranzakció után 25 milliárd euró jutalékot hozott az uniós pénzintézeteknek. Ezen a területen az EB-t mindenekelőtt az új szereplők piacra lépésének útjában álló strukturális, technikai és magatartásbeli akadályok, diszkriminatív szabályok, valamint a kártyákhoz kapcsolódó magas és átláthatatlan díjak aggasztják. A bajok forrása, hogy a piac sok tagállamban túlságosan koncentrált, miközben alig van EU-szintű verseny. Az országok többségében a piaci szereplők megmaradnak nemzeti keretek között, a határokon átnyúló kártyafizetések piacán pedig gyakorlatilag két nagy nemzetközi társaság, a Visa és a MasterCard osztozik. Az EU-n belül óriási különbségek vannak a bankkártya-elfogadó rendszereket üzemeltető társaságok által a kereskedőktől kért jutalékok, a kártyahasználati és a bankközi díjak között egyaránt. Így például 2004-ben a Visa és a MasterCard ugyanarra a hitelkártya-műveletre kétszer annyi bankközi díjat számított fel Portugáliában, mint Szlovákiában.

A kártyaüzletág gyanúsan nagy hasznot hajt az európai bankoknak. Az EB-tanulmány szerint a hitelkártya-kibocsátók átlagos költségekhez mért nyereségrátája 2004-ben elérte a 65 százalékot, míg a betétikártya-kibocsátók esetében ugyanez az arány 47 százalék volt. Az EB úgy számolta, a vizsgált 250 bank majdnem kétharmada még akkor is profitot tudott volna elkönyvelni a hitelkártya-üzletágon, ha egyáltalán nem lett volna jutalékbevétele. A kártyatársaságok némi megkönnyebbülésére Kroes ugyanakkor közölte: az EB nem vitatja a bankközi jutalékok létjogosultságát, noha jelenlegi szintjüket indokolatlanul magasnak találja. Emiatt indított 2002-ben eljárást az EB a Visa ellen, aminek hatására a cég kénytelen volt mérsékelni jutalékait, a MasterCarddal szembeni hasonló, 2004-ben kezdeményezett uniós versenyhatósági vizsgálat viszont még nem zárult le.

Az európai lakossági bankpiac igen széttagolt, ám ennek okai nem csak a szektor sajátosságaiban - például a költséges fiókhálózat szükségességében, az ügyfelek alacsony mobilitásában - vagy a kulturális és jogrendszerbeli különbségekben, a nemzeti fogyasztóvédelmi szabályozások eltéréseiben keresendők. A folyószámla-vezetés és a kapcsolódó szolgáltatások helyzetét vizsgálva az EB olyan, a versenyt mesterségesen hátráltató akadályokat is feltárt, mint a túlzott piaci koncentráció, a pénzintézetekben történő külföldi tulajdonszerzés megnehezítése, az adósnyilvántartásokhoz való hozzáférés korlátozása vagy éppen a versenykorlátozó együttműködések, különösen egyes takarékpénztárak és -szövetkezetek esetében. Vannak tagállamok, ahol a folyószámla megszüntetését a bankok magas díjjal büntetik, elriasztva az ügyfeleket attól, hogy pénzintézetet váltsanak: a tapasztalatok szerint ugyanis a nagyobb ügyfélmobilitás alacsonyabb profitrátával jár együtt. Ugyancsak nehezményezi Brüsszel, hogy szinte minden tagállamban - így Magyarországon is - elterjedt a folyószámlanyitás összekapcsolása más termékekkel, például a jelzáloghitel vagy áruvásárlási kölcsön folyósításával.

Az EB reményei szerint a 2010-re létrehozandó egységes eurófizetési térség (SEPA) működése - legalábbis az eurózóna országaiban - a lakossági bankszektor versenyfeltételein is érezteti hatását. A SEPA célja, hogy a pénzintézetek a határokon átnyúló, euróban teljesített elektronikus kifizetések és átutalások minden típusát a hasonló belföldi műveletekkel megegyező feltételekkel kezeljék. Egy 2001-es uniós rendelet értelmében tavaly óta az ilyen, 50 ezer eurót meg nem haladó értékű tranzakciókra már a nemzeti elbánás elve vonatkozik, aminek következtében egy minap közzétett bizottsági értékelés szerint 100 euró euróövezeten belüli átutalásának az átlagos költsége 2001 és 2005 között csaknem a tizedére, 2,5 euróra csökkent. A belső piaci fizetési szolgáltatásokról szóló, 2005 decemberében beterjesztett irányelvjavaslat az euróövezeten kívüli tagállamokban is erősebb versenyt és alacsonyabb árakat eredményezhet.

Most még hajmeresztő különbségek vannak: így például a legnagyobb belga banknál vezetett folyószámláról 50 ezer euró erejéig az ügyfél internetes megbízással jutalékmentesen utalhat át pénzt bármely EU-tagállamba, miközben a piacvezető magyar pénzintézetnél még a házon belüli forintátutalás sem ingyenes. Az EB vizsgálata szerint az új tagállamokban a bankok lakossági üzletági összbevételének nagyobb hányada - több mint harmada - származik a folyószámlák vezetéséből, mint a régiekben, ahol a jelzálog-hitelezés a húzó termék. Másfelől viszont az egy lakossági ügyfélre eső bevétel a régi tagállamok pénzintézeteinél általában legalább kétszer akkora, mint a közép- és kelet-európai bankokban. Ennek ellenére Ciprust és Máltát kivéve az új tagállamok lakossági bankjainak jövedelmezősége az utóbbi években elérte vagy meg is haladta a 25-30 százalékos EU-átlagot, a magyar mutató a vizsgált időszakban ebben a sávban volt.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Nemzetközi gazdaság

Méregfőösszeg

A hazai bankrendszert az EU-átlaghoz viszonyítva magas jövedelmezőség jellemzi az ezredforduló óta, ami mögött az...

Egyelőre nyugalom van a török határ mentén Szíriában

Egyelőre nyugalom van a török határ mentén Szíriában

Páratlan kincseket találtak az 1802-ben elsüllyedt hajó roncsában

Páratlan kincseket találtak az 1802-ben elsüllyedt hajó roncsában

Oroszország és Szerbia szerelmet vallottak egymásnak Belgrád felszabadításának 75. évfordulója alkalmából

Oroszország és Szerbia szerelmet vallottak egymásnak Belgrád felszabadításának 75. évfordulója alkalmából

Nagy durranásra készülhet napokon belül az Apple

Nagy durranásra készülhet napokon belül az Apple

Fekete október: már több tucat magyar halt meg közlekedési balesetben

Fekete október: már több tucat magyar halt meg közlekedési balesetben

Nem nyomoznak a miskolci csecsemőgyilkosság ügyében

Nem nyomoznak a miskolci csecsemőgyilkosság ügyében