Megállíthatatlan a dollár árfolyamának süllyedése az euróval és az angol fonttal szemben. Eközben már Európát is fenyegeti az amerikai jelzálogpiac terebélyesedő válsága.

HVG
Seregestől tartanak a nyugat-európai turisták idén nyáron Floridába, a londoni belvárosi üzleteket drágálló britek pedig a korábbinál is nagyobb számban ugranak át New Yorkba, hogy televásárolják bőröndjeiket. A szokatlan bevásárlóturizmus oka, hogy a valuták keresztárfolyamai felbillentek: 1euróért az 1999-es bevezetés óta még soha, 1 angol fontért pedig 26 éve nem adtak annyi dollárt, mint mostanában. Az amerikai utasok viszont szívhatják a fogukat az európai éttermek dollárban számolva három számjegyűre hízott számlái, valamint a 400-500 dolláros hotelszobaárak láttán.

A zöldhasú huzamosabb ideje gyengül, az utóbbi 12 hónapban 9 százalékot veszített értékéből az euróval és 10-et a fonttal szemben. Az 1,4 dolláros árfolyamot ostromló euró és a 2 dollárt is meghaladó font lélektani határvonalat húzott, és a valutapiacokon elindult a mérlegelés, merre tovább. Egyes elemzők szerint ez már a mélypont, a többség azonban úgy véli, még nincs vége a süllyedésnek. Különösen, hogy az amerikai kormány - amely a nyilatkozatok szintjén az erős dollárt pártolja - egyelőre nem cselekszik. George W. Bush elnöksége alatt Washington egyszer sem vásárolt dollárt az árfolyam erősítése érdekében. Erre három évtizede nem volt példa, és az eredmény: Bush 2001. januári beiktatása óta a dollár az USA 38 kereskedelmi partnerének valutáját alkotó kosárral szemben 13 százalékkal gyengült, ami szintén példátlan. Bush elődje, a demokrata Bill Clinton nyolc éve alatt a dollár 18 százalékot erősödött, miközben az amerikai gazdaság dübörgött.

Washington tétlensége érthető. A folyó fizetési mérleg hiánya a 11 ezermilliárd dolláros hazai össztermék (GDP) 6százalékára emelkedett, aminek finanszírozásában segít, ha a külföldi befektetők számára olcsó az amerikai értékpapír. Az amerikai vállalati és államkötvényekbe ömlik is a pénz, a Dow Jones ipari átlagindex (DJIA) pedig a minap átmenetileg - története során először - átlépte a 14 ezer pontos szintet. A New York-i tőzsde szárnyalásában közrejátszik, hogy az amerikai multinacionális cégek exportbevétele - és ezzel dollárban mért nyeresége - az árfolyamoknak is köszönhetően emelkedik. A világ vezető nehézmunkagép-gyártója, a Caterpillar szerint például a második negyedévi bevételnövekedéséből 200 millió dollár az amerikai valuta gyengülésének tulajdonítható.

Pénzpiaci törvényszerűségek is sülylyesztik a dollárkurzust. Az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed a korábbi gyors szigorítás után tavaly augusztus óta 5,25 százalékon tartja az irányadó kamatlábat, miközben az inflációs nyomástól tartó londoni Bank of England és az Európai Központi Bank (ECB) folyamatosan - utóbbi egy múlt heti előrejelzés szerint legközelebb szeptemberben - emel, ami az euró és a font lendületét is táplálja.

A dollár gyengüléséhez hozzájárul az a félelem is, hogy nemcsak az ingatlanpiac fékezett be, de súlyos pénzügyi veszteségekkel járó válság törhet ki a jelzáloghiteleknél is. Az alacsony kamatok idején ugyanis nyakló nélkül adták a pénzt ingatlanvásárlásra a rossz hitelminősítéssel rendelkezőknek is, akiknek terhei a monetáris szigorítás nyomán finanszírozhatatlanná nőttek. Ez normális esetben a bankok kinnlevőségeinek leírása és az ingatlanok visszavétele, majd elárverezése révén piaci öntisztuláshoz vezet, ám az utóbbi években az ilyen kockázatos jelzáloghiteleket csokorba gyűjtötték, és fedezetükkel származékos értékpapírokat bocsátottak ki.

Ezeket előszeretettel vásárolták a kockázatért cserébe magas hozamra vadászó befektetési alapok, amelyek viszont most komoly veszteségeket szenvednek el a fedezetül szolgáló hitelek bedőlése miatt. A Bear Stearns brókerház nemrég elismerte: két ilyen alapja is elbukta csaknem teljes befektetését. Hétfőn pedig csődöt jelentett az USA egyik legnagyobb jelzálog-hitelezője, a tavaly 60 milliárd dollárt kezelt American Home Mortgage Investment Corp. A bajok átgyűrűztek Európába is, Németországban a múlt héten a kormánynak és a bankoknak kellett 3,5 milliárd eurós mentőcsomagot szervezni az amerikai jelzálogpiacon megégett IKB Deutsche Industriebank számára. A kedélyeket megnyugtatandó Axel Weber, a Bundesbank elnöke kijelentette: a problémát megoldották, a németországi bankválságtól való félelem alaptalan. Idegesek viszont a nemzetközi kötvénypiacok, ahol az új kibocsátásokat óvatosabban fogadják, ami fékezheti a hitelből történő vállalatfelvásárlásokat.

Az eurózónában, illetve Nagy-Britanniában nem tekintik feltétlenül diadalmenetnek valutájuk erősödését. Louis Gallois, az Airbus páneurópai repülőgépgyártó irányítója nemrég jelezte: ha az euróárfolyam tartósan meghaladja az 1,35 dollárt, aligha bírják a versenyt amerikai riválisukkal, a Boeinggel. A közös valutát használó 13 ország exportja egyelőre lendületesen nő, de ez nem annyira saját gazdaságuk teljesítményének köszönhető, mint az új EU-tagok megnövekedett vásárlásainak. Eközben a világpiacon javul az olcsóbbá vált amerikai termékek versenyképessége.

A még mindig az erős márka után nosztalgiázó - és az EU-ban a legexportképesebb - németek elemzők szerint nem bánják az euró szárnyalását, a franciák viszont szívesen fékeznék. Az ECB által diktált magas kamatláb és a drága euró azzal a veszéllyel is járhat, hogy kettészakítja a közös valuta régióját. A folyó fizetési mérlegében a GDP 5 százalékát meghaladó többletet felhalmozó Németország pompásan, Franciaország pedig minden morgása dacára meglehetősen jól bírja a mostani monetáris klímát, szenvednek viszont tőle a komoly mérleghiánnyal küzdő déli államok, így Görög-, Olasz- és Spanyolország, valamint Portugália.

Londonban nem félnek túlzottan a font erejétől, ám nem feltétlenül tartják egészségesnek a drágulás mögötti folyamatokat. A brit ingatlanpiac még szárnyal, nem utolsósorban azért, mert a főként a Közel-Keletről és Oroszországból beömlő pénz felnyomja az árakat és a font árfolyamát. Az erős valuta keltette importéhség ugyanakkor a tőkebeáramlás ellenére a GDP 3,5 százalékára tornászta a folyó fizetési mérleg hiányát. Márpedig London előtt ott az amerikai példa, mi történik a valutaárfolyammal, ha kipukkan az ingatlanpiaci buborék, és elszalad a külső mérleg deficitje. Az esetleges korrekció sokkja a legrosszabbkor jöhet az új kormányfő, a korábbi pénzügyminiszter Gordon Brown számára, aki londoni hírek szerint előrehozott választásokon szeretné megerősíteni a Munkáspárt és saját helyzetét.

NAGY GÁBOR

Hónapokig nem volt médiaengedélye, de csak most szűnik meg a szombathelyi propagandalap

Hónapokig nem volt médiaengedélye, de csak most szűnik meg a szombathelyi propagandalap

Kína vezető szerepet kíván betölteni a kibertér fejlődésében

Kína vezető szerepet kíván betölteni a kibertér fejlődésében

Azt hitte, szellemet lát a babamonitoron, de az igazság ennél sokkal viccesebb volt

Azt hitte, szellemet lát a babamonitoron, de az igazság ennél sokkal viccesebb volt

A hónap végéig van idő a banki adategyeztetésre

A hónap végéig van idő a banki adategyeztetésre

Százával adják el a magánrepülőket, de a Brexit betehet az üzletnek

Százával adják el a magánrepülőket, de a Brexit betehet az üzletnek

Kósa elmélete megbukott, nem a Budapesten élő külföldiek miatt bukott Tarlós

Kósa elmélete megbukott, nem a Budapesten élő külföldiek miatt bukott Tarlós