India a világ egyik legdinamikusabb gazdasága, ám az egyik legnagyobb szennyező ország is, a rohamos növekedéssel ugyanis nem tart lépést a környezetvédelem.

Ember- és környezetbarát modellt követ-e India? - teszik fel sokan a kérdést mostanában, amikor elismeréssel illetik az ázsiai ország utóbbi években elért gazdasági teljesítményét, az évi 9 százalék körüli átlagos növekedést, amit csak Kína képes felülmúlni. A gyors növekedésnek azonban - akárcsak Kínában - jócskán vannak káros következményei is, amit az is jelez, hogy a New York-i, illetve londoni központú Blacksmith Intézet által a világ legszennyezettebb városairól készített tavalyi listán az első harmincban a hat kínai mellett immár négy indiai ipari körzet is szerepel.

Az indiai környezetvédők elsősorban a városok levegőjének állapota miatt aggódnak. A főváros, Újdelhi egyes kutatások szerint a világ negyedik legszennyezettebb levegőjű városa. India hat nagyvárosában - köztük Újdelhiben, Mumbaiban (az egykori Bombayben), valamint Kalkuttában - a levegőben lévő apró szennyező részecskék éves mértéke a háromszorosa a WHO által elfogadhatónak tekintett átlagnak. Az emberi légzőrendszerre legkárosabb szennyeződésfajta jelenléte az utcán járva is nyilvánvaló: egyes városrészekben szinte alig lehet levegőt venni, a fojtogató benzingőz fejfájást, köhögést, sokaknál hosszabb távon asztmás rohamokat vált ki.

Az okok között elsőként említik a kipufogógázt, amely a teljes légszennyezés 65 százalékáért felelős, és a levegőbe kerülő ólom 90 százalékának a forrása. Míg India hazai összterméke (GDP) az utóbbi 25 évben több mint kétszeresére duzzadt, a kipufogógáz okozta levegőszennyezés a nyolcszorosára, az ipari szennyezés pedig a négyszeresére emelkedett. A járművek keltette környezeti károk fő oka a gazdaságilag megerősödött indiai középosztály életvitele. A tehetősebb városlakók ugyanis először kétkerekűre, majd az utóbbi években tömegesen autóra váltottak, napjainkban pedig számos középosztálybeli család már a második kocsi megvásárlásánál tart. A trendet tovább erősítik az Indiát egyre nagyobb mennyiségben elárasztó új autók, különösen az olyan olcsó járgányok, mint a Tata konszern által az idén piacra dobott Nano miniautó (HVG, 2008. január 19.), amit már az alsó középosztály is megengedhet majd magának.

Az elviselhetetlen levegőminőséget javítandó Újdelhi és Mumbai városvezetése tíz éve előírta a környezetbarát gáz hajtóanyag használatát a helyi autóbuszoknak és motoros riksáknak. 2000-től Újdelhiben a járműveknek az Euro 2-es, 2005-től pedig az Euro 3-as emissziós normáknak kell megfelelniük. Az eredmények vitathatatlanok, Újdelhi lakói pár éve lényegesen könnyebben lélegeznek, mint korábban, ami a folyamatosan bővülő metróhálózatnak is köszönhető. Az újdelhi környezettudományi központ szerint azonban a kormány a járműipari lobbi - elsősorban a hazai autógyárak - nyomására késik a szabályozás szigorításával.

A másik fő szennyező az ipar, különösen az energiaágazat, az acélgyártás, a cement- és a vegyipar. A cégek többsége egyáltalán nem méri, milyen káros hatásokat okoz, és erre hivatalos késztetés sincs. Egy felmérés szerint csak minden harmadik céget foglalkoztat saját termelésének károsanyag-kibocsátása.

Gyakran éri az a nyugati vád Indiát - és Kínát -, hogy miközben élen járnak a globális környezetszennyezésben, nem mutatnak hajlandóságot az emissziós normák követésére. India ma 4 százalékkal járul hozzá a globális üvegházhatást okozó gázkibocsátáshoz, s ha szénfogyasztása a mostani ütemben nő, részesedése 2020-ig 5 százalékra emelkedik. Csakhogy az egy főre jutó emisszió tekintetében még így is alatta marad a legfejlettebb országoknak. India ezért elutasítja a nemzetközi emissziós szerződések aláírását, és arra hivatkozik, a fejlődés mostani szakaszában nagy mennyiségű energiára van szüksége ahhoz, hogy lakosságának tízmillióit kiemelje a szegénységből. A világ jóléti államai is - érvel Újdelhi - több millió tonna szén elégetésével jutottak el a mai fejlettségi szintre.

Jelentős szennyezőforrás a hulladékfeldolgozás is. India az utóbbi időben a Nyugat iparihulladék-lerakatává vált: évente több millió tonna veszélyes hulladék érkezik hajón Nyugat-Európából és Észak-Amerikából. Sajátos jelenség a hosszú tengerparttal rendelkező nyugat-indiai Gudzsarát állam hajóbontó ipara, amely évi 2,5 millió tonna bontott acélt állít elő, többet, mint az ország vezető acélgyára, a Tata Iron and Steel Company (TISCO). A hajóbontásban közel 25 ezer munkás vesz részt, az így szerzett nyersanyagok újrafelhasználásában pedig további 40 ezer. Az iparág nemcsak őket veszélyezteti (a hajók bontásakor gyakoriak a robbanások, tűzesetek), a bontás során naponta a tengerbe zúdított többtonnányi vegyszer, nehézfém és egyéb hulladék általános környezeti károkat is okoz. A bontásra szánt külföldi hajók többsége környezetvédelmi engedély nélkül érkezik Indiába, a vámszerveknek nincs eszközük a veszélyes és környezetkárosító anyagokat hordozó járművek kiszűrésére. A hajóbontók környékén a tengerpart több tíz kilométeren át végeláthatatlan kátránycsíkká változott, a víz pedig olaj, nehézfémek és egyéb toxikus anyagok mellett háztartási hulladékot, gumit és műanyagot egyaránt nagy mennyiségben tartalmaz.

ÁRENDÁS ZSUZSANNA / ÚJDELHI

A győri rendőrök biztosan nem nyomoznak a Borkai-ügyben

A győri rendőrök biztosan nem nyomoznak a Borkai-ügyben

Pác-só és nitrit ad randevút a Csík zenekar Nébih-es dalában

Pác-só és nitrit ad randevút a Csík zenekar Nébih-es dalában

Egy iskolában kartondobozt húztak a diákok fejére, hogy ne tudjanak lesni egymásról

Egy iskolában kartondobozt húztak a diákok fejére, hogy ne tudjanak lesni egymásról

A katalán elnök tárgyalni akar Madriddal

A katalán elnök tárgyalni akar Madriddal

Szekszárdon sem nyugszik bele a választási eredménybe a Fidesz

Szekszárdon sem nyugszik bele a választási eredménybe a Fidesz

Csúszik Észak-Macedónia és Albánia EU-csatlakozása

Csúszik Észak-Macedónia és Albánia EU-csatlakozása