Tetszett a cikk?

Korszakváltást jelez, hogy külföldi cégeket hívtak meg az iraki olajipar fejlesztésére. A csábítást fokozza a még feltáratlan olajvagyon, de gyengíti a politikai bizonytalanság.

HVG
Visszatérhetnek az iraki olajiparba azok a nagy külföldi vállalatok, amelyek az ágazat 1973-ban befejeződött államosításáig az Iraki Olajtársaság (IPC) nevű konzorciumon keresztül monopóliummal rendelkeztek az arab ország szénhidrogénkincse felett. A minap ugyanis a bagdadi kormány hat kőolaj- és két földgázmező hosszú távú fejlesztésére írt ki pályázatokat, amelyekre hat hazai és 35 külföldi vállalatot hívtak meg. Utóbbiak között van az amerikai Exxon Mobil és a Chevron, a brit BP, a holland-brit Royal Dutch Shell és a francia Total, amelyek elődei alkották az IPC-t. A meghívottak körében ázsiai és orosz csoportok is helyet kaptak, így a japán Mitsubishi, a malajziai Petronas, a dél-koreai Kogas, a kínai CNPC és CNOOC, illetve az orosz Lukoil és Gazprom.

Először nyílik meg a külföldi tőke előtt a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) egyik tagállamának olajipara azóta, hogy majd négy évtizede államosítási hullám söpört végig a közel-keleti térség szénhidrogénszektorán. A nyugati olajcégek újbóli megjelenésével kapcsolatos nemzeti érzékenység miatt ugyanakkor most úgymond szolgáltatást - például műszaki szakértelmet, mérnökképzést - és nem a kitermelésben való részvételt kérnek a külföldi vállalatoktól.

A jelentkezőknek emellett előírják, hogy legalább 25 százalékos tulajdonrésszel helyi partnert kell találniuk és irodát nyitniuk Bagdadban. Annak idején az IPC-nek a neve ellenére nem volt iraki tulajdonosa, és a vállalatot három évtizeden át a londoni Oxford Streetről irányították (lásd Visszajárók című írásunkat).

A hat meghirdetett kőolajmező az iraki nyersolajtermelés javát adja, ezért Huszein Sahrisztani iraki olajminiszter reményét fejezte ki, hogy a külföldi beruházásokkal a jelenlegi napi 2,5 millió hordós felhozatalt jövőre 3 millióra, 2013-ra pedig 4,5 millióra lehet bővíteni. Bagdad bízik benne, hogy a szerződéseket 2009 júniusáig megkötik. Iparági szakértők szerint a nyugati multik helyzeti előnnyel indulnak, mivel az iraki kormány már tárgyalásokat kezdett velük a rövid távú, egyenként félmilliárd dollár értékű együttműködésről.

HVG
Az ajtó egyelőre csak résnyire nyílt ki, hiszen csupán a meglévő kutak fejlesztéséről van szó, nem pedig új mezők feltárásáról, a külföldi vállalatok szolgáltatásait pedig az iraki kormány vásárolja meg. Bagdad csak az idén várhatóan 70 milliárd dollárnyi bevételre tesz szert a kőolajtermelésből, és a korábbi években 30 milliárdnyi céltartalékot halmozott fel. A pénzre szükség is lesz, hiszen az utóbbi 25 évben annyira lerongyolódott az iraki olajipar, hogy óvatos becslések szerint is minden félmillió hordónyi kapacitásnövelés 15-20 milliárd dollár befektetést igényel. Az 1980-as években - az Iránnal vívott háború miatt - a kutak fenntartására kevéssé ügyelő, túlzott ütemű kitermelés, az 1990-es években a Szaddám Huszein rezsimje elleni szankciók, a 2003-as amerikai inváziót követően pedig a szabad rablás, majd a gerillatámadások okoztak súlyos károkat az ágazatnak.

Az iraki olajkincsre egyre nagyobb szükség van a világ növekvő olajkereslete miatt. A 115 milliárd hordónyira taksált bizonyított tartalék - a szaúdi és az iráni után - a harmadik legnagyobb a világon. Az IPC helyett létrehozott állami monopólium, az Iraki Nemzeti Olajtársaság (INOC) az örökölt tapasztalatok révén 1979-re - Huszein hatalomra jutásának évére - napi 3,5 millió hordóra tornászta fel a termelést, ez azóta is rekordnak számít. Az INOC a lelőhelyek felfedezésében is jeleskedett: 1972 és 1977 között évi 6 milliárd hordóval tudta növelni a bizonyított tartalékok mennyiségét, ez az ütem akkoriban nemzetközi összehasonlításban is a legmagasabbak közé tartozott.

Egyhordónyi nyersolaj termelési költsége 1979-ben Irakban 1 dollár alatt mozgott az USA-beli 10, az északi-tengeri 5 és a szaúd-arábiai 2,5 dollárral szemben. A kutak átlaghozama szintén Irakban volt a legmagasabb, nem is beszélve arról, hogy az ottani olaj jó minőségű és alig igényel finomítást. Csak le kell szúrni egy botot a sivatagban, és már fel is tör az olaj, amely mehet egyenest az autó tankjába - jellemezték annak idején némi túlzással az iraki fekete aranyat.

Ezek azok az adatok, amelyek beindítják az olajmultik fantáziáját, hiszen Irakban 1979 óta nem vagy csak alig fedeztek fel új mezőket. A jelenleg ismert 87 iraki mezőből is mindössze 22 működik, és az ország jelentős részén nem végeztek kutatásokat. Egyes tanulmányok szerint a még feltáratlan tartalék az ismert készletek több mint duplája lehet, ami azt jelentené, hogy az iraki kőolajvagyon a szaúdival lenne egyenértékű. A fejlett országokat tömörítő Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) úgy véli, ha Irak 2030-ig évi 4,9 százalékkal lenne képes bővíteni a termelését, akkor a globális kínálat lépést tarthatna a növekvő kereslettel.

Az iraki olajtengerről szőtt álmokat leginkább az ország politikai helyzete foszlathatja szerte. A bagdadi parlament évek óta képtelen elfogadni az olajtörvényt, mert a három nagy közösség - a többségi síiták, a szunniták és a kurdok - nem tudnak megállapodni a jövedelmek elosztásáról. Az ismert mezők főként a kurdok lakta északon és a síita délen találhatók. Ráadásul a kurd regionális kormányzat ragaszkodik hozzá, hogy az új fúrásokra és termelésre saját jogon is köthessen megállapodásokat, amit a bagdadi kormány elutasít. A kurdok mindenesetre nem tétováztak: már több szerződést is aláírtak, igaz, nem a központi kormánnyal szembekerülni nem akaró nagy olajcégekkel, hanem olyan kisebb társaságokkal, mint például a norvég DNO, a kanadai K Petroleum, a dallasi Hunt Oil vagy a magyar Mol. A magyar vállalat például 100 százalékos részesedéssel rendelkezik a feltárás előtt álló, 889 négyzetkilométeres Akri-Bijeel mezőn.

KERESZTES IMRE

Nemzetközi gazdaság

Visszajárók

A mai Isztambul területén született, örmény származású üzletember, a brit-holland Royal Dutch Shell létrejötténél is...

Rendkívüli ülést kezdeményeznek az ellenzéki pártok a járvány elleni védekezésről

Rendkívüli ülést kezdeményeznek az ellenzéki pártok a járvány elleni védekezésről

A szegedi rektor már tudja, kit ültetnek föléjük

A szegedi rektor már tudja, kit ültetnek föléjük

200 millió forintért vásárolt lakásokat és garázst Varga Judit és férje

200 millió forintért vásárolt lakásokat és garázst Varga Judit és férje