Ingoványos talajra lépnek a kínai cégalapításban gondolkodó külföldi vállalkozások. A pekingi vezetés a széles körű reformok ellenére a mai napig nem nyitotta meg a külföldiek előtt a vállalkozási piacot. Idegenek csak helyi vállalkozóval együtt, vagy több tízezer dolláros alaptőkét igénylő, úgynevezett külföldi bejegyzésű vállalkozás formájában kezdhetnek hozzá az iparűzéshez. A két forma bármelyikét választva országos, valamint helyi - tartományi és városi - szintű törvények és szabályozások útvesztőjében kell eligazodni. Ami azért sem könnyű, mert e regulák nagy részének nincs idegen nyelvű változata, ha pedig van, a fordítás többnyire nem követi elég gyorsan a gyakori kiegészítéseket és módosításokat. "Csak saját leleményességünkben bízhatunk, ha a kormányközlönyökben és weboldalakon minden fontos változást meg akarunk találni" - jellemezte a helyzetet a HVG-nek Tony Brooks, az Európai Kereskedelmi Kamara sanghaji irodájának szakértője.

Alig akad olyan külföldi, aki segítség nélkül nekivágna a kínai cégalapításnak. Bár nincsenek pontos adatok a cégbejegyzési szolgáltatásokra szakosodott helyi vállalkozásokról, az ilyen jogi képviseletek, tanácsadó cégek, kereskedelmi képviseletek és okmányügynökségek száma minden nagyobb városban több ezerre tehető. "A kínai szabályozásnak nem alapvető célja, hogy eligazítást adjon a felhasználónak" - mondta a HVG-nek Csen Lin, a pekingi An Liu cégbejegyző vállalkozás vezetője.

Tanácsra a vállalkozás megkezdésének minden szakaszában szükség van, a szabályok ugyanis szinte mindent körülírnak, egészen addig, hogy a különféle cégek milyen épületben, mekkora irodát bérelhetnek, hány alkalmazottat foglalkoztathatnak, s közöttük hány kínainak, és hány külföldinek kell lennie. Az sem mindegy, hogy a kínai munkavállalók lakhelyét az ország mely részében jegyezték be, attól függően ugyanis más-más társadalombiztosítási csomagra jogosultak.

Az akadályok ellenére az 1980-as évek végén indult, Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett gazdasági nyitás óta a világ szinte minden vezető cége megjelent Kínában. Az amerikai Fortune magazin 500-as listáján szereplő vállalatok közül 480-nak van már bejegyzett kínai cége. A nemrég megjelent Foreign Companies in China Yearbook 2160 multinacionális vállalatot tart számon. Rengeteg azonban az olyan vegyesvállalat, amelyben egy külföldi cég kínai csendestárs révén folytatja tevékenységét. Az pedig szinte felbecsülhetetlen, hány olyan vállalkozó él Kínában, aki a külföldiekre vonatkozó korlátokat kikerülve, kínai házastársa vagy barátai segítségével, a több mint 2 millió kínai magáncég valamelyikén keresztül üzletel.

Mindenek ellenére az utóbbi évtizedben sokkal könnyebb lett a külföldi vállalkozók helyzete. Folyamatosan csökkent például a külföldi bejegyzésű cég indításához szükséges adminisztráció, valamint a befektetés kötelező minimumösszege. Öt évvel ezelőtt 200 ezer, ma már csak 50 ezer dollár a kötelező indulótőke, ami már a közepes vállalatok számára is elérhető. Exportengedélyhez juthatnak immár a külkereskedelemmel foglalkozó külföldi cégek is, korábban ezt csak egy kínai ügynökségen keresztül engedélyezték számukra. A Kínában működő jogi cégek azonban továbbra sem foglalkoztathatnak külföldi jogtanácsost, így az országban dolgozó számos külföldi jogászt kutatóként vagy szaktanácsadóként jelentik be, és ők csak kínai kollégáik neve alatt állíthatnak ki hivatalos okmányokat. Furfangra kényszerülnek a nemzetközi biztosítással üzletelő biztosítótársaságok is: anyagaikat rendszerint Hongkongban hitelesítik.

Hongkong amúgy is a külföldi üzletemberek mentsvára. Az ott bejegyzett cégek kínai vállalatnak minősülnek az anyaországban, de - a sanghaji vagy pekingi társaságokkal szemben - szabadon forgathatnak konvertibilis valutát és nyithatnak offshore bankszámlát. Bevált módszer ezért, hogy valaki Hongkongban és egy anyaországi nagyvárosban is céget tart fenn, s a Kínában, nem konvertibilis jüanban megkeresett pénzt a hongkongi cégének utalja át, így téve azt konvertibilissé.

Csalódhat, aki a külföldi cégekre vonatkozó rendelkezések folyamatos enyhülésében bízik. Sok jel éppen az ellenkezőjére utal. A pekingi vezetés az utóbbi évben számos olyan rendelkezést vezetett be - vagy helyezett kilátásba -, amelyek korlátozzák a külföldiek vállalkozási szabadságát. Ilyen volt például az olimpia idején az üzleti vízumok kiállításának korlátozása (HVG, 2008. június 6.), amit azóta sem oldottak fel. Peking azzal is nehezíti a helyzetet, hogy egyre erőteljesebben követeli, a multiknál is alakuljanak szakszervezetek. Az országos szakszervezeti szövetség 2009 végére a Kínában működő külföldi vállalatok 90 százalékánál akar szakszervezeti egységet működtetni.

HOLCH GÁBOR / SANGHAJ