Forráshiány

Utolsó frissítés:

Kétszer annyi munkahelyről van szó, mint az autógyártó Opelnél, a német állam mégsem nyúlt a zsebébe a hasonlóan bajba került kiskereskedelmi Karstadt–Quelle megmentéséért.

A nyugatnémet jóléti társadalom, a kapitalizmus teremtette bőség jelképei voltak, és most ugyanezen rendszer szabályai miatt kerültek a létbizonytalanságba a német nagyvárosok elengedhetetlen tartozékai, a Karstadt áruházak. Néhány hónap múltán akár el is tűnhetnek a piacról, az egykor a fogyasztói társadalom bibliájaként forgatott – a szocializmus idején Magyarországon valóságos kincsnek tartott, a feketepiacon pénzért árult – Quelle-katalógus pedig a nagymamák megmosolyogtató divatképeinek a gyűjteménye lesz. Lehet, hogy már soha nem fognak rendelni belőle, a múlt héten ugyanis hivatalosan is csődvédelmet kért maga ellen az Arcandor-csoport, a Karstadt áruházlánc, a Quelle csomagküldő szolgálat és a Thomas Cook utazási iroda tulajdonosa.

A csoport csaknem egymilliárd euróval tartozik a Bayerische Landesbank, a Commerzbank és a Royal Bank of Scotland alkotta bankkonzorciumnak, amely csak állami szerepvállalás mellett lett volna hajlandó a cég további hitelezésére. A berlini kormány azonban hosszas viták után elutasította a cégcsoport kérelmét 437 millió euró rendkívüli hitelre, amelyből azonnali fizetési kötelezettségeinek akart eleget tenni.

HVG
Kétségbeesett akciókkal több mint 180 ezer aláírást gyűjtöttek össze a vásárlóktól a Karstadt-eladónők az utóbbi hetekben, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra a cég megmentéséért. A csődgondnok most az állóeszközök, a vagyon és az árukészlet fedezetével hitelt vesz fel, hogy három hónapig fizetni tudják a dolgozókat. A hírek szerint a legnagyobb német riválist, a Kaufhof áruházláncot birtokló Metro máris jelezte, hogy a kilencven Karstadt áruházból hatvanat megvenne. Amelyik céget azonban nem sikerül eladni a birodalomból, arra felszámolás, dolgozóira pedig munkanélküliség vár. Utóbbitól tartanak az 1927-ben Gustav Schickedanz által alapított csomagküldő Quellénél is. Az évtizedek alatt felépített vevőkör címlistája kétségtelenül sokat ér, de korántsem biztos, hogy az alkalmazottakat is át akarják majd venni.

A Karstadt bukását nagyrészt az okozta, hogy sokat változtak a vásárlói szokások az utóbbi években, és ez nem kedvezett a belvárosi univerzális nagyáruházaknak, amelyek ráadásul többnyire megközelíthetetlenek autóval. A Karstadt-lánc forgalma és nyeresége évek óta csökken, a tavalyi üzleti évben pedig már 272 milliós veszteséget kellett elkönyvelnie.

A menedzsment a bírálatok szerint rosszul válaszolt a piaci kihívásokra, és kétségbe vonható döntéseket is hozott. Eladták, majd visszabérelték például az áruházak alól az ingatlanokat, amivel pillanatnyi lélegzethez jutottak ugyan, ám a magas bérleti díjak tovább terhelték a folyó kiadásokat. Mindezért sok kritika éri Thomas Middelhoffot, az Arcandor igazgatótanácsának korábbi elnökét, már csak azért is, mert a cég olyan ingatlanalapnak adott el és bérelt vissza tőle öt áruházat, amelynek ő is résztulajdonosa. A napokban Middelhoff ellen ügyészségi eljárás is indult hűtlen kezelés gyanújával.

HVG
Legalább ennyien kárhoztatják a kormányt is. Különösen mióta Angela Merkel kabinetje az Opel autógyár állami kezességvállalással való megmentése mellett döntött (HVG, 2009. június 6.). A több mint ötvenezer Karstadt–Quelle-dolgozó is ér annyit – hangzanak a vádak –, mint a huszonötezer Opel-alkalmazott, ez a cég is legalább annyira nemzeti intézmény, mint az autógyár, azaz neki is mentőövet, vagyis pénzügyi segítséget kell kapnia. E nézet erőteljes szószólói voltak a koalícióban a szociáldemokraták, elsősorban Frank-Walter Steinmeier alkancellár-külügyminiszter, aki a párt kancellárjelöltje a szeptemberi választásra. A konzervatív oldalon viszont Karl Theodor zu Guttenberg gazdasági miniszter erőteljesen amellett érvelt, hogy az állam ezúttal ne fizessen, hozzanak áldozatot a tulajdonosok is. Az Arcandor-csoport két legnagyobb, együttesen többségi tulajdonosa Madeleine Schickedanz, a Quelle-alapító lánya (26,7 százalék), valamint a Sal. Oppenheim pénzügyi csoport (28,6). Ők nem tudtak, vagy inkább nem akartak további összegeket fektetni abba a vállalkozásba, amelynek osztalékából évtizedeken át részesültek. Meg nem erősített hírek szerint a főtulajdonosok legfeljebb 190 millió eurót adtak volna össze, ami kevés volt. Pedig lett volna miből, Schickedanz vagyonát az amerikai Forbes magazin tavaly 3,9 milliárd dollárra becsülte, és bár a részvényárfolyamok azóta zuhantak, még így is legalább egymilliárdra taksálják.

WEYER BÉLA / BERLIN