Egy vadonatúj autó a minap hatalmas kátyúba futott, s alaposan összetört. Amikor tulajdonosa casco biztosítási szerződésével a kocsit eladó céghez fordult - amely az egyik biztosítótársaság részére közvetíti az ügyfeleket -, elbeszélése szerint azt a tanácsot kapta, jobb, ha az út állapotáért felelős önkormányzati társaságtól követeli kára megtérítését, a cascója ugyanis még nem "él". Az autókereskedőnél kitöltött papír jogi értelemben nem szerződés, csupán szerződési ajánlat, amit a leendő ügyfél tesz a biztosítónak, és casco esetében a biztosító nem köteles elfogadni az ajánlatot. Márpedig a piacot ismerők tudják, amit nyíltan egy biztosító sem ismer el, hogy ha az alatt a két hét alatt esik a kár, amíg a biztosítónak joga van elutasítani a szerződési ajánlatot, akkor nagy valószínűséggel él is e jogával, s így megússza a kár kifizetését, amit a polgári törvénykönyv (Ptk.) biztosításra vonatkozó szabályai tesznek lehetővé. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással más a helyzet. Ott a biztosítók kötelesek elfogadni az ügyfelek szerződési ajánlatát, egy kivétellel: ha ugyanez a biztosító az előző évben "súlyosan felróható ok" (például a díj nem fizetése vagy biztosítási csalás kísérlete) miatt felmondta az illető előző szerződését.

"Pár napja kötött cascónál okosabb egy kicsit várni a kár bejelentésével, ha ugyanis a biztosító 15 napon belül nem nyilatkozik, a biztosítási szerződés az ajánlat napjára visszamenő hatállyal létrejön. Bár a kárt - a szerződéstől függően - három vagy nyolc napon belül jelenteni kell, a biztosító mégsem hivatkozhat arra, hogy a bejelentés késedelme miatt lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak, ha van rendőrségi jegyzőkönyv vagy más hitelt érdemlő bizonyíték, ami tanúsítja, miként estek a dolgok" - magyarázza Kovács Kázmér, a DAS Jogvédelmi Biztosító Rt. vezető szakértője. Kovács korábbi ügyvédi gyakorlatában előfordult olyan, lakásbiztosítással kapcsolatos eset, amikor a tájékozatlan ügyfél gyorsan jelentette a kárt, ám joggal való visszaélés címén pert nyert a fizetni nem akaró biztosítóval szemben. Az ilyen jogvita kimenetele attól is függ - mondta Kovács -, mennyire ügyesen védekezik a biztosító. Az ajánlatot azért nem utasíthatja el, mert kárt kellene térítenie - a jogok gyakorlása során ugyanis, írja elő a Ptk., jóhiszeműen és a tisztesség követelményeinek megfelelően kell eljárni. Akkor viszont a biztosítónak adnak igazat a bíróságok, ha olyan indokot talál, ami miatt egyébként sem kötötte volna meg az adott szerződést, vagy csak módosított tartalommal.

A Gépjármű-kárrendezési joggyakorlat című szakkiadvány tavalyi negyedik számában jelent meg egy írás a biztosítási szerződés létrejöttével kapcsolatos jogalkalmazásról, s e szerint a Legfelsőbb Bíróság egy 1995-ös eljárás során úgy döntött: ha az ügyfél nem kapott írásbeli tájékoztatást a 15 napos visszautasítási lehetőségről - s a biztosítónak kell bizonyítania, hogy ez megtörtént -, akkor utóbbi köteles megtéríteni a kárt. A szerződés nem jön ugyan létre, ha a biztosító elutasítja az ajánlatot, de tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására hivatkozva szerződésen kívüli károkozást lehet megállapítani, sőt a szerződést is érvényesnek minősítheti a bíróság, ha a díjat - a 15 napos elbírálási időre való figyelmeztetés nélkül - az ügynök átvette. A szerző, Molnár Ambrus bíró javasolja, hogy a biztosító ajánlattételre rendszeresített nyomtatványából a leendő ügyfél egyértelműen szerezhessen tudomást arról, hogy e papír kitöltése és az ügynöknek átadása nem vezet nyomban a szerződés létrejöttéhez, s ezt külön aláírással hitelesítse.

A szakcikk egyébként leszögezi: a biztosítások általában hosszú időre szólnak, és a biztosítandó vagyontárgy lehet ingatlan, különféle, a megélhetést biztosító jószág is, ezért az indokolt, hogy a biztosító a kockázat elemzése után dönthessen a szerződés megkötéséről, esetleg speciális feltételek kikötéséről (ez utóbbi lehet például egy különleges riasztóberendezés). Ugyanakkor - írja a szerző - annak sincs akadálya, hogy a felek egyező akarattal, a biztosított javára, eltérjenek e szabályoktól, azaz a szerződés az ajánlattétellel azonnal is létrejöhet.

Épp ez történik meg többnyire az autóvásárlást finanszírozó bankok és a biztosítók kapcsolatában. Az autóvásárlási hitelt nyújtó cégek számára ugyanis lényeges, hogy a "zálogtárgy" ellopása vagy totálkára esetén is legyen fedezet. Ugyanakkor e társaságoknak már van olyan súlyuk - szemben a biztosítási ügyekben gyakorlatilag fogyasztóvédelem nélkül álló egyszerű ügyfelekkel -, hogy a törvényben rögzítettnél kedvezőbb körülményeket alkudjanak ki maguknak. A Budapest Autófinanszírozási Rt. vezérigazgatója, Révész Tamás szerint a finanszírozók általában biztosítási alkusszal szerződnek, mégpedig úgy, hogy a casco a kocsi vásárlásakor azonnal életbe lép, kivéve a különösen nagy értékű kocsikat, terepjárókat. A finanszírozó azonban az utóbbiak esetében ragaszkodik ahhoz, hogy addig maradjon a kocsi az autókereskedő telepén, amíg nem jön létre a biztosítás.

Bár a biztosítási ajánlat elutasítását nem kell indokolni, a Raiffeisen Lízing Rt. gépjárműüzletágának igazgatója, Fehér András tapasztalatai szerint ez akkor fordulhat elő, ha a biztosító "rossz ügyfélnek" tartja a szerződni akaró felet, vagy ha használt autóról van szó, amelyet már ért korábban kár. Ha az adott biztosítótársaság belső szabályzata szerint egy kocsitípus "szemleköteles", akkor a szemléig, illetve amíg az ügyfél az első díjat be nem fizeti, nem számít biztosítottnak. Fehér András azt tapasztalta, a biztosítók cascónál ritkán érvényesítik a 15 napon belüli elutasítás jogát, és ki is fizetik a hamar bekövetkezett károkat, főleg ha biztosítási alkusz közreműködésével kötik a szerződést. Ilyenkor ugyanis az alkusz viszontbiztosítása vagy a biztosítóval kötött egyedi szerződése az érvényes, egyedi határidőkkel. Jákfalvi Zoltán, a Generali Biztosító Rt. igazgatója szerint a nekik dolgozó alkuszok és ügynökök írásban megkapják, milyen esetben kíván a biztosító egyedi kockázatelbírálást végezni, a többi, általuk leadott ajánlatot nem utasítják el, akkor sem, ha volt káresemény.

Az ügyfelek többsége azonban nem is tud az említett két hétről, vagy arról, miként érheti el, hogy amikor a forgalomba lép az újonnan vett kocsival, az már biztosítva legyen. A számítógépes kapcsolatok korában - amikor azonnal tisztázható lenne, a biztosító számára az adott ajánlat túl kockázatos - aligha méltányos, hogy az ügyfél, bár "előlegként" kifizette az első havi díjat is, két hétig bizonytalanságban maradjon, biztosított-e a számára nagy értéket jelentő vagyontárgya, netán pereskednie kelljen, ha a befizetett biztosítás nyomán kártérítést vár el. Sajnos, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségre - és az általa vihető próbaperekre - sem számíthatnak, mert biztosítási ügyekben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére hárulna a fogyasztóvédelem. E hatóság azonban deklaráltan nem foglalkozik egyedi panaszügyekkel, azokat a bepanaszolt biztosítóknak küldi tovább. Jogszabály-változtatást ez ügyben is kezdeményezhetne ugyan a felügyelet, a fogyasztóvédelemről a múlt héten tartott tájékoztatójából azonban kitűnt, egyelőre nem tűzte napirendre a tömeges szerződések feltételeinek áttekintését.

MAKARA KLÁRA