Tavaly igen hasonló hozammal örvendeztették meg vagy éppen keserítették el ügyfeleiket az azonos típusú értékpapírokba fektető befektetési alapok, illetve a befektetéshez kötött életbiztosítások. A költségek különbözősége miatt a megtakarításuknak pár évre helyet keresőknek inkább befektetési alapot érdemes választaniuk.

Akik az évek óta biztosan bevált kötvény- és állampapíralapok befektetési jegyeit vásárolták, a tavalyi hozamok láttán örülhettek, ha pénzük "csak" a reálértékéből veszített, miközben a nemzetközi részvényalapokba elhelyezett összegek akár 40-50 százalékos, és a magyar részvényalapok is 20-30 százalékos hozamot eredményeztek. Manapság ilyen alapokat nem csak a befektetésialap-kezelők működtetnek, nagyon hasonlók léteznek életbiztosítók égisze alatt is - ezek a befektetéshez kötött (világszerte elterjedt angol szóval: unit-linked) alapok biztosítások formájában megtakarított pénzt forgatnak. Az unit-linked biztosítások mögé helyezett alapok hasonló elven működnek, mint a befektetési alapok, a vagyonkezelő a minden egyes terméktípushoz kötelezően kidolgozott befektetési szabályzatban foglaltak szerint helyezi el ügyfele pénzét. Ugyanakkor lényeges különbség a jogszabályi lehetőségekben, hogy míg az "igazi" befektetési alapok befektetési szabadságát a törvény korlátozza, az adott alap meghirdetett jellegétől függően szigorúan megszabva a különféle értékpapírokból vásárolható maximumot, a vagyonkezelési szempontból ugyanolyan unit-linked alapoknál nincs efféle merev korlát. Az eltérő befektetési szabadság pedig eltérő hozamokat eredményezhet a két befektetéstípusnál - az unit-linked alap vagyonkezelője elvileg megteheti, hogy egy reménytelinek ítélt kis cég részvényeiből 30-40 százalékot is helyez a részvényalapjába, míg a befektetési alap kezelője legfeljebb 10, nagy forgalmú, ezért könnyen eladható részvények esetében 15 százalékot vásárolhat egyféléből. A biztosítások nagyobb szabadságával azonban az alapokat kezelők csak ritkán élnek, s a nagy pénzügyi csoportok, mint az ING, az Aegon vagy a Generali magyarországi vagyonkezelő cégeinek vezetői hangsúlyozzák, ugyanúgy kezelik a befektetési alapokat és az unit-linked biztosítások alapjait. Ezt a bevált szakmai, kockázatkezelési elvekkel magyarázzák, amiket a biztosítók anyacégeinek belső szabályozása is rögzít.

Az első unit-linked biztosítások általában csak három-négyféle (magyar és nemzetközi kötvény-, magyar és nemzetközi részvény-) alapot kínáltak fel ügyfeleiknek befektetési lehetőségként, illetve ezekből gyakran különböző mixeket készítettek, s azokat a kockázatosság szempontjából osztályozták. Ma a Magyarországon működő biztosítók közül már tizenháromnak van unit-linked terméke, s a kuncsaftok egy biztosítón belül gyakran 5-6, sőt akár 10 vagy még több alap között válogathatnak (a táblázatban csak a magyar kötvény- és részvényalapok tavalyi hozamát mutatjuk be). 2002 novembere óta pénzügyminiszteri rendelet kötelezi a biztosítókat arra, hogy a befektetési alapokhoz hasonlóan ők is naponta közzétegyék a biztosítások mögé állított alapok árfolyamát, amit - többnyire - internetes honlapjaikon tesznek meg. Az unit-linked magyar államkötvényalapok - amelyek döntő részben állampapírokba fektetnek, és nem vagy csak kis részben tartalmaznak vállalati kötvényeket - tavaly gyakorlatilag névértéken tudták tartani a rájuk bízott ügyfélvagyont (lásd a táblázatunkat a 130. oldalon). Az évek során a befektetőknek sok keserűséget okozó részvényalapok viszont 2003-ban 18 és 29 százalék közötti éves hozamot értek el a biztosítók kezelésében, s a helyzet igen hasonló a "valódi" befektetési alapok hozamait tekintve is.

A hosszú távú befektetések vártnál alacsonyabb múlt évi hozama a már meglévő állampapír-állomány leértékelődéséből fakadt - ez pedig a kamatemelések következménye volt -, amit nem tudott ellensúlyozni az új befektetések magasabb hozama. Természetesen ha a kamatemelkedés miatt leértékelődött papírokat lejáratig megtartják az alapokban, azokat akkor teljes értéken váltja vissza a kibocsátó, így a tavaly elvesztett hozamot az ügyfelek a jövőben árfolyamnyereségként visszakapják. Azokat az ügyfeleket, akik unit-linked biztosításukat hosszú távú befektetésnek tekintik, például nyugdíj-előtakarékosságra használják, ezért nem éri tényleges hátrány - érvel Salamon Károly, az Allianz Hungária Biztosító Rt. befektetésekért felelős vezérigazgató-helyettese, emlékeztetve arra, hogy ügyfeleik emellett egy halálesetre szóló biztosítás előnyét is élvezhetik. Az unit-linked biztosításban levő pénz persze bármikor kivehető, ha szükség van rá, de aki a közelmúltban ezt tette, valóban elszenvedte a papírok értékvesztését. A biztosításra befizetett összeg kivétele ellen szól viszont az is, hogy a 10 évnél hamarabb "feltört persely" tartalma után kamatostul vissza kell fizetni az (esetleg) igénybe vett életbiztosítási adókedvezményt.

A befektetési alapokba fektetőknek az értékpapírszámla vezetéséért Magyarországon általában havi néhány száz - leggyakrabban 500 - forintot is felszámolnak a bankok vagy brókercégek; ez fix díj, nem függ az összeg nagyságától. A magyarországi alapok 0,5-1,7 százalékot számolnak fel alapkezelői díjként évente, a kezelt összeg százalékában. Ezzel szemben ha unit-linked biztosítást vásárol a befektető, többféle díj is csökkenti a számláján gyűlő összeget. Mivel biztosítási termékről van szó, az kockázati elemet is tartalmaz - a biztosított halála esetén a szerződésben meghatározott összeget fizetnek ki a jogosultnak -, s erre a biztosított életkorától, nemétől, egészségi állapotától, életmódjától függő díjat von le a biztosító. Befektetéshez kötött életbiztosítást lehet ugyan egészen minimális kockázati résszel is kötni, ez azonban nem jellemző - állítják a biztosítók -, már csak az ilyen biztosításokat eladó ügynökök érdekeltségi rendszere miatt sem. A haláleseti kockázat díja mellett a biztosítók felszámolják az esetleg választott kiegészítő biztosítások - például baleseti, rokkantsági, munkaképtelenség esetén díjmentességet kínáló - díját is. A biztosítási díj befektetési része után általában évi 1,5-2 százalékos eszközalap-kezelési díjat vonnak le, ami a befektetett summa gyarapodásával évről évre magasabb összeget tesz ki. Mindezen felül nyilvántartási vagy adminisztrációs költségként felszámolnak a biztosítók egy, az esetek többségében havi fix, 300-600 forintos díjat, illetve egy ennél magasabb, 300-3000 forint közé eső díjat akkor, ha a szerződő az évi egy-kétszeri, általában ingyenes befektetési portfólióváltoztatáson felül továbbiakat is kíván, vagyis többször akarja a biztosító alapjai között mozgatni a megtakarítását. A sűrű alapváltás azonban nem jellemző.

A biztosítás legnagyobb költsége az ügynöki jutalék. Az ügyfél első éves befizetésének akár 50-60 százalékát is elviheti a beszerzéséért az ügynöknek járó jutalék. Így havi 20 ezer (évi 240 ezer) forintos biztosítási díj esetén a biztosító működése az első év befizetéseiből akár 144 ezer forintot is felemészthet - bár ezt a levonást a gyakorlatban éveken át "porlasztva" hajtják végre. A biztosítási törvény 2004. május elsején életbe lépett módosítása egy újfajta, ma még nem létező regisztrációs díj bevezetését is megengedi, ha az ügyfél meggondolja magát, és 30 napon belül felmondja a biztosítását. Ugyancsak májustól hatályos törvénymódosítás kötelezi a biztosító ügynökeit arra, hogy az előzetes "termékillusztrációban", modellen keresztül a leendő ügyfél elé tárják, milyen költségek terhelik. Az ügynöki jutalék nyilvánosságra hozatala azonban továbbra sem kötelező. Igaz, a lejárat előtti felmondás esetén járó úgynevezett visszavásárlási értékből - aminek évenkénti alakulását közölni kell a tájékoztatóban - kiolvasható, mekkora összeget von el a biztosító, "ám ritka az olyan képzett ügyfél, aki erre felfigyel", mondja Bosnyák Attila, az Aviva Életbiztosító Rt. vagyonkezelési vezetője. Szerinte a kötelező termékillusztráció sokat segít majd ezen azzal, hogy grafikonon mutatják be az ügyfélnek biztosítása várható visszavásárlási értékét.

Az általuk kifizetett ügynöki jutalékot az unit-linked biztosítások díjából a leggyakrabban úgy szerzik vissza a biztosítótársaságok, hogy a befizetett díjat kétfelé bontják, "kezdeti" (vagy "átmeneti") elnevezésű, valamint "tőkegyűjtő" (vagy "felhalmozási") egységekre. A kezdeti egységeket a biztosító a magáénak tekinti, és a futamidő alatt fokozatosan elvonja. Ha a vagyonkezelő jól fekteti be az ügyfél pénzét, "észrevétlenül" képes kitermelni az elvonást, ami persze nem változtat azon, hogy az ügyfél drágán megfizet az ügynök munkájáért. Ezt úgy lehet részben megúszni, ha az unit-linked biztosítást bankfiókban, telefonon vagy interneten keresztül köti meg az ügyfél.

Az unit-linked biztosításhoz kapcsolódó költségeket ellensúlyozhatja azonban a személyijövedelemadó-kedvezmény, melynek maximumösszege 2003-tól emelkedett. Ha az ügyfél 500 ezer forint biztosítási díjat fizet ki egy évben biztosításra - ez a legnagyobb, adókedvezményre jogosító összeg -, akkor 100 ezer forintot levonhat adójából, mivel a kedvezmény a befizetés 20 százaléka - igaz, csak akkor, ha legalább 10 évre szóló a szerződés. Ezzel szemben a befektetési alapokhoz nem járul adókedvezmény.

Aki csak a minimális, kötelezően a termékbe épített, általában a biztosítási díj 2 százalékával azonos kockázati díjat fizeti, biztosítását legalább 10 évre és folyamatos díjfizetéssel köti, és igénybe veszi az adókedvezményt, jobban jár unit-linked biztosítással, mint a befektetési jegyekkel - állítják a szakemberek. Ennek feltétele persze, hogy az adókedvezmény a biztosítás tartama alatt fennmaradjon, mert e kedvezmény többet jelent, mint amit elvisz a kezdeti levonás és a kissé magasabb folyamatos díjak. Ha például az Aviva Életbiztosító Rt. életbiztosítását tízéves lejárattal, folyamatos díjfizetéssel köti meg egy 30 éves férfi, s vállalja a maximális adókedvezményre jogosító évi 500 ezer forint díjat, a négyféle költséget (kezdeti költség, alapkezelési díj, nyilvántartási díj, s az első két évben kockázati díj) tartalmazó levonás az első évben 18 713 forint, az ötödikben 57 245, s csak a 9. évben - a befektetett összeggel arányosan növekvő alapkezelési díj miatt - 105 560 forint, azaz csak ekkor lesz több, mint az adóból visszaigényelhető 100 ezer forint. Eközben még az éves díj háromszorosával megegyező, vagyis 1,5 millió forintos haláleseti biztosítása is van az ügyfélnek. Akinek viszont nem folyamatosan, hónapról hónapra képződnek megtakarításai, hanem időnként egyszeri befizetésre képes, s akinek fontos, hogy a megtakarításai bármikor hozzáférhetőek legyenek, annak inkább a befektetési alapot érdemes választania.

GILYÉN ÁGNES

Negyedik napja keresnek egy debreceni túrázót Erdélyben

Negyedik napja keresnek egy debreceni túrázót Erdélyben

A parkban indult meg a szülés, szerencsére épp arra járt egy mentős

A parkban indult meg a szülés, szerencsére épp arra járt egy mentős

Doku360: "Nem izgat a halál, nincs hiányérzetem, mert repülős voltam"

Doku360: "Nem izgat a halál, nincs hiányérzetem, mert repülős voltam"

A vádemelésnél tart a Kuciak-ügy, a vádlottak életfogytiglant is kaphatnak

A vádemelésnél tart a Kuciak-ügy, a vádlottak életfogytiglant is kaphatnak

Két újabb melegrekorddal indult a kedd

Két újabb melegrekorddal indult a kedd

Októberben megváltozik a Facebook, új fül alatt kell majd keresni a híreket

Októberben megváltozik a Facebook, új fül alatt kell majd keresni a híreket