Tetszett a cikk?

Rizikóval járhat az általánosforgalmiadó-kulcsok esetleges egységesítése, ami nemcsak a költségvetés pozícióira hatna, hanem az árakon keresztül rontaná az alacsonyabb jövedelműeknek és a kistelepülések lakóinak a helyzetét - állítja szerzőnk, a Kopint-Datorg Rt. vezérigazgató-helyettese.

Az igazság kellemetlen pillanatát hozta el a magyarországi adórendszer számára az EU-csatlakozás: egyebek között ez is a magyarázata az elmúlt hónapokban nagy sietséggel beindított adóreform-ötletrohamnak s benne az áfakulcsok egységesítését célzó törekvéseknek. A térségben kiugróan magas magyarországi forgalmiadó-, vagyis áfakulcsok következtében a határok teljes megnyitása, a határellenőrzés megszűnése ugyanis az alacsonyabb adókulcsú szomszédos országokba terelte a határ menti forgalmat, ami nemcsak a hazai termelők és kereskedők, hanem a költségvetés számára is hátrányos. Mára már nyilvánvalóvá vált, ennek az átterelődésnek is szerepe van abban, hogy az áfabevételek a csatlakozás óta jelentősen elmaradnak a korábbi szinttől. A vállalatok nem kis része él ugyanis az adóarbitrázs innovatív ötletével: igyekeznek a Magyarországra szállított árut is külföldön "áfáztatni", ami jelentős bevételtől fosztja meg a költségvetést. Egyelőre kérdéses, hogy a legközelebb március végén tanácskozó adóreform-bizottság milyen módosításokat javasol a kormánynak, de korábban a pénzügyminiszter az áfamértékekben akár idei változtatást is elképzelhetőnek tartott. E sietség másik oka az lehet, hogy a fogyasztási típusú adók tűnnek a legegyszerűbben megváltoztathatóknak: csupán át kell állítani a pénztárgépeket. Ez azonban csak látszat, miután ennek súlyos reálgazdasági, költségvetési és szociális kihatásai lehetnek.

HVG
Nemzetközi összevetésben is kirívóan magas a magyarországi (ezenkívül csak Dániában és Svédországban alkalmazott) 25 százalékos standard adókulcs, ami az EU-tagországokban 15-22 százalék között mozog. Ráadásul azon országok között, amelyek két vagy több áfakulcsot alkalmaznak, Magyarország a kedvezményes kulcsokban is élen jár: a 16 százalékos német és spanyol standard kulcs alig haladja meg a nálunk kedvezményesnek számító 15 százalékosat. Mindezek alapján kézenfekvő lenne az áfakulcsok csökkentése. Csakhogy Magyarország az államháztartási deficit mértékét tekintve is éllovas az EU-országok között, amit mi sem bizonyít jobban, mint az Európai Bizottság legutóbbi elmarasztalása és a konvergenciaprogramban foglaltak betartására való figyelmeztetése. Emiatt az adók csökkentése csak akkor jöhet szóba, ha az együtt jár az államháztartás kiadásainak az apasztásával. Az áfakulcsok egységesítésekor azonban nincs szó adócsökkentésről, mivel a cél a nullszaldós megoldás. Azaz a normál adókulcsok csökkentése miatti adóbevétel-kiesést teljes egészében pótolni kellene a kedvezményes kulcs emeléséből vagy más forrásból.

Felmerülhet a kérdés: milyen pozitív hatás várható a keserű pirula kockázataiért és mellékhatásaiért cserébe? A példát nyilván a szlovák adóreform nyújtotta, ahol nemcsak az áfa, hanem a társasági és a személyi jövedelemadó kulcsa is egységesen 19 százalék. Náluk az adóreform az államháztartási hiány csökkenésével járt együtt, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ebben a szociális és családi juttatások durva megkurtítása játszotta a főszerepet.

Magyarországon a termékek és szolgáltatások mintegy 55 százaléka a felső áfakulcsba tartozik, ezért a költségvetés változatlan pozíciója - még némi jövedékiadó-emelés esetén is - körülbelül 20,5 százalékos egységes adókulcs mellett lenne biztosítható, azt feltételezve, hogy az adókulcs változtatása összességében nem módosít az adóelkerülési arányokon. Ez a mérték azonban továbbra is meghaladná az összes szomszédos EU-ország standard adórátáját, azaz nemigen javítana a versenyképességen, és változatlanul adóarbitrázsra késztetne.

Az inflációt nem befolyásolná, ha az áfakulcsok egységesítése vegytisztán érvényesülne az árakban, de ez legfeljebb elméletileg képzelhető el. A szélső értékek 2 százalékos árcsökkenést és 1,8 százalékos áremelkedést jeleznek. Ez előbbi akkor következne be, ha az áfakulcs emelése egyáltalán nem, a csökkentése viszont teljes mértékben beépülne az árakba. Az 1,8 százalékos áremelkedés pedig a fordított esetben történne, azaz ha a termelők és szolgáltatók minden áfaemelkedéssel növelnék az árakat, viszont a csökkentett áfakulcsokat nem érvényesítenék az árakban. Miután keresleti-kínálati viszonyokon múlik, ki hogyan lépne, nehéz megjósolni, hogy e verziók milyen kombinációja valósulna meg. Az azonban bizonyos, hogy az áfakulcsok mértékének módosítása erősen megzavarná az infláció éppen tempósan lefelé tartó folyamatát, ami különösen azért kockázatos, mert jelenleg ez az egyetlen fontos mutató, amelyben a magyar gazdaság eredményeket produkál.

A kulcsok egységesítésének legnagyobb vesztese - a most zömmel 15 százalékos áfával terhelt - élelmiszer-kereskedelem lenne, ahol az éles verseny miatt feltehetőleg nem nyílna lehetőség arra, hogy az árakban is lecsapódjon a kulcs növelése. A nagyobb kereskedők az áfaemelkedésnek valószínűleg csak egy részét engednék rá a termékek árára, másik részét megpróbálnák beszállítóik árainak lenyomásával ellensúlyozni. Ez a lépés közvetve tovább rontaná - a csatlakozás óta amúgy is pozícióvesztett - agrárium helyzetét. Mivel árdiktáló helyzetben elsősorban a multinacionális kereskedelmi láncok vannak, az áfakulcsok változása felgyorsítaná az önálló kisboltok piacvesztését. A kisebb kereskedők ugyanis - alacsonyabb jövedelmezőségük okán - kénytelenek lennének érvényesíteni az árakban az áfakulcs emelését.

Szociális problémákat is gerjesztene az egységes kulcs, miután a kedvezményes mérték az alapvető szükségletek kielégítését szolgáló termékekre rakódik, ezzel mintegy az alacsonyabb jövedelműek támogatását, az esélyegyenlőtlenségek némi mérséklését szolgálva. Ha az áfaváltozásoknak mindkét irányban durván a fele érvényesülne az árakban, ez a legkisebb jövedelmű háztartások számára 0,2-0,5 százalékos árszintemelkedést (legjobb esetben is változatlan árszintet), a felső decilis számára viszont pár százalékos árcsökkenést hozna. Ez tehát tovább növelné az elmúlt tíz évben egyre inkább növekvő rést a különböző jövedelmi rétegek között. Csekély áremelkedést okozna az áfakulcs emelkedése az erős kereskedelmi versennyel jellemezhető nagyvárosokban, miközben ez akár teljes mértékben érvényesülhetne a kistelepüléseken. Az élelmiszerek árának emelkedése tehát elsősorban a vidéki lakosságot sújtaná: lényegében kétszeresen, mivel itt az alacsonyabb átlagjövedelmű lakosság fogyasztásában magasabb arányú a kedvezményes adókulcsú termékek aránya.

A nemzetközi összehasonlításban nagyon magas áfakulcsok csökkentése mindenképp indokolt, ehhez azonban az egyetlen lehetőség 2006-ra egy olyan költségvetés elkészítése, amelybe be van építve mintegy 250 milliárd forint pótlólagos kiadáscsökkentés (ez az államháztartás kiadásainak kevesebb mint 3 százaléka). Arra, hogy közben javul az adómorál, a költségvetés tervezésekor nem szabad építeni, azaz a kiadási oldalnak is a legrosszabb esetben bekövetkező bevételkiesést kell tükröznie. Ha viszont mégis a pozitív szcenárió következne be, a felszabaduló összeget fel lehetne használni az élőmunka terheinek csökkentésére, mivel a csatlakozó országok között Magyarország e téren is élen jár.

PALÓCZ ÉVA

Pénzügyek

Nem passzolunk

A magyarországi áfaelőírások nem teljesen harmonizálnak az uniós szabályokkal - hívták fel a figyelmet a minap a...

Bordélyházba telepítenék a prágai hajléktalanokat

Bordélyházba telepítenék a prágai hajléktalanokat

Szijjártó: Két különgép megy az Észak-Amerikában rekedt magyarokért

Szijjártó: Két különgép megy az Észak-Amerikában rekedt magyarokért

Egyetlen nap alatt 800-nál is több koronavírusos halt meg Spanyolországban

Egyetlen nap alatt 800-nál is több koronavírusos halt meg Spanyolországban