Túlélőkészlet

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

A Mol-privatizáció év végi befejezésének lehetősége felhajtotta a kárpótlási jegyek árfolyamát. A jövő homályába vész viszont, mikor kerülhet végre pont a rendszerváltozás egyik legvitatottabb "termékének" számító kárpótlási folyamatra.

HVG
Soha nem látott magasságba, 1532 forintra jutott a kárpótlási jegyek árfolyama október 9-én a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT), meglepően nagy, mintegy 30 millió forintos forgalomban. Ez azért komoly dolog, mert az évek óta vegetáló papírok 1992 decemberétől datálódó tőzsdei pályafutásuk során egyszer sem kerültek 1400 forint fölé (lásd grafikonunkat a 112. oldalon). Bár a múlt hét közepe felé a befektetői láz alábbhagyott, s a jegyek fokozatosan olcsóbbodtak, az október 23-a miatti hosszú hétvégére 1400 forinton konzerválódtak.

A váratlan drágulást az váltotta ki, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV) bejelentette, a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Zrt.-ben (Mol) még meglévő 1,73 százalékos részvénycsomagjának 2006 végéig várható értékesítésekor fizetségként kárpótlási jegyeket is elfogad majd. Ennél többet az ÁPV nem közölt, így azt sem, mennyiért számítaná be a speciális értékpapírokat. Míg ugyanis az ÁPV köteles a privatizációs összbevétel 10 százalékáig ellenértékként kárpótlási jegyet elfogadni (ez a kritérium június végéig nem teljesült, mivel az 1990-től befolyt 2810 milliárd forintos privatizációs bevételből mindössze 191,6 milliárdnyit, az összbevétel 7 százalékát fizettek kárpótlási jegyben), addig a jegyárfolyam meghatározásánál már van mozgástere. Mindenesetre a befektetők arra spekulálnak, hogy a jegyek kamattal növelt, 174,2 százalékos névértéke lesz a nyerő. E várakozásaikat arra alapozzák, hogy az ÁPV a korábbi privatizációs tendereknél is ezt a beszámítási értéket alkalmazta, ennyit állapított meg például legutóbbi pályázatán, a Magyar Légiközlekedési Zrt. (Malév) szeptemberben meghirdetett eladásánál is. Míg azonban a Malév két éven belül immár negyedik magánosítási kísérlete nemigen dobogtatta meg a befektetők szívét, addig a Molba való beszállás lehetőségére ugrottak.

A jelek szerint ugyanis még a jelenlegi, megszorításokkal, árfolyamnyereség-adóval beárnyékolt tőkepiaci hangulatban is van érdeklődés a Mol-papírok iránt. Mindenesetre attól nem kell félni, hogy bárki is lemaradna az olajpapírok jegyzéséről, hiszen a szóban forgó 1,73 százalékos Mol-pakett piaci értéke a múlt csütörtöki 20 950 forintos záróár alapján közel 40 milliárd forint. Márpedig a magánszemélyek összességében néhány milliárd forintnyinál több részvényt eddig egyetlen privatizáció során sem vásároltak. Elemzők arra számítanak, hogy egy Mol-részvény ellenértékének kiegyenlítéséhez maximum öt darab jegyet lehet majd felhasználni, a vételár további részét pedig készpénzzel lehet rendezni. A jól értesültek szerint pedig nem kizárt, hogy az ÁPV a már korábban éppen a Mol-jegyzésnél alkalmazott részletfizetési konstrukciót is megengedi majd.

Optimális esetben a Mol és a Malév magánosítása akár teljesen felszívhatná a még forgalomban maradt összes kárpótlási jegyet, s ezzel az állam legalább egy gondtól megszabadulhat. Arról, pontosan hány darab jegyet ítélt meg eddig a magyar állam, abból mennyit vontak be, illetve mennyi létezik még, az utóbbi években valóságos számháború alakult ki. Mivel teljes körű, sorszámos központi nyilvántartó rendszer nem létezik, ahány szervezet, annyi becslés látott napvilágot. Az ÁPV 191,6 milliárd forintos jegybefogadásával szemben például a BÉT szerint a jegyek összcímletértéke 139,7 milliárd, miközben a kárpótlási jegyek odaítéléséről döntő Igazságügyi Hivatal (IH) - a Központi Kárrendezési Iroda jogutódja - körülbelül 140 milliárdról tud.

HVG
Az viszont az IH főigazgatója, Szabó Lajos szerint - mint a HVG-nek elmondta - nagy biztonsággal megállapítható, hogy jelenleg mintegy 3,4 milliárd darab jegy várhat még a forgalomból való kivonásra. Igaz, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) június végi, az értékpapírok tulajdonosai alapján készített összesítése ennél több mint 2 milliárddal kevesebbet mutat (lásd kördiagramunkat a 113. oldalon), ám ez utóbbi csak a magyarországi letétkezelőknél számon tartott jegyeket lajstromozza, az otthon, párna alatt őrzötteket nem. A tisztánlátás azért is nehéz, mert a kárpótlási jegyekkel többen is visszaéltek. A volt Kormányzati Ellenőrzési Hivatal például 1995-ben megállapította, hogy akár több milliárd forint címletértékű kárpótlási jegy tűnt el nyomtalanul, illetve használták azt fel jogtalanul (például többletjogosítványra hamisított formában) gazdáik.

Szakértők szerint közeleg az idő, amikor az államnak ki kell jelölnie egy dátumot, amelyet követően már értékét veszíti a jegy, és az államnak egy végső, forintban meghatározott ellenértéket kell majd megállapítania. E vélekedés szépséghibája, hogy ugyanezek a szakértők már több mint fél évtizede tartják egyfolytában ésszerűnek a kárpótlás ilyetén való lezárását. Mindenesetre vannak jó néhányan, akik a pénzbeli megváltás reményében őrizgetik jegyeiket, s mivel nem kockáztató típusúak, inkább kivárnak, mintsem részvényre váltsák át azokat. Reményeiket mérsékelheti azonban, hogy a Pénzügyminisztérium egy 2004. nyári közleményében arra figyelmeztetett, a kárpótlási törvény nem ad lehetőséget az államnak a jegyek ellenében készpénz kifizetésére.

A kárpótlási jegy mindig is a spekulánsok kedvelt terepe volt. Míg azonban csak kevesen kerestek szépen e bizniszen, addig az elsöprő többség inkább a kárvallottja volt a történetnek, az ügyeskedők éppen az ő terhükre gazdagodtak meg. A korán ébredő spekulánsok azt használták ki, hogy a nem kellően tájékozott kárpótoltak jegyeik kézhezvétele után hamar akartak pénzhez jutni, ezért nemegyszer nyomott áron is megváltak papírjaiktól. A csalit sokszor az jelentette, hogy a jegyekért cserébe a kárpótoltak részesedést szerezhettek egy, a jegyek úgymond hasznosítására újonnan alakult részvénytársaságban. Az ezen cégeket gründolók azzal kecsegtették a delikvenseket, hogy a koncentrálódó tőkeerővel nagyobb eséllyel indulhatnak majd a privatizációs pályázatokon, illetve fektethetnek be magánvállalkozásokba, s a reménybeli tisztes haszonból is több juthat majd egy kárpótoltra, mint ha magányosan próbálkoznának.

A vérmes remények azonban alig igazolódtak. Bár a kilencvenes évek első felében mintegy negyven jegyhasznosító társaság indult útnak, csak néhányuk tett eleget az alapításkor tett fogadalmaknak, s próbálta valóban haszonnal megforgatni a jegyeket. A kevés kivétel közül a legsikeresebb az Arago-birodalom lett, amelyet Leisztinger Tamás és csapata a HB Westminster nevű jegyhasznosítóból növesztett ki, valamint a Móricz Gábor magánbefektető nevével fémjelzett Katlan Befektetési Rt., amely egyebek mellett elnyerte a Budapesti Ingatlanhasznosítási és Fejlesztési Nyrt.-t. Utóbbi a BÉT egyik legbiztosabb osztalékfizető cége, az idén például 10 százalékos nyereségrészesedés ütötte az ezer forint névértékű részvények gazdáinak markát.

A jegyhasznosítók döntő többsége azonban kudarcot vallott, s minden jel szerint csúnyán rászedték a kárpótoltakat. Legalábbis erre utal a hasznosító cégek alapítását engedélyező Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére érkezett panaszok nagy száma. Ezek vagy arról szóltak, hogy a társaságok krónikusan veszteségesek voltak, vagy arról, hogy nyereségesek, mégsem fizettek osztalékot, miközben nem voltak hajlandók visszavásárolni a forgalomképtelen, alacsony piaci értékű részvényeket. Az ugyanazon szervezőkörhöz tartozó City, Citadella és Pannonholding nevű jegyhasznosítókkal szembeni elégedetlenség miatt a kistulajdonosok még pert is indítottak, mondván, befektetett tőkéjüket a társaságok mindenkori vezetősége szándékosan elértéktelenítette. Mindeddig azonban nem részesültek jogorvoslatban.

Jóval kisebb csinnadratta kísérte a kárpótlási jegyek földárveréseken való felhasználását. Szabó Lajos IH-főigazgató tájékoztatása szerint körülbelül 740 ezer hektár földterülethez jutottak a kárpótoltak 26 ezer árverésen. Utóbbiak mostanában kezdenek kifutni, Szabó becslése szerint 2007 vége felé kerülhet sor az utolsó árverésre. A liciteken való részvételhez egyes befektetők még most is szorgalmasan gyűjtik a muníciót. Egy inkognitóját megőrizni szándékozó magánszemély például Dél-Budán hirdetések útján vadászik jegyekre, amelyekért - mint a HVG-nek elmondta - 120-130 százalékos árat szurkolna le. De csak az úgynevezett határozatosakért, vagyis azokért, amelyeket az eredeti kárpótoltak kaptak, a jogszabályok értelmében ugyanis csak ők lehetnek - névre szóló jegyeikért cserébe - az árveréseken vásárolt földek tulajdonosai. Így az ügylethez még az is szükséges, hogy a föld tulajdonjogát átengedjék a jegy vásárlójának. Meglehet, a hirdető jobban tenné, ha rámenne az internetre, ahol némi keresgélés után rábukkanhatna a Robi fedőnevű személyre, aki éppen szabadulna 200 százalékos árfolyamon vett, Szeged környéki földekre jogosító határozatos jegyeitől. Igaz, nem tudni, ezeket mikor lehetne felhasználni, mivel az idén még hátralévő IH-árverésekből tíz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egy pedig Kecskeméten lesz.

CSABAI KÁROLY

Hozzászólások