Tetszett a cikk?

Több mint egy évtizede sikertelenül próbálnak pénzükhöz jutni azok a kárpótoltak, akik jegyeiket egy profi befektetőnek hitt, magát jegyhasznosítónak nevező cégre bízták.

"A mai napig nem tudom, mi is az a szavazatelsőbbségi részvény" - vallotta be Bélafalvi Józsefné nyugdíjas énektanárnő december közepén a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Ő abban a perben tanúskodott, amelyben egy kisbefektető a City Kárpótlásijegy-befektető Rt.-vel 11 éve kötött adásvételi szerződésének érvénytelenítését szeretné elérni. Bélafalviné beismerése azért meglepő, mert egy évig - 1995. október és 1996. október között - tagja volt a City ötfős felügyelőbizottságának (fb), vagyis e minőségében a társaság gazdálkodásának ellenőrzése lett volna a feladata. Esete jól példázza, hogyan is szerveződtek - hathatós állami segítséggel - a kárpótlási jegyek felszívására a kilencvenes évek közepén sebtében összetákolt társaságok.

Az egy dolog, hogy az ügyeskedők hamar felismerték, mekkora lehetőség rejlik az 1991-től közel 140 milliárd forint értékben kibocsátott kárpótlási jegyekben, miután az állam kötelezettséget vállalt rá, hogy azokat a privatizációs pályázatokon fizetőeszközként elfogadja. A meghirdetett állami cégekben irányító befolyást biztosító jegymennyiség összegyűjtése azonban a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) annak ellenére drágább lett volna, mint jegyhasznosítót alapítani, hogy a jegyekért a túlkínálat miatt csak a címletérték harmadát-felét kellett volna fizetni. Ebben a helyzetben a "profik" számára kézenfekvőnek tűnt, hogy egy-egy részvénytársaságba tereljék össze a jegyeket, azzal a csalival, hogy a privatizálandó vállalatok növekvő eredményessége révén a kárpótoltak is tisztes osztalékhoz juthatnak majd. S hogy a méz a madzagon még vastagabb legyen, a szervezők a Horn-kormánynál kilobbizták, hogy az 1994 novembere előtt jegyeiket hasznosító cégek részvényeire cserélők akár 30 százalékkal is csökkenthették évi adóköteles jövedelmüket, feltéve, hogy három évig nem adtak túl így szerzett részvényeiken.

Mindezekért cserébe az ötletgazdák "csupán" ahhoz ragaszkodtak, hogy a jegyhasznosító cégekben övék legyen a döntő szó. Ezt kifelé úgy magyarázták, hogy elsősorban az alapozhatja meg vállalkozásuk sikerét, ha az üzleti döntéseket a befektetésekhez mit sem konyító, tapasztalatlan kárpótoltak helyett szakértők hozzák meg. Azt viszont már nem hangsúlyozták, hogy a döntési szabadság nemcsak a privatizációs pályázatokon való szereplésre és a magánosított vállalatok azt követő hatékony működtetésére terjedhet ki, hanem a jegyhasznosítók akár önkényes irányítására is, valamint az osztalékfizetésekre. A többségi irányítást a szervezők úgy érték el, hogy az összegyűlt kárpótlási jegyek értékét egy szavazattal meghaladó értékű szavazatelsőbbségi részvényt hoztak létre. A Cityben például csak a törzsrészvények névértékét 136-szorosan meghaladó szavazati joggal jött ki a többség, ám ez súlyosan sérti a gazdasági társaságokról szóló törvényt (gt), amely szerint a szavazatelsőbbségi részvény legfeljebb tízszeres lehet vagy vétójogot biztosíthat. E tény felett nemcsak a Cityben fb-tag Bélafalviné siklott át, hanem sok képzetlen kárpótolttársa is. Amikor észbe kaptak, már késő volt - jegyeikért már a címletérték töredékét sem kapták meg.

A 683 millió forintos jegyzett tőkével 1995 októberében elindult City kisbefektetői már az első teljes, 1996-os üzleti év után méltatlankodtak, hiszen a társaság az alapításkor vállalt egyik ígéretét sem tartotta be. Nem vezették be a City-részvényeket a BÉT-re, s a tulajdonosok nem kaptak osztalékot sem. Pedig mindegyik City-részvényhez nyolc darab osztalékszelvényt is csatoltak, valamint egy úgynevezett szelvényutalványt, amely tulajdonosát 2003-2010 között osztalék felvételére jogosította. Akkoriban még elfogadhatónak tűnt az a cégvezetői magyarázat, hogy a kárpótlásijegy-hasznosítók esetében azért garantált az induláskori veszteség, mert az alapításkor a kamatokkal növelt, 174,2 százalékos névértéken figyelembe vett kárpótlási jegyek bármilyen hasznosítása könyv szerint veszteséget kell hogy hozzon. Így is szembetűnő volt azonban, hogy a cég 1996 végére alapításkori tőkéje csaknem kilenctizedét elveszítette (saját tőkéje alig 87 millió forintra esett), ezért a gt szerint tőkeleszállítást kellett volna végrehajtania. Erre azonban évekig nem került sor, s ezt a hatóságok sem kényszerítették ki.

A kisbefektetőknek szóló hivatalos tájékoztatás szerint a City a becserélt kárpótlási jegyeket több tételben értékesítette, azokért tőzsdei és egyéb értékpapírokat vásárolt, amelyeknek köszönhetően az 1997-es évet már 49 millió forint nyereséggel zárta. Noha ez 93 forint nettó osztalékot jelentett volna az ezer forint névértékű City-részvények után, a kisbefektetők mégsem kaptak egy fillért sem. Az 1998. tavaszi éves rendes közgyűlésen ugyanis az igazgatóság javaslatára a nyereséget visszaforgatták a cégbe, hogy - szólt az indoklás - abban az évben megkezdhessék a tőzsdén kívül a City-részvényekkel való kereskedést és a reális árfolyam kialakítását. Erre azonban nem került sor, azóta a cég tetszhalott állapotban van, gazdálkodásra utaló jeleket éves beszámolóiból nem lehet kiolvasni.

Valójában az is kérdéses, hogy a nagytulajdonosok egyáltalán be akarták-e valaha vezettetni a részvényeket a tőzsdére, s akartak-e normális cégként működni. Furcsa, hogy míg a City Rt. többségi pakettjével rendelkező, a Tamás István nevével fémjelzett Dunaholding-csoporthoz tartozó City Bróker Kft. mögött állók a jegyek felhasználásából hasznot húztak, addig a kisbefektetők egyetlen fillért sem láttak viszont. Az alapításkor beígért privatizációs sikerek elmaradtak, a cégnek mindössze az Eravis Szálloda és Vendéglátó Rt. névértékén 104 millió forintnyi részvényét sikerült megvásárolnia, 180 millió forint értékű kárpótlási jegy felhasználásával. Később az Eravis-részvények egy másik kárpótlásijegy-hasznosítóhoz, a 40-50 milliárd forintos vagyonával negyedik-ötödik leggazdagabb magyarnak tippelt Leisztinger Tamás által tulajdonolt HB Westminster II.-höz (mai nevén: Arago Rt.) kerültek.

Hogy, hogy nem, éppen a HB Westminster II. ütött nyélbe feltűnően jó üzletet a Cityvel, amikor az általa 1996. márciusában 64 millió forintos jegyzett tőkével alapított City Béta Kft.-t két hónap múlva 612 millió forintért eladta a City Rt.-nek. Máig nem derült ki, mi lehetett az az üzletrész, amelynek értéke két hónap alatt közel a tízszeresére ugrott. Mint ahogy az is megválaszolatlan kérdés maradt, hogyan olvadt le aztán a 612 milliós üzletrész 130 millióra - ezen értéken szerepelt ugyanis a City Béta-üzletrész a City Rt. tavaly közzétett vagyonleltárában.

Mivel kérdéseikre a kisbefektetők rendre nem kaptak választ, s becsléseik szerint a City összességében legalább 1 milliárd forintos kárt okozott nekik azzal, hogy az általuk befektetett tőkét szándékosan elértéktelenítette, vagyis gyakorlatilag meglopta őket, már több rendőrségi feljelentést is tettek és pereket indítottak - mindeddig sikertelenül. A Budapesti Rendőr-főkapitányság például három éve megszüntette az 1997-ben általa ismeretlen tettes ellen nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és csalás gyanújával indított nyomozást. A Fővárosi Főügyészség pedig december elején hosszabbította meg február közepéig annak a nyomozásnak a határidejét, amelyet a VI. kerületi rendőrkapitányság szintén hűtlen kezelés miatt folytat ismeretlen tettes ellen. E nyomozás lezárultáig a bíróság felfüggesztette az adásvételi szerződés érvénytelenítésének eléréséért indított polgári pert.

Eközben két kisbefektető arra vár, a cégbíróság végre bírálja el azt a kérelmüket, hogy vonják törvényességi felügyeleti eljárás alá a Cityt, mondván, a cég 2006 júniusában egy sor törvénysértést követett el, amikor rt-ből kft-vé alakult. Ehhez nem kérte például a kisbefektetők előzetes, háromnegyedes hozzájárulását, úgy szállította le alaptőkéjét, hogy azt előzetesen nem hirdette meg, s a közgyűlési előterjesztéseket sem hozta előzetesen nyilvánosságra - hogy csak néhány vádat említsünk. Súlyosbító körülmény, hogy miközben a körbetulajdonlás miatt a City nagybefektetői nem ismertek, ügyvezetője, Tóth Tibor elérhetetlen, a könyvvizsgáló pedig már évek óta távol marad a közgyűlésektől. Bár e vétkek többsége már 1998 óta fennáll, s tényszerűségük a kívülállók számára egyértelműnek tűnik, a pereskedő kisbefektetők reményeit mérsékelheti, hogy eddig a bíróság és a rendőrség sem tudott fogást találni a cégen. Az pedig, hogy a kárvallottak a befektetett pénzükből valamit is viszontláthatnak, egyre kevésbé tűnik valószínűnek.

CSABAI KÁROLY

Százmilliók külföldi magyar papoknak és egy belorusz templomra

Százmilliók külföldi magyar papoknak és egy belorusz templomra

Nagyot szólhat, amikor ezt a telefont kiadja az Asus – minden másnál erősebb

Nagyot szólhat, amikor ezt a telefont kiadja az Asus – minden másnál erősebb

Duna alatti vasútvonal épülhet Kelenföld és a Nyugati pályaudvar között

Duna alatti vasútvonal épülhet Kelenföld és a Nyugati pályaudvar között