Hosszas küzdelem árán jutnak pénzükhöz az egykori Realbank és Postabank befektetői, miközben Kulcsár Attila kiemelt ügyfelei csendben, de hatékonyan perlik vissza milliárdjaikat.

A Realbank Rt. sokat megélt kisbefektetőihez a napokban örvendetes hír érkezett a pénzintézet felszámolójától: nemcsak 1998 nyarán befagyott követelésüket - kötvényük, részvényük ellenértékét - kapják vissza, hanem még összesen 8,78 százalék késedelmi kamatot is. A mintegy 22 ezer kisbefektetőnek egyébként a nyolc éve tartó felszámolási eljárásban már kifizették eredeti követelésük 96,35 százalékát. Példa nélkül való ez a magyarországi felszámolások történetében, különösen azt is figyelembe véve, hogy az érintett Reallízing 96 és 2000 elnevezésű kötvények és a Realbank-részvények tulajdonosai a futottak még kategóriában álltak sorba a felszámolásban, s többüknek még ezért a státusért is pereskedniük kellett (HVG, 2000. szeptember 2.).

A korabeli Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által 1999 januárjában bezárt és pusztulásra ítélt Realbanknak akkor csupán másfél milliárd forintnyi likvid pénze volt, miközben a bajba került kötvényesek és részvényesek bő 10 milliárd forintot követeltek tőle. Tavaly májusig azonban a felszámolónak 16,2 milliárd forint bevételre sikerült szert tennie a bank vagyontárgyainak eladásából és kinnlevőségei behajtásából, így a késedelmi kamatokon és a követelésüket késve bejelentőkön kívül mindenkit ki tudott fizetni. Maga a felszámolás 1 milliárd forintba került, több mint 5 milliárdot pedig a kielégítési sorban a kisbefektetőket megelőző Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) vitt el, amely 1 millió forintig kifizette a beragadt betéteket. A nem védett betéteseknek pedig a felszámolásban fizettek ki közel 2 milliárdot.

Ám a kisbefektetők - jóllehet a vártnál lényegesen jobban jöttek ki a csaknem tízéves huzavonából - mégsem nyugodtak meg. Néhányan az OBA ellen indítottak pert, így próbálva meg a hosszú idő alatt felgyülemlett, közel 10 milliárd forintnyi elmaradt kamataikat is megszerezni. Az OBA ugyanis nemcsak "betétbiztosítóként", hanem tulajdonosként is szerepelt a Realbank történetében. Miután 1998 nyarán kiderült, hogy a Realbank tőkehiányos, és a Postabank talpra állításával foglalatoskodó állam nem segít rajta, az OBA 3,1 milliárd forintos tőkeinjekcióval főtulajdonos lett a pénzintézetben. A pereskedők most azt állítják, ha az OBA felelős tulajdonos lett volna, ők semmit sem veszítettek volna. Az alap 1998 szeptemberétől kezdődő tulajdonlása alatt ugyanis - érvelnek - szétesett a Realbank köré felépült, a Reallízing-kötvényeket kibocsátó cégcsoport, s mire e vállalkozások is felszámolásra jutottak, a bennük lévő több milliárd forint zömének nyoma veszett.

Kizárólag peres úton kaphatta-kaphatja meg viszont a Postabank egykori 2600 részvényese értékpapírja ellenértékét az államtól. A perek 1999-ben indultak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a bankban 1998 nyarán többségi befolyást szerző állam nem vásárolja fel az eredetileg tízezer forintos, ám időközben 5 forintos névértékűvé zsugorított részvényeket. Így a befektetők gyakorlatilag elveszítették a pénzüket. Akik azonban pert indítottak, nyertek: a bíróságok 10621 forintos árfolyamot és az elmaradt hozamot ítélték meg nekik. Az államot képviselő Pénzügyminisztérium eddig körülbelül 12 milliárd forintot pengetett ki a nyerőknek, a folyamatban lévő perek pedig további félmilliárd forinttal terhelhetik meg a kincstárt. Az igazán kicsinek számító befektetők ebből nagyjából másfél milliárd forint körüli összeget kaptak, mivel a több száz pereskedő között olyan nagytulajdonosok is voltak, mint például az osztrák Postsparkasse, a Generali biztosító vagy a BCL Trading, illetve Palotás János ismert vállalkozó.

A pénzügyi tárca 2004 elején kivételesen bíróság előtti egyezséget kötött 120, együtt pereskedő kisrészvényessel, akiknek félmilliárd forintot ki is fizetett (értékpapírjukat pedig átvette). Csakhogy ezután a tárca - állami szervhez nem illő komolytalansággal - meggondolta magát, és fellebbezést nyújtott be az egyezség ellen, visszakövetelve a már kifizetett pénzt. Szakértők a joggal való visszaélésnek tartják e magatartást. Sőt - mondják - a jogállamhoz méltó etikus eljárás az volna, ha a pénzügyi tárca azokat is kifizetné, akik nem indítottak pert. Utóbbiak egyébként a Postabankkal 2004 őszén egyesült Erste Bank részvényesei lettek úgy, hogy 5 forintos papírjaikat 7 forintos névértékűnek számították be (HVG, 2004. július 3.).

Kulcsár Attila, az egykori K&H-beli sztárbróker hajdani kiemelt ügyfeleinek is pereskedniük kell a pénzükért, s - úgy tűnik - többnyire ők sem hiába teszik. A legnagyobb ügyfelek a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságon indítottak pert. A bróker többéves sikkasztássorozatának 2003-as napfényre kerülése után ugyanis a bankcsoport nemcsak a Kulcsár által az ügyfeleknek postázott, K&H-logós, fiktív vagyonkimutatásokat nem fogadta el, hanem még az eredeti befizetéseiket sem adta vissza, mondván, nincs meg a pénz. Az első komoly pofon 2004 végén érte a belga hátterű bankot, amikor a kőbányai önkormányzat visszanyerte eltűnt, 2,8 milliárd forintos vagyonát és az arra járó 600 millió forintnyi kamatot (HVG, 2005. január 8.). A HVG értesülései szerint azóta a nyilvánosságtól elzártan dolgozó választottbíróság körülbelül húsz pert zárt le - további milliárdokat ítélve meg a klienseknek -, és még hét eljárás folyik előtte. Utóbbiak közül a tízmilliárdját követelő Betonút Rt. által indított eljárásnak a legnagyobb a tétje.

A bank hivatalos fejlécével érkező egyenlegértesítők aláírás és pecsét nélkül is hiteles bizonylatok - fejtegette Molnár Marcell ügyvéd, aki több egykori Kulcsár-féle ügyfelet is képviselt. Kivéve, ha a banknak sikerül bizonyítania, hogy ezek a kimutatások hamisítványok, a rajtuk szereplő összegek pedig fiktívek. S hiába felelős a bank azért, ha alkalmazottja félrevezeti az ügyfeleket, valótlan hozam senkinek sem jár. Kártérítés viszont igen, hiszen maga a bank is elismerte, hogy ha a kliensek valós számlaértesítőket kaptak volna, valószínűleg elvitték volna a pénzüket máshová. De mivel a K&H gyakran még az ügyfelek befizetéseivel sem tudott elszámolni, a perben azok jártak jól, akik dokumentálni tudták, hogy mennyi pénzt bíztak Kulcsárra. A választottbíróság ilyen esetekben ugyanis "salamoni" döntéssel az akkori, átlagos piaci hozamokkal és a mindenkori jegybanki alapkamat duplájával egyenlő késedelmi kamattal megfejelve ítélte meg az összegeket a pereskedőknek. A tavaly szeptemberben hozott döntés alapján például így kapott együttesen több mint másfél milliárd forintot Bleuer István magánemberként és cége, a Népszavát korábban kiadó ESMA Spanyol-Magyar Reklám Kft.

A választottbíróság eddig csupán két-három ügyfél keresetét utasította el, a HVG értesülései szerint azért, mert ők nem a bankfiókokon keresztül fizettek be, hanem például taxis Gyuszival küldték el pénzüket Kulcsárnak. Nem sikerült a választottbíróságon pereskednie Garamszegi Gábornak, a Betonút Rt. résztulajdonosának, volt vezérigazgató-helyettesének. Az excégvezető félmilliárdot meghaladó összegű saját megtakarítása után fut, miközben 260 millió forintos csalás miatt az egyik vádlottja a Kulcsár-féle büntetőpernek, s a vagyontárgyait zárolták. Garamszegi azért ment át a Fővárosi Bíróságra (FB), mert nem tudta bizonyítani, hogy ügyében a választottbíróság az illetékes. A K&H tagadja, hogy jogvita esetére így szerződtek volna, Garamszegi papírjait pedig lefoglalta a rendőrség, s azok most a Kulcsár-ügy 150 ezer oldalas aktájában lapulnak.

Néhány más, egykori Kulcsár-ügyfél is az FB-n landolt, ahol állítólag a K&H - ellentétben a választottbíróságon követett taktikájával - az ítélethirdetés előtti utolsó pillanatban hajlandó egyezséget kötni. Az alku lényege, hogy az ügyfél lemond a késedelmi kamat feléről. Így jutott hozzá milliárdos követeléséhez Kulcsár egyik, a nevét nyilvánosságra nem hozó nagyvállalkozó - és tiszteletbeli konzul - ügyfele és családja. Mások viszont szüneteltetik a perüket addig, míg a Kulcsár-féle büntetőügyben ítélet születik (az elsőfokú 2007 közepe körül várható). Amennyiben ugyanis a bíróság megállapítja az egykori banktisztviselők büntetőjogi felelősségét, az ügyfelek ezen az alapon is kérhetnek kártérítést. Azt ugyanakkor a választottbíróság is leszögezte eddigi ítéleteiben, hogy ha a büntetőperben olyan jogerős ítélet születik, amely új helyzetet teremt az ügyfél és a bank eddig feltárt kapcsolatában (magyarán, ha kiderül, hogy mondjuk a kliens összejátszott Kulcsárral), a K&H-csoport perújítást kezdeményezhet.

GYENIS ÁGNES

Pénzügyek

Állami helytállás

Kilencéves pereskedés végére tett pontot az osztrák legfelső bíróság: 100 százalékos kártérítést és évi 4 százalékos...

A lakosság is tehet róla, hogy rossz a levegő – üzeni az államtitkár

A lakosság is tehet róla, hogy rossz a levegő – üzeni az államtitkár

Szijjártó: 2021 januárjától érkezhet katari földgáz Magyarországra

Szijjártó: 2021 januárjától érkezhet katari földgáz Magyarországra

3744 ember hiába várta a visszajáróját a BKK automatáiból

3744 ember hiába várta a visszajáróját a BKK automatáiból

Szeretettel Bécsből: Ausztriában az állam fizeti a wellnesst, de csak ha komolyan veszik

Szeretettel Bécsből: Ausztriában az állam fizeti a wellnesst, de csak ha komolyan veszik

Hirtelen kétszer annyian lettek a kisberényi választók, új szavazást kell tartani

Hirtelen kétszer annyian lettek a kisberényi választók, új szavazást kell tartani

Hadházy feljelentést tehet a parlamenti akciója után

Hadházy feljelentést tehet a parlamenti akciója után