Minél tovább hátrál Gyurcsány Ferenc és pártja a néhány hete meghirdetett közteher-csökkentési javaslatokból, annál inkább dübörög a reformkövetelő közgazdászok hangja.

A miniszterelnök honlapján még e hét elején is bárki kedvére csemegézhetett a Gyurcsány Ferenc által február végén meghirdetett, mára azonban semmivé olvadt adó- és járulékcsökkentési elképzelésekből. Utoljára vasárnap este, a köztelevízió A szólás szabadsága műsorában hűtötte le a kormányfő a reformpártiak kedélyeit azzal, hogy nem csupán 2009-re, hanem már középtávra is felejtésre kárhoztatta az adóreformot. Az érvek már korábban is elhangzottak: a március 9-ei népszavazást követően az MSZP szerint nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek többsége minden porcikájában berzenkedik a - 2006 óta elviselt kétezermilliárd forinton felüli - további megszorításoktól. Vagy ha mégsem, az ellenzék újabb népszavazások megszervezésével tesz róla, hogy dugába dőljön a szociális, a jóléti és igazgatási költségek esetleges megnyesegetése - fűzi tovább a baloldal az érveit.

Némi tudathasadást okozhatott ebben a helyzetben az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tagjaiban, hogy múlt csütörtöki plenáris ülésükre a kormány írásban lényegében a február 26-ai adómenüt tálalta fel. Egy nappal előtte hasonlóképpen jártak az MSZP közgazdasági tagozatának tagjai is, de nekik a három változat helyett a GKI által készített, a szakértők többsége által viszont egyáltalán nem favorizált szuperbruttósítás puhított verziójával kellett beérniük. Lehet, hogy ők jártak jól, hiszen a mára már megromlott elképzelésekből kettőbe bele sem kellett szagolniuk. Merthogy egyik helyszínen sem maradt el a szóbeli kiigazítás: az OÉT-en Veres János pénzügyminiszter, a szocialisták rendezvényén a pénzügyminiszteri államtitkárrá nemrég kinevezett Keller László ismertette a köztehercsökkentés "beszűkült mozgásterét". Utóbbi még biztosra ígérte - nyilván a kormányfő nem sokkal korábbi kijelentésére alapozva - a vállalkozások 4 százalékos különadójának, továbbá a munkavállalónkénti havi 1950 forintos egészségügyi hozzájárulásnak (eho) kétlépcsős megszüntetését. Az előbbiből egyébként társas vállalkozásoktól csaknem 180 milliárd forintot szedett be tavaly az adóhatóság, ehóból pedig 113 milliárdot (igaz, az utóbbi nemcsak a tételes, hanem a százalékos kötelezettséget is tartalmazza). Így aztán nem csoda, hogy Veres, aki korábban is legfeljebb 150-200 milliárd forintos adóenyhítésre látott lehetőséget, ezúttal csak annyi konkrétumot ígért az érdekegyeztetőknek, hogy a népszavazásból és az állampapírhozamok változásából fakadó megnövekedett költségvetési kötelezettségek miatt a kormány legkorábban májusban lesz abban a helyzetben, hogy bármit is mondjon az adócsökkentési mozgástérről.

Sokakban keltett meglepetést az is, hogy a múlt héten egy olyan javaslatot nyújtott be a kormány az Országgyűlésnek, amely 0,8 százalékos mértékkel a wap-, az mms- és az internetszolgáltatókra, valamint a designbútorok gyártóira is kiterjesztené a kulturális járulékot. A meglepetés oka, hogy a februári adóverziókban (és a tavaly őszi adócsomagban) még egyenesen arról volt szó, hogy eltörlik ezt a közterhet. Az internetszolgáltatók nem indokolatlanul ütköztek meg azon, hogy miközben a kormány más eszközökkel támogatja a világháló használatának terjedését, a járulék bevezetésével drágítaná azt. A most javasolt változtatásoknak egyedül a mívesebb könyvek (szótár, enciklopédia), illetve a gyermek- és ifjúsági képeskönyvek, rajzoló- és kifestőkönyvek kiadói örülhetnek, mivel az előbbi kategóriában megszűnne a kulturális járulék, az utóbbiban pedig csökkenne a mértéke.

Mindez persze bagatell ügy az adóreformpártiak által javasolt (mellesleg más kisadókhoz hasonlóan a kulturális járulék eltörlését is magában foglaló) közkiadás-csökkentéshez, azaz az állami kötelezettségek lefaragásához képest. E nélkül nem megy - hirdetik-mantrázzák a szinte folyamatosnak tekinthető fórumokon-konferenciákon-műhelyekben Bokros Lajos, Békesi László és Kupa Mihály expénzügyminiszterek és más neves közgazdászok. Míg a szocialisták a már beszedett, de megspórolható adókból-járulékokból csöpögtetnének vissza köztehermérséklésre, a reformpárti közgazdászok - hasonlóan az SZDSZ-hez - radikálisan megfognák a kiadásokat is, mondván: pazarló és alacsony hatásfokú az önkormányzati és a szociális rendszer. Az előbbi megváltoztatásához az önkormányzati törvény kétharmados volta miatt persze elengedhetetlen lenne az ellenzék támogatása, a Fidesz azonban ezúttal is a kettős beszéd taktikáját alkalmazza. Miközben az Erős Magyarország elnevezésű programjában csak a szépről és a jóról (adó- és járulékcsökkentésről, ilyen-olyan támogatásokról) olvashatni, a feketeleves kiosztását exminiszterére bízza: Járai Zsigmond egy ideje az állami kiadások lefaragása mellett kardoskodik.

Nem abból kell kiindulni, hogy mit lehet, és mit nem, hanem abból, hogy mi a cél, és ennek a szolgálatába kell állítani és gyökeresen megváltoztatni a tíz éve folytatott gazdaságpolitikát - hangsúlyozta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara múlt heti reformműhelyében Békesi. A cél pedig szerinte a stagflációközeli állapot megtörése, a gazdaság növekedési pályára állítása, a tőkemegtartó és tőkevonzó képesség javítása, s ebben az adórendszernek is szerepe lehet. Az állami kiadások lefaragása tehermentesíthetné a gazdaságot, s ezáltal mérsékelhetők lehetnének a munkavállalókat, de még inkább a vállalkozásokat sújtó adók. S hogy a büdzsé se maradjon elegendő apanázs nélkül, a munkajövedelem és a profit javára adott engedmények egy részét a megemelt és kiterjesztett fogyasztási és a vagyoni típusú adókkal lehetne pótolni. Ha több pénz marad a lakosságnál, a növekvő fogyasztás, felhalmozás, illetve megtakarítás serkentheti a gazdaságot, mint ahogy a cégeknél hagyott többletprofit is esélyt ad a fejlesztésre, a beruházásra, a gazdasági növekedésre.

Az adórendszert átszövő kedvezményeket is kurtítani kellene - hangsúlyozzák a reformpártiak. Az adópolitikát nem lenne szabad összekeverni a szociálpolitikával, az adóba beépített kedvezményekről ugyanis éppen a legelesettebbek maradnak le, hiszen nincs, vagy nem akkora a jövedelmük, hogy élhessenek a bónuszokkal. Békesi ezért megszüntetné a minimálbér adómentességét, s a személyi jövedelemadózásban csak a hosszú távú megtakarításokra, a társasági adózásban pedig a fejlesztésekre-beruházásokra adna kedvezményt.

Ellentmondó számok keringenek arról, mekkora forrás szabadítható fel adócsökkentésre: miközben a kormánykörökben már-már a nullához közelítik ezt az összeget, Simor András jegybankelnök 2500 milliárd forintra, Békesi legalább 1000-1200 milliárd forintra taksálja azt az adó- és járulékcsökkentést, ami felpörgethetné, versenyképesebbé tehetné a gazdaságot. Kupa és Csaba László, a Közép-európai Egyetem professzora óvatosabb lépésekkel változtatna; az előbbi évi 500 milliárd forinttal, az utóbbi középtávon, több évre elosztva összesen 2500 milliárddal. Egyelőre hiányzik az iránytű ahhoz, hogy az egymástól túl távol lévő számok között megtalálják a középutat.

MOLNÁR PATRÍCIA

Ilyen döbbent macskákat ritkán látni

Ilyen döbbent macskákat ritkán látni

Koronavírus: már vizsgálják az Olaszországból hazatért magyar diákokat

Koronavírus: már vizsgálják az Olaszországból hazatért magyar diákokat

BKK-vezér: Néhány éven belül lesz e-jegyrendszer

BKK-vezér: Néhány éven belül lesz e-jegyrendszer

25 ezer kilométer sincs ebben ez eladó magyar Zsiguliban

25 ezer kilométer sincs ebben ez eladó magyar Zsiguliban

5 tény az alvásról: Tippeket adunk, hogy elkerülje az álmatlanságot!

5 tény az alvásról: Tippeket adunk, hogy elkerülje az álmatlanságot!

Megváltozik a brit útlevél is

Megváltozik a brit útlevél is