Évtizedes aktatologatás után a bíróságokra vár több, Svájc és Magyarország közötti egyezmény értelmezése abból a szempontból, hogy köteles-e a magyar állam kifizetni a svájci alvószámlák hazai örököseit.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára arról tájékoztatott, hogy a közeli jövőben kormány-előterjesztés készül, amely a pénzügyminisztert fogja felhatalmazni arra, hogy a magyar-svájci vagyonjogi megállapodással összefüggő úgynevezett svájci alvószámlák tulajdonosainak, illetve ezek örököseinek a svájci fél által közölteken alapuló összegek kifizetését bírósági letét útján teljesítse - elevenítette fel a 2005 végén tett kormányígéretet a minap Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az egyik alvószámla örökösének, Endrődi Lászlónak. A második világháború után svájci bankokban több száz, egykor magyar magánszemély által nyitott olyan bankszámla maradt, amelynek tulajdonosa meghalt. Az ombudsman levele nem segített az egyik ilyen számla örökösén, néhány nappal később ugyanis pert vesztett a Pénzügyminisztériummal (PM) szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB), amely nem jogerősen kimondta: a svájci-magyar vagyonjogi egyezmények alapján Endrődi nem követelheti családja egykori bankszámlájának ellenértékét a magyar államtól.

Nem tudni, mi történhetett 2005 decembere óta, hogy így megváltozott a magyar kormány akkori egyértelmű fizetési készsége, ami oly erősnek tűnt, hogy még a svájci frank átváltási árfolyamát és az örökösöknek járó kamatot is meghatározták. Ráadásul e szándékról nem akárkit, hanem az akkori országgyűlési biztos helyettesét, Takács Albertet tájékoztatták, aki 2005 végi jelentésében megállapította: a mindenkori kormányok az állampolgárok alkotmányos alapjogait sértették meg azzal, hogy hosszú évekig nem rendezték e számlák ügyét. Ugyanezt állapította meg márciusi jelentésében Szabó Máté, egyúttal felszólítva a kormányfőt: folytasson vizsgálatot az alkotmányos mulasztás okainak feltárására, és gondoskodjon az alvószámlák tulajdonosainak kellő tájékoztatásáról. Szabó Máté elmondása szerint nem arról van szó, hogy a számlák tulajdonosait az államnak ki kell fizetnie, csupán arról, hogy a helyzetüket végre jogszerűen rendeznie kell. Ám az ombudsman még ez utóbbira sem kényszerítheti rá a kormányt, erre ugyanis a jelentéseket megkapó Országgyűlés hivatott.

Itt is lenne az ideje, hogy a honatyák lépjenek, a PKKB mostani, elsőfokú verdiktje ugyanis csak tovább fokozza a jogbizonytalanságot. A történet bő fél évszázada kezdődött. A Svájc és Magyarország között 1950-ben kötött vagyonjogi egyezmény titkos fejezete rögzítette, hogy a magyar állam - az államosítások kártalanításaként - 1,8 millió svájci frankot köteles fizetni Svájcnak. A megállapodásból azonban kimaradtak például azok a magyar magánszemélyek által egykor Svájcban nyitott bankszámlák, amelyeken egyáltalán nem volt forgalom, nem jelentkezett értük senki. Részben az ilyen alvószámlák ellenértékeként egy újabb, 1973-ban kötött egyezmény 1,4 millió frankra mérsékelte Svájc Magyarországgal szembeni követelését. Mindebből logikusnak tűnik, hogy a Svájcban rekedt számlák örököseinek igényeiért a magyar államnak kell helytállnia. Ehhez azonban jó ideig nem volt támpont, hiszen Svájc csak 1997-ben adott át Magyarországnak adatokat összesen 37 alvószámla egykori tulajdonosáról. A nevek megjelentek a Népszabadságban is, és akik e hirdetésre jelentkeztek, biztató leveleket kaptak a pénzügyi tárcától. Ám hogy, hogy nem, a dolog elhalt. Kezdetben úgy tűnt, az a baj, hogy az olykor csak vezetékneveket tartalmazó svájci lista alapján nehéz bizonyítani, kik a jogos örökösök. A hosszas huzavonát elunva szintén bírósághoz fordult pécsi Orosdy Béla például azért állt el a pereskedéstől, mert nem tudta igazolni, hogy a számlatulajdonosnak, a múlt század harmincas éveinek elején országgyűlési képviselő Orosdy Fülöpné bárónőnek ő a kizárólagos örököse. Jóllehet, e kétség fel sem merül az egyedüli közvetlen számlatulajdonos, Mikuska Ilona esetében, őt sem fizették ki.

Ehhez képest gyökeresen új fordulat, ahogyan a PM Endrődi - az örökösök közül jelenleg egyedüli - perében érvelt. Ebben ugyanis nem kevés cinizmussal azt állította, hogy "a bankbetétek egyik legfőbb jellemzője, hogy bankban vannak elhelyezve, és a számlavezető bank köteles azokat kifizetni". Az 1973-as titkos államközi paktumról pedig azt állította, hogy a magyar állam ennek alapján semmilyen kifizetésre sem köteles, ennek ellenkezőjét az örökösnek kell bizonyítania. Sőt még azt is hozzátette: mivel a titkos egyezményt nem hirdették ki Magyarországon, abból a magyar államnak kötelezettségei sem eredhetnek a polgárai felé. Ezt a nem nyilvános jegyzőkönyv egyik homályos mondatával is alátámasztotta, ami szerint "a jelen cikkben foglalt rendezés nem érinti magyar állampolgárok esetleges igényeit".

A tárca jogásza az Endrődinek korábban küldött biztató leveléről most annyit mondott: "a levélben írt álláspontot alperes nem tartja fenn". Az állam nevében eljáró hatósághoz méltatlan - ám a bíróság által első fokon elfogadott - pálfordulást a jogász azzal indokolta, hogy az 1973-as vagyonjogi egyezmény egyik lehetséges értelmezése volt, hogy az állam az ominózus alvószámlák 325 ezer frankos ellenértékét kapta meg Svájctól, de ez ma már nem áll. "Egy levél amúgy sem hivatalos irat, csak az számít, amit a bíróságon mondtunk" - egészítette ki ezt a HVG érdeklődésére a tárca sajtóosztálya. Arra viszont nincs hivatalos magyarázat, hogy akkor milyen jogcímen engedte el Svájc e követelést. Endrődi azzal kontrázott, hogy a magyar állam ezek szerint jogalap nélkül gazdagodott, ám ezt a tárca jogtudora lesöpörte, mondván: egy perben nem lehet két jogcímet keverni, aki jogosnak vélt örökségét követeli az államtól, az nem vádolhatja azt jogtalan gyarapodással. Ettől persze még bárki indíthat ilyen jogcímen új pert - javasolják jogászok.

Svájcban sem könnyű ma már tisztázni a helyzetet. Endrődi felvette a kapcsolatot az ottani alvószámlák kapcsolati irodájával, amelynek vezetője, Marc Wey a múlt héten arról tájékoztatta, hogy azok az alvószámlák, amelyek adatait Svájc nemzetközi egyezmények alapján kiadta (Magyarországon kívül például Lengyelországnak is), nem tartoznak az ő irodájukhoz, azokat már csak az információkat megkapó államokban lehet követelni. Annál is inkább - folytatta -, mert a Svájcban maradt alvószámlák ügyeit 1999-ben rendezték, és azokat végleg le is zárták.

Mindezek után nincs más hátra, mint hogy a magyar bíróságok értelmezzék az 1973-as vagyonjogi egyezményt, s meglehet, ezt a másodfokon eljáró bírák a PKKB ítéletével ellentétesen teszik majd meg. Endrődi ezért az Alkotmánybíróságtól vár segítséget, s ha kell, nemzetközi bírósághoz fordul. Mint mondja, nem is a felmenője, Fichmann Zsigmond által az ominózus számlára egykor betett kétezer svájci frankért és annak kamataiért, hanem a jogbiztonság helyreállításáért. Szabó Máté egyébként a HVG-nek elmondta: az államnak többféle törvényes eszköze van a helyzet orvoslására. Az egyik, ha - mint korábban ígérte - jogszabályt alkot a svájci alvószámlákról, s ebben egységesen tisztázza, van-e kötelezettsége a magyar államnak, a másik, ha egyenként perre megy az örökösökkel. A PM egyelőre a pereskedés mellett döntött, májusban ugyanis minden ismert érintettel levélben közölte: alvószámlákkal kapcsolatos igényeiket csak bíróságon érvényesíthetik.

GYENIS ÁGNES

Hat évet kapott egy rendőr, aki az M3-ason pénzt zsarolt ki autósoktól

Hat évet kapott egy rendőr, aki az M3-ason pénzt zsarolt ki autósoktól

Drágul a Mészáros-féle BMW-s munka

Drágul a Mészáros-féle BMW-s munka

Összetört egy taxi meg egy autó a Dohány utcában

Összetört egy taxi meg egy autó a Dohány utcában

Ötféle izgalmas VW Golf érkezik, az egyik zöld rendszámos

Ötféle izgalmas VW Golf érkezik, az egyik zöld rendszámos

Még idén jön, de már csak hibrid lesz a Honda Jazz

Még idén jön, de már csak hibrid lesz a Honda Jazz

Rókát akart lézerezni a férfi, akit egy pilóta elvakításával vádolnak

Rókát akart lézerezni a férfi, akit egy pilóta elvakításával vádolnak