az új fővárosi főügyész

"Eredetileg büntetőbíró akartam lenni. Valószínűleg, mert mindig erős volt az igazságérzetem. Rendkívül érzékeny vagyok ma is, ha például nem megfelelő a szolgáltatás például egy bankban" - tájékoztat alapmotívumokról a kiemelt ügyek közvádlójából nemrég fővárosi főügyésszé emelt, alig 36 éves jogász. Amúgy sok minden más is lehetett volna belőle, hiszen orvos mamája kezdeményezésére zenei általánosba, valamint a Rádió Gyermekkórusába is járt, mi több, hegedülni, furulyázni és fuvolázni is tanult. A bányamérnök papa viszont a természetjárással oltja be, minek nyomán "hihetetlenül vonz a magány, a csend". Aztán a pesti Apáczai-gimnáziumból mégis a jogi kar, ott pedig a büntetőjog felé fordul az életút, és jurátusként afféle szorgalmas éltanuló. "Sikerült elérnem, hogy bejárhattam néhány bíróhoz, és bekéredzkedhettem a tárgyalásokra is, ahol egyből szembesíthettem a megtanultakat a gyakorlattal." Nagy is a csodálkozás bírói körökben, amikor a summa cum laude diploma után az ügyészi pálya mellett dönt, talán mert "láttam, hogy egy ügyészségi fogalmazót másként kezelnek, mint egy bíróságit". Így lehet aztán 1995-től beosztott ügyész, miközben begyűjt egy gazdasági büntetőjogi szakjogászi másoddiplomát is. 2001 márciusában, Polt Péter csillagának emelkedésével kerül a Legfőbb Ügyészségre, ahol a nyomozásfelügyeleti főosztályon legfőbb ügyészségi ügyészként alkalmazzák, de megalakulásától részt vesz a kiemelt ügyek osztályának a munkájában is. 2002 végén már egy hasonló osztályt szervez a Fővárosi Főügyészségen is. E posztról emeli a legfőbb ügyészi bizalom - és kitűnő pályázata - a fővárosi főügyészi pozícióba.

"Térkép nélkül járom az erdőket keresztül-kasul, úgy ismerem a Börzsönyt, Bükköt, Zempléni-hegységet, akár a tenyerem. De nagy zenehallgató is vagyok, és mindenevő: az operát éppúgy kedvelem, mint az incifinci zenét" - beszél élvezetekről a budapesti ügyészek egy pesti társasházban egyedül, de "mégsem magányos farkasként" élő főnöke.

- A kívülálló aligha érti: hamvasan ifjú ügyészként megteszik a kiemelt, legforróbb ügyek gazdájává, ön meg odadobja az egészet egy rangban magasabb, ám inkább bürokratikus, amolyan kulipozícióért. Elfáradt? Meghasonlott? Ez kellett a karrierépítéshez?

- Nem a karrierépítés a lényeg. És nem is kerülök távol a kiemelt ügyektől, mert magasabb szintről közvetlenül felügyelem őket ezután is. Igaz, nem leszek mindennap jelen Kulcsár Attila kihallgatásán...

- Jó, de mit hagy akkor meg az utódnak?

- Nyilván kerül a helyemre valaki, az ügyeket pedig - mint mondtam - a jövőben is felügyelem. Viszont az is az egyik feladatom lesz, hogy megismételjem, amit a kiemelt ügyek osztályán korábban már sikerült megvalósítanom. Ahol is lényegében a semmiből fabrikáltam egy szakmailag együtt lélegző, emberileg összetartó társaságot.

- Na, és most még őket is faképnél hagyta. Egy kicsit sem fáj a szíve?

- Abban azért állapodjunk meg, hogy ez a poszt hatalmas kihívás. És ha lehetőség adódik rá - ráadásul ebben az életkorban, amiben én vagyok -, meg kell ragadni. Zenei hasonlattal: eddig az elsőhegedűsök szólamának voltam az irányítója, de arra nem volt ráhatásom, hogy például az üstdoboknak erősebben kellene hallatszaniuk. Most karmesterként ezen is változtathatok, és reményeim szerint az egész orkeszter egységesebben szólalhat meg.

- Már-már költői. Ami szöges ellentétben áll nekünk küldött életrajzának csaknem bürokratikus szövegével. A tárgyalótermekben viszont, úgy mondják, többnyire savonarolai hévvel és hanghordozással képviseli a vádat. Most melyik a valódi énje?

- Ha igaz, amit tárgyalási vádképviseleti tevékenységemről mondtak, az kifejezetten hízelgő. Mert ha az ember ügyészként hisz a maga igazában, azért szerintem ki kell állnia. Sosem szabad közömbösen képviselni a vádat. Veleszületett habitusom talán kicsit vehemensebb az átlagnál, de ez soha nem megy a szakmai korrektség vagy a precizitás rovására. Ezt tükrözik írásbeli munkáim is. De ez csak azért van, mert amit kiadok a kezem közül, annak betonkeményen korrektnek kell lennie.

- Szóval minden az ügy? Sose volt még, hogy megesett a szíve a vádlotton?

- Történt már ilyen is, de természetesen mindig az ügyre összpontosítok. Vagyis a tárgyaláson megszűnik számomra minden, ami a külvilág. Ezt azonban mégsem szabad csupán a paragrafusok kőkemény és formális leképezéseként felfogni. Ha jó a védő, szenzációs társasjátékokra van kilátás. Ezekben - hatásos érvelés, egyféle logika fölvázolása és megvédése esetén - mindkét oldalon lehet nyerni és veszíteni is. Némely ügyvédekkel - például mindkét Bárándy úrral, Györggyel és Péterrel, de akár Bánáti Jánossal is - hihetetlenül izgalmas szellemi csatákat tudtam vívni.

- Nyilván végtelenül élvezetes lehet. Valami azonban talán ezen túl is kiemelte korosztálya - még inkább a tapasztaltabbak - szürke átlagából. Csak nehogy azt a közhelyet mondja erre, hogy arról nem önt kell kérdezni. Szóval: mi az, ami a sorsáról döntők szemében megkülönböztethette önt a többségtől?

- A legtöbb ügyész nem szereti az irgalmatlan nagy aktatömeget, amikor kamionnyi az irat. Ott ugyanis nem elég a jogi tudás, külön képesség kell ahhoz, hogy átlássam az anyagot, és fölismerjem, mi bizonyítható s mi nem, továbbá hogy tartsam a határidőket is. Nos, én - sokakkal ellentétben - épp az ilyen ügyeket szerettem.

- És mi van, ha ennyi munka és hozzáértés után nem történik semmi? Hirtelenjében például az ön által vitt Princz-ügy jut eszünkbe. Okoz ez álmatlan éjszakákat?

- Ilyen esetekben nagyon letargikus tudok lenni. Mindeközben folytonosan igyekszem megtalálni, hol tévedtem, mi az, amit tudnom kellett volna, csak elkerülte a figyelmemet. Ha rájövök, az a végén egy életre rögzül. De még akkor is csak nehezen lépek túl rajta.

- Kisebb ügyeken is? Például amikor beperelt egy napilapot...

- Okkal, mivel a Népszavában egy személyemet sértő cikket jelentettek meg. Azt állították, hogy olyanokat mondtam egy újságírónak, amiket nem lett volna szabad, és hogy ezek alapján szökött ki Kulcsár Attila az országból. Első fokon számomra kedvező ítélet született, amit megfellebbeztek, majd a fellebbezést visszavonta a lap. Így az ítélet jogerős. A bíróság meg is ítélte nekem a 300 ezer forintot plusz a kamatokat.

- Ha nem titok, mire fordította a pénzt?

- Jó, hogy kérdik, mert háromszori felszólításunk ellenére a mai napig nem fizettek. Nyilván ennyire szegények. Pedig én nem hagyom annyiban, végrehajtást indíttatok ellenük.

- Miért nem nagyvonalúbb? Miért nem engedi el a pénzt?

- Nem az volt a célom, hogy ebből meggazdagodjak. Azt akartam, hogy a bíróság mondja ki: aki ilyet ír egy ügyészről, az jogot sért. És attól szíveskedjen tartózkodni. Nekem az erkölcsi elégtétel volt a döntő.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Rágyújtotta egy férfi az ismerőseire a lakókocsit, mert csúnyán beszéltek vele

Rágyújtotta egy férfi az ismerőseire a lakókocsit, mert csúnyán beszéltek vele

Célzott likvidálás: a terrorizmus ellen nem hatásos a vezetők kilövése

Célzott likvidálás: a terrorizmus ellen nem hatásos a vezetők kilövése

Az óceánokért szól a Shaun, a bárány alkotójának kisfilmje

Az óceánokért szól a Shaun, a bárány alkotójának kisfilmje

Fantasztikus győzelem a kézilabda-Eb-n: "Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gondolt erre valaki"

Fantasztikus győzelem a kézilabda-Eb-n: "Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gondolt erre valaki"

RTL: Drogoznak és védelmi pénzt szednek a gyerekek egy kollégiumban

RTL: Drogoznak és védelmi pénzt szednek a gyerekek egy kollégiumban

Egy szörnyeteg képe rajzolódik ki az Epstein ellen benyújtott vádiratból

Egy szörnyeteg képe rajzolódik ki az Epstein ellen benyújtott vádiratból