Tetszett a cikk?

ügyvéd, az MSZP jogi tagozatának elnöke

"Szüleim válásakor húgom édesanyámnál maradt, én viszont az önállóságot választottam" - jelzi, milyen fontosnak tartja a függetlenséget a nem kevesek meglepetésére nem csupán az MSZP-tagságot, hanem nemrég a párt frissiben alakult jogi és közigazgatási tagozatának elnökségét is elvállaló, 27 éves ügyvéd, aki már a harmadik generáció a híres ügyvéddinasztiában. "Büszke vagyok a Bárándy névre, örömmel viselem." Az út mégis kissé nehezen vezetett a szakkarrier felé: a budapesti jogi karra ugyanis holmi középiskolai tanulmányi hiányosságok okán nem sikerült bejutnia. Szerencséjére viszont "épp akkor indult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, és arra épp elég volt a vitt pontszám. Úgy terveztem, hamar átjelentkezem, de annyira megszerettem ott, hogy maradtam." Ám még maga a jogi pálya sem volt száz százalékig bizonyos, hiszen "játszottam a BVSC-ben, és többször megfordult a fejemben, ha maradtam volna, lehettem volna akár profi pólós is, de arra is gondoltam, hogy történésznek tanuljak, mert régóta hobbim Velence. Rövidesen a második könyvem jelenik meg e témában. Az elsőt a Velencei Köztársaság államberendezkedéséről írtam, az új pedig Velencéről és a keresztes hadjáratokról szól." Mindez mégsem lett több gondolatkísérletnél, mivel a sorsa úgy alakult, hogy amikor 2000-ben végzett, egyetemi tanársegédként a Pázmányon maradhatott. Azért a családi irodában ügyvédjelölt is lesz, de nem csak ennyi az elfoglaltsága: szakértő a parlament emberi jogi és vallásügyi bizottságánál, valamint az Országos Rendőr-főkapitányságnál, közben már ott van a Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsában, illetve megszerezve az ügyvédi bizonyítványt, tavaly még az MSZP-be is belép.

"Tenisz, sokszor apával, és sportlövészet. Másra nem jut időm" - említ a rohanásban relaxációs momentumokat búcsúzóul az egy többlakásos fővárosi társasház egyik lakását "jelenleg még egyedül" birtokló, harmadik generációs ügyvéd.

- Mit szóltak egy ilyen rendes, régi ügyvédcsaládban, amikor beállt MSZP-tagnak? Volt az ügyben hangosabb szóváltás?

- Az ilyesmi nem szokás nálunk. A fontosabb kérdéseket megbeszéljük, mindenki kifejti az álláspontját, és a végén az illető, mint szuverén ember, egymaga dönt. Hozzáteszem: én éppúgy kikérem édesanyám véleményét, ahogyan a húgomét is.

- Az azért érdekelne, hogy egyhangú szavazás volt-e, vagy voltak észrevételek is?

- Mindenki óvott. Felhívták a figyelmemet a politikusi pálya árnyoldalaira. A legerősebben nagyapám van az ellen, hogy egy ügyvéd politikai elkötelezettséget vállaljon, mert neki evidencia, hogy mindent az ügyvédi pályának rendel alá.

- Mégis aláírt. Miért? Karrierépítés? Netán érzelmi, politikai elkötelezettség?

- Leginkább talán az számított, hogy szaktudásommal olyan politikai erőt kívánok támogatni, amelynek elveivel egyetértek. Amihez azért szeretném hozzátenni, hogy meggyőződéses szociáldemokrata vagyok. Egyébként pedig, ha valaki ennyi idősen, mint én, aktívan óhajt politizálni, ez a lépés elengedhetetlen.

- A család nyilván majd szeretetteljesen megbocsát. De mit szólt a Pázmány-egyetem, amely - tán ismert családi háttere miatt is - hallgatójává, majd oktatójává is fogadta?

- Mondjam azt, hogy egy kicsit már akkor elfogyott a levegő, amikor apa miniszter, méghozzá baloldali miniszter lett? Sajnos. De miután ehhez az egyetemhez már tíz éve kötődöm, és szeretem is, úgy érzem, jogom van kijelenteni, hogy ez nem jól van így. Már csak azért sem, mert a szociáldemokrata és a katolikus eszmevilág hovatovább ugyanaz. Szociáldemokrata érzelmű vallásos emberként számomra legalábbis nem okoz nehézséget a keresztény értékrend megtartása, ami mellesleg követelmény ezen az egyetemen.

- Csak reméljük, hogy lesz ott, aki egyetért önnel. Egyébként szereti vagy bosszantja, ha összemérik apjával, nagyapjával?

- Egyrészt kifejezetten örülök, mert ez azt jelenti, hogy ők sikeresek, amire büszke vagyok. Másrészt viszont egy huszonéves fiatalt lehetetlenség összemérni több évtizedes tapasztalatokkal felvértezett emberek teljesítményével. De ez is csak akkor esik rosszul, ha úgy kommunikálják, hogy csak az értékes, amit ők csinálnak, amit pedig én, az semmi.

- Az is logikus lett volna, hogy kitérve bárminemű összemérés elől - ha már jogászkodás -, bíró legyen. Mint egykor a mama. Netán, ha őt sem kívánja követni, ügyész...

- Hát, ami az utóbbit illeti, nem igazán szeretem a hierarchizált szervezeteket. Nálam aligha működne valami, ha mondjuk utasítást adnának, hogy a határozott meggyőződésemmel ellentétesen cselekedjek. A bírói pálya jobban tetszett volna, ám abban meg az zavarna, hogy ott nyilvánosan még véleményt sem formálhatnék bizonyos dolgokról.

- Hát párttagként elég sok, a fentiekkel kapcsolatos kötöttséget kell majd elviselnie. De beszéljünk a jelenről. Mennyit hasznosít az elei által felhalmozott tapasztalatokból? Ön is megtanult és alkalmaz már néhány mindig beváló Bárándy-patentot?

- Ha valaki meghallgatná például nagyapám és az én perbeszédemet, biztosan nem gondolna arra, hogy ez ugyanaz a család. Ő azt gondolja, hogy egy tárgyalás egy kicsit színielőadás is, én igyekszem kizárólag szakmai lenni, megpróbálok minden érzelmet kívül rekeszteni. Patentokat pedig nem lestem el. Igyekszem minden beszédemben mást nyújtani.

- Ha ennyire igényes: mostanában a gyűlöletbeszéddel és az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos, a hatóságokat, ügyészséget, bíróságot egyaránt szemmel láthatóan zavarba ejtő ügyek látszanak a legnagyobb szakmai kihívásnak. Elvállalta volna például ifjabb Hegedűs Loránt gyűlöletbeszédügyét?

- Biztosan nem. És hogy miért? Mert ebben az esetben nem tudtam volna objektív maradni, arra pedig minden ügyvédnek szüksége van a feladata ellátásához, hogy az érzelmei ne befolyásolják. Pontosan az ügyfél miatt tisztességtelen lett volna elvállalnom.

- Talán ideje sem lett volna - annyi funkciója van. Mindezt csak így, magányosan?

- Ez nem programszerű, utoljára három éve lett vége egy olyan kapcsolatnak, amelyből majdnem házasság lett, de az ezt követőkben a nősülés gondolatáig nem jutottam el. Most épp nincs barátnőm, mert valóban alig jut időm a kikapcsolódásra.

- És ha mégis? A papa szeret vadászni. Ebben sem követi a családi mintát?

- De. Olyannyira, hogy néha ma is indulok sportlövőversenyeken. Egyszer a büntetés-végrehajtási dolgozók versenyén második voltam. És átkozottul örültem, hogy nem lettem első, mert mindenki azt mondta volna, hogy azért, mert...

- Lehet, hogy a távolabbi perspektíva is édesapja pályaképe lenne? Hiszen milyen szép lenne családjukban a miniszterséget is kvázi dinasztikusan folytatni...

- Természetesen gondolkodom politikai karrierben. Ha nem így volna, nem vállaltam volna az elnökséget. Persze ki tudja, mit hoz a jövő? Egyelőre azonban párhuzamosan kívánom űzni az ügyvédséget és a politikát.

LINDNER ANDRÁS-HORVÁTH ZOLTÁN

Fasiszta diktátorként ábrázolja Orbánt egy holland újság

Fasiszta diktátorként ábrázolja Orbánt egy holland újság

A kormányra várnak a szellemvárossá vált plázák becsődölt boltosai

A kormányra várnak a szellemvárossá vált plázák becsődölt boltosai

Itt a teljes megőrülés: Jack Black alsógatyában, cowboy-kalapban lejt karanténtáncot

Itt a teljes megőrülés: Jack Black alsógatyában, cowboy-kalapban lejt karanténtáncot