Tetszett a cikk?

a Művészetek Palotája vezérigazgatója

"Gyerekként kiválasztottak egy kisebb szerepre a Mese a 12 találatról című filmbe, aztán mondták, menjek a Rádióba, és szinkronizálni is, sőt a Nemzeti Színházba is meghívtak, a végén státusos gyerekszínész lettem" - mesél egy mást ígérő sorskezdésről az akusztikája mellett finanszírozásának felhangjai okán is sokat emlegetett, új budapesti szuperpalota 62 esztendős első igazgatója. Aki apja "ötvenhatos dolgainak" tudja be, hogy nem vették fel színművészeti főiskolásnak. Bánatában az akkor induló vendéglátó-ipari főiskolára megy, ahonnan az idegenforgalomba viszi a kényszer. "Ferihegyen kezdtem az ottani szálló igazgatóhelyetteseként", de hamarosan az elegáns Szófia, majd a Kis Royal étterem igazgatója. Utóbb Szófiában vezeti a magyar éttermet, és lassan felküzdi magát Belgrádba, majd Ljubljanába, sőt eljut Rotterdamba is - "meg kellett keresni a pénzt a lakásra". Közben jár a közgázra és a szegedi jogi karra, de - egy megnevezni ma sem kívánt elvtárssal történt állítólagos összezördülése okán - a diplomáig sehol nem jut el. Jön viszont a Budapest Körszálló igazgatóhelyettesi, majd az egykori Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó Vállalat kultúrmenedzseri pozíciója, ahonnan ott lehet a Budapesti Tavaszi Fesztivál beindításánál. Így átnyergelve a kultúrára, 1990-től az Országos Filharmónia ügyvezetője, majd kitérőként a balatonvilágosi Club Aliga kormánybiztosa - már az antalli időkben. 1996-tól viszont Szinetár Miklós mellett ügyvezető az Operaházban, Szinetár távozása után megbízott főigazgató is. Végül a Vígszínház ügyvezetőségéből emeli bő esztendeje Hiller István kulturális miniszter a mostani vezérigazgatói székbe.

"Úsztam, sport-vitorlázórepülő is voltam, meg teniszeztem" - jelzi, hogy otthon van földön, vízen, levegőben. Igaz, mára csak a tenisz maradt, "leginkább edzővel játszom, mivel nem tudok másokhoz igazodni" - magyarázza a kultúrpalota-vezérigazgató részben azt is, miért él elváltan budai, váraljai lakásában, ahol házimozijában opera-dvd-esteket is tart.

- Mások ebben a korban már a nyugdíjra készülődnek, ön meg most jutott a zenitre. A napokban betölti a 62-t. Nem az lenne elegánsabb, ha szépen, dicsőségben átadná a házat, learatná az ilyenkor learatható babérokat és kitűzőket, azután nem bevárva a törvényszerűen bekövetkező botrányokat, a csúcson vonulna pihenőre?

- Eszembe nem jut. A kinevezésem óta eltelt egy évben, úgy érzem, sikerült tartalmat lehelnem az addig tulajdonképpen végleges koncepció nélkül épülő létesítménybe.

- És attól sem fél, hogy csak strapakáderként használták, és hamarosan hoznak egy ambiciózus ifjú menedzsert, önt meg eldobják, mint a kifacsart citromot?

- Erre viszont nagyon is számítok, mert hogy benne van a magyar valóságban. Pláne hogy már meg is éltem néhányszor. De az ilyesmi nem vette el soha a kedvem.

- Hiller úr nevezte ki egy, még az Orbán-kormány idején megkezdett beruházás élére. Több oldalról is lehetne félnivalója...

- Tudni kell, hogy híres vagyok a depolitizáltságomról. Annyira, hogy kinevezésemhez még Orbán Viktor úr is gratulált. De ugyanígy áll a dolog Hiller úrral is, aki szintén kiáll mellettem. Mint elmésen mondta: nem ismer fideszes vagy emeszpés Csajkovszkijt.

- Lehet, hogy önben végre meglelik a nemzeti minimumot? Pedig nem diplomata, hanem menedzser. Mégpedig kulturális. Hogyan nyergelt át erre a vendéglátóiparból?

- A hetvenes évek vége felé megkerestek az Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó Vállalattól, hogy menjek oda kulturális menedzsernek. Igent mondtam, de akkor már amatőr színjátszó köröket is szerveztem, és együtteseket igyekeztem gazdaságilag menedzselni.

- Arról a cégről sokféle mendemonda keringett. Nyilván ön is hallott ezekről...

- Képzeljék, én naivan mindig azt hittem, hogy egy BM-es cégnél vagyok alkalmazásban. Aztán kiderült, hogy valamiféle katonai elhárítói vagy hírszerzői feladatai voltak. Persze engem nem vontak be semmilyen efféle feladatba.

- Szerencsés ember. Vagy tán nem is volt véletlen. Hiszen abba a Toldy Gimnáziumba járt, ahol épp akkor - és rövid ideig - Antall József is tanított. Netán önt is?

- Antall József a bátyám osztályfőnöke volt. De én is jelen voltam azon az ominózus eseményen, amikor 1957 októberében megemlékeztünk a forradalom egyéves évfordulójáról. Akkor azokat, akik a bátyám osztályába jártak, egytől egyig három évre eltiltották a továbbtanulástól. Bátyám is csak később lehetett orvos.

- Ön meg vendéglátós lett. Ekként kapcsolata lehetett egy másik legendássá lett MDF-essel, Boross Péterrel, aki akkoriban a Dél-pesti Vendéglátó élén tette a dolgát...

- Róla is csak pozitív emlékeket őrzök. Együtt tanítottunk különféle esti tagozatos iskolákban, mert nem volt elég pénzünk. Harmincforintos óradíjért oktattuk a közgazdaságtant. Az órák közötti szünetekben pedig tátott szájjal hallgattam lenyűgöző gondolatait.

- Ilyen munkakörében bőven ki volt téve annak, hogy beszervezik. Kellett önvédelemből a párttagság?

- Nem kerestek meg, hogy be akarnának szervezni. Megnéztem az anyagomat: nincs nyoma. Párttagság nélkül persze nem lehettem volna a Budapesti Tavaszi Fesztivál direktora.

- A pártba jelentkezett, vagy beverekedte magát?

- Képzeljék, senki sem akart javasolni, ellenségeim pedig megpróbáltak keresztbe tenni: "Túróst! 40 évesen akar belépni?" De egy hölgy mellém állt a pártvezetőségből.

- Micsoda mázli. Miként az is, hogy a rendszerváltáskor sem maradt feladat nélkül: jött az Országos Filharmónia ügyvezető igazgatósága, a balatonaligai egykori pártüdülő főgondnoksága, szóval ott van mindenütt a keze nyoma. Később jó ideig dolgozott Szinetár Miklós mellett az Operaházban is. Utóbb ő ment, ön pedig maradt még egy ideig, s csak némi spéttel követte. Hogyan nem vette önt újra maga mellé, amikor a neves rendező ismét visszapályázta magát a nemzeti dalszínház élére?

- Ez az ő titka. Soha nem kérdeztem meg, miért nem jutottam az eszébe. Pedig ma is összejárunk, és tulajdonképpen el is várhattam volna.

- Ezt a sok évtizedes menetelést miként viselte a család?

- Elvált vagyok: 12 éve elhagyott a feleségem.

- Ön viszont ismét a topon van. Gondoljuk, egy ilyen világnívójú ékszerdobozt irányító személynek nem lehet néhány fillérrel kiszúrni a szemét. Hogyan lőtték be a fizetését?

- Legyen elég annyi, hogy most vagyok életemben először jól megfizetve.

- Akkor nyilván nem kell garasoskodnia, ha a Magyar Borakadémia tiszteletbeli tagjaként valami jófélét szeretne hörpinteni. Konkrétan is tudható, hogy mit?

- Azért vagyok tiszteletbeli tag, mert még amikor Kádár Béla volt a külgazdasági miniszter, én csináltam a magyar bor marketingprogramját. Amúgy a muskotályos, enyhén édeskés borokat kedvelem. De megsúgom maguknak: sörivó vagyok.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Erre nem számítottunk: iPhone-t árulhat az LG

Erre nem számítottunk: iPhone-t árulhat az LG

Amíg nincs Nyugati, az érintett BKK-járatokon elfogadják a vasúti bérleteket

Amíg nincs Nyugati, az érintett BKK-járatokon elfogadják a vasúti bérleteket

Megkapta a BioNTech rák elleni vakcináját az első beteg

Megkapta a BioNTech rák elleni vakcináját az első beteg