a kormányzatinegyed-pályázat győztese

Ahhoz képest, hogy papája, annak testvére és annak fia is építész lett, sőt a varrónő mama családjában is volt építész, a kormányzatinegyed-pályázatot megnyerő építészcsapat 53 éves vezetőjének eléggé kalandos volt a pályára lépése, de még a pályafutása is. A papa "1956-ban, még egyetemistaként részt vett a forradalomban, utána börtönben ült, és csak, ha jól emlékszem, 1963-ban rehabilitálták", a már a budai József Attila Gimnáziumban ügyesen rajzolgató ifjabb Janescht pedig nem veszik fel elsőre az Iparművészeti Főiskolára. Aztán mégis. Ám az akadályfutás éppen csak elkezdődik: "A tanszékvezető nem engedett lediplomázni, mondván, ez nem grafika szak, a főiskola nem engedheti meg magának, hogy ilyen diplomása legyen." Egy évre rá, 1979-ben mégis lediplomázhat, és jelentkezik az építészmérnökök csúcsiskolájának tekintett MÉSZ mesteriskolájába. Elsőre ott is nemet mondanak, mire beiratkozik a pesti római katolikus hittudományi akadémiára. Az építészszakma erre jobb belátásra tér: felveszik a MÉSZ-iskolába. Végezve előbb itt, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Egyetem mesterképző intézetében oktat. 1989-ben saját építészirodát alapoz, és azóta szorgalmas pályázó. Esélyeit Japánban a vidéki építészet tanulmányozásával is növelni reméli. 2004-ben ő lehet a velencei építészeti biennále magyar pavilonjának a kurátora - nem viharmentesen. Az első igazán kiugró, hangos siker a 150 milliárdos beépítés győztes pályaműve azonban csak most, túl az ötvenen találta meg.

"Japánban, ahol egy éven át, akár egy kolostorban, egyedül voltam egy szobában, pontos napirendet csináltam, és ebbe beleépítettem a zenehallgatást is. Akkor hol a klasszikusok, hol Bob Dylan, máskor a jazz ment, most a 20-as, 40-es évek amerikai zenéje" - meséli az egy pszichológus barátnőjével nem egy fedél alatt, budai családi házában egyedül élő gyermektelen építész, mi az, ami a tervezésen túl a leginkább érdekli.

- Megismerve, hogy kikkel versenyzett, milyen érzés volt, hogy mások mellett megelőzték a főváros arculatán már nem kevés nyomot hagyó Finta-csapatot is?

- Azóta is kíváncsian figyelem magam, hogy belül mi zajlik, de az igazi örömet akkor fogom csak érezni, ha a munka nyugodt fázisba kerül. Egyelőre készenléti állapot van. Annak viszont felhőtlenül örültem, amikor láttam, mennyire boldogok a fiatalok. Ők biztosan diadalként élték meg. Persze mindenki másként fogadta a hírt, volt, akinek könny szökött a szemébe...

- A győzelem értékét tán az is növelte, hogy nem kizárólag a honi belterj zsűrizett - hoztak három külföldi nagyágyút is. Azt is tudja, hogy melyiküknél nem az önök terve volt a befutó?

- A németnél. Neki más az építészeti felfogása. Nagyobb szabású épületet képzelt volna, reprezentatív bejáratokkal. Ez egy ekkora közintézménynek elvben még talán ki is jár, de itt 11 egyenrangú minisztériumról van szó, és akkor lett volna 11 hatalmas bejárat? Arról már nem is szólva, hogy nálunk négyévente változik, hány minisztérium van.

- Ezt mondhatjuk akár tipikusnak is. Nem így az ön karrierjét. Úgy tudjuk, nem túl gyakori, hogy egy belsőépítészt engedjenek építésszé avanzsálni...

- Azért van rá példa. Egyik mentorom és egykori tanárom, Reimholz Péter is ilyen, akivel a csobánkai ravatalozó tervét csináltam. Bennünket ott az Iparművészetin a legjobb építésztanárok okítottak. Járt oda tanítani Jánossy György, Szrogh György, de Makovecz Imre is.

- Akkor miért iratkozott be a teológiára? Csak nem éppen Makovecz hatására?

- Elsőre nem vettek fel a MÉSZ-mesteriskolába. Érdekelt az a hagyomány, mert menedéknek számított akkoriban. Idővel mégis úgy éreztem, hogy az a világ nem annyira az enyém.

- És az építészeké? Oda hogyan fogadták be?

- A mesteriskolába egyedül érkeztem az Iparművészetiről. Az elején azt sem tudtam, miről beszélnek, mégis egy holdkóros biztonságával mozogtam, és végül az a két év legalizált engem az építészetben. Ott éreztem meg, hogy ebbe a szakmába bele tudok szólni.

- Most viszont ön engedett beleszólást japán csapattársainak. Hogyan ment a párbeszéd például Kengo Kumával, akit tán nem túlzás sztárépítésznek mondani? Egy, a Népszabadságnak adott nyilatkozatából úgy tűnt, mintha ő találta volna ki az egészet...

- Megadták neki a nevem, és akkor e-mailben megkeresett. Én pedig a csupa fiatalból álló magyar csapatot, és kérdeztem, volna-e kedvük beszállni. Végül félúton találkoztunk. A japánokat mi vettük be. De megjegyzem, nem könnyű együttműködni velük.

- Mi volt a bibi?

- Nem ismerik az egyenlő színtű együttműködést. Ott mindenben hierarchia van. Van a főnök, és van a beosztott. Csak addig működik a szokásos udvariasság, amíg nem tudja, hogy a főnökével vagy a beosztottjával beszél-e... A munkát épp ezért fel is osztottuk, a kormányzati negyedet csak mi csináltuk, a második ütemet viszont csak ők készítik.

- Ez utóbbiak, ugye, a bizonytalan jövő... Na de vissza önre: gyakorlott pályázó, de nem rutinos nyertes. Összeszámolta már, milyen a megvalósult és az elutasított terveinek az aránya?

- Hogyne. Százból kettő. Már hogy az utóbbi, ami megvalósult.

- Szurkolunk önnek, hogy bejöjjön ez a harmadik, és ne úgy járjon, mint a szépen induló, de végül máig tartó pereskedésbe torkolló, a fiatalok első lakásának szánt "Magházak" ügyében. Vagy a bírósági tárgyalótermeket is az építészet terepének érzi?

- Megtehetném persze, hogy hagyom a fenébe az egészet, és azt mondom - például a Magház-per esetében is -, hogy jó, a felét lopjátok el. De az nem én lennék.

- És hogyan harcol önmagával? Milyenné alakította a környezetet, ahol él?

- Képzeljenek el egy viszonylag nagy családi házat. Azon a 200 négyzetméteren élek egyedül, mert egyedül ez képes ellensúlyozni azokat a viharokat, amiket a zajos élet és a magam konfrontáló természete is okoz. Fontos, hogy otthon a dolgok lassan zajlanak, és a tárgyak is csak lassan mozdulnak el. A levetkőztetett ház címmel mutatták be egy folyóiratban.

- Azt sajnos kihagytuk. Körbevezetne legalább verbálisan?

- Levertem a vakolatot az udvari homlokzaton, lekapartattam a mázolásokat az ablakokról. Átalakítottam, de mindenhol hiányzik az utolsó réteg, a fémről is, ami be van olajozva, de a falról is, ami csak glettelve van.

- És látszik valami a mostani pályázatban befutó zöld koncepcióból is?

- Az egész nagyon zöld. Be van futtatva elöl is, hátul is vadszőlővel. Aztán egy hatalmas fa van elöl, hátul pedig egész rendes bambuszerdő.

- Most egy percre hátradőlhet, de tudja-e, hogy most már sikeres építészként milyen fővárosi helyszínt építene be szívesen legközelebb?

- Ott van a Partraszállás projekt, vagyis a pesti és budai Duna-part fejlesztése. És van még egy tervem Janáky Istvánnal közösen, de nem a fővároshoz kapcsolódó. Az Őrség-Vendvidéken szeretnénk egy őrházprogramot kialakítani, ami lényegében nem más, mint a térség rehabilitációja.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Lenne "kriptospekuláns"? Adunk egy eszközkészletet

Lenne "kriptospekuláns"? Adunk egy eszközkészletet

Kipróbálták a 2020-as olasz biciklis verseny egyik magyarországi szakaszát

Kipróbálták a 2020-as olasz biciklis verseny egyik magyarországi szakaszát

Ez történt: óriásit mentek Facebookon ezek a Borkai-Orbán-Karácsony ihlette mémek

Ez történt: óriásit mentek Facebookon ezek a Borkai-Orbán-Karácsony ihlette mémek

Napenergiában erősít a MOL, Paksról várja a megtérülést

Napenergiában erősít a MOL, Paksról várja a megtérülést

A svájci választáson is beindult a zöld hullám

A svájci választáson is beindult a zöld hullám

Trump személyi ügyvédje már évek óta kavar Ukrajnában

Trump személyi ügyvédje már évek óta kavar Ukrajnában