a MÁV Cargo vezérigazgatója

Ellensúlyozandó autószerelő édesapja maszekságát, maximális pontszám kellett a közgázegyetemi felvételhez - emlékszik az 1980-as évek Magyarországára a privatizáció során elhíresült MÁV Cargo 44 éves főnöke. A művészi hajlamokkal megáldott testvérei közül inkább a földön járó racionalitásával kitűnő ifjú Kovács hamar az árufuvarozásban látja meg a maga jövőjét: "A mélyebb okokat ne kérdezzék, ma sem tudom, honnan volt bennem erre az erős késztetés." Az elköteleződést azonban mi sem jelzi jobban, mint hogy az 1987-ben megszerzett közgazdászdiplomával egyből a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút kötelékébe lép, ahol számos váltóállítással teljesedik ki karrierje. "Voltam számfejtő, raktárnok, ólmozó-bárcázó. Közben, mivel mondták a vasutas kollégák, hogy az egyetemi diploma semmit sem ér, leraktam minden vasúti szakvizsgát" - említi a jelentősebb kalandokat. A rendszerváltással lép a vezérigazgatóság üzletkötői csoportjába, majd hamarosan értékesítési osztályvezető, végül 1998-tól a cég kereskedelmi és forgalmi igazgatóhelyettese, amit 2001-től egy éven át a romániai leányvállalat ügyvezető igazgatóságával színesít. Aztán 2003-ban mindenkit elképeszt, amikor áttolat a fő vetélytárs, a MÁV sínjeire. Igaz, a nehezményezők szemében most talán jóvátett sok mindent, hiszen az általa is létrehozott MÁV Cargo Zrt.-t a Rail Cargo Austria és egykori cége konzorciuma vette meg. Képességeit azonban már korábban is elismerték "A közlekedésért" szakmai éremmel, és a Navigátor magazin 2005-ben őt nevezte meg az Év logisztikai embereként.

Egykor megyei úttörő sakkbajnok volt, de az elméletet tornával és cselgáncsozással is kiegészítette. Jelenleg Harley Davidsonjai - mindjárt kettő - jelentik a fő passziót, a tiszai evezés és a fényképezés mellett. "A szakmában is tudják, hogy velem vigyázni kell, mert mindig nálam van a fényképezőgépem" - tréfálkozik búcsúzóul a még a közgázon megismert feleséggel és a három tanuló gyerekkel egy budai kertes családi házban élő vasutasvezér, aki nyáron a balatonföldvári háromszobás vízparti lakótulajdonba viszi a családot.

- Robbant a bomba: cégük privatizációs folyamata a lobbitörvény állítólagos megsértése miatt botránykővé vált. Logisztikai orákulumként nyilván kalkulálta a vihart...

- A szereposztást már a privatizáció elején meghatároztuk: e szerint a MÁV Cargo és annak menedzsmentje a tárgya, és nem az alanya ennek a folyamatnak. Jó, ha tudják, hogy a privatizációt a MÁV folytatta le, a MÁV Cargo menedzsmentje még az adásvételi szerződést sem látta. Sőt a vizsgálatokról is csak az újságokból értesültem.

- Jelentős mértékben meglepett. De - legalább kívülálló állampolgárként - csak van véleménye arról, hogy az üzlet közvetítésébe belefolyó kis lobbicég megérdemelte-e azt a 2 milliárd forintos sikerdíjat, amiről széltében-hosszában beszélnek?

- Ehhez ismerni kellene a szerződés tartalmát, és azt, hogy mivel bízták meg azt a céget. Csak ezek alapján dönthetném el, hogy magam odaadnám-e azt a pénzt, vagy sem.

- Sose hittük volna, hogy a vágányok és a váltók világában ilyen kitűnő diplomaták nevelődnek. Arról nem is szólva, hogy ön öt éve, látszólag hűtlenül elhagyva az önt kinevelő GYSEV-et, átment a MÁV egyik vezetőjének, hogy azután a legígéretesebb üzletágat elvigye anyacégéhez. Nyilván élete nagy dobásának tartja a tranzakciót...

- Nem szeretném senkiben elültetni a gondolatot, és nem is vetődött fel soha, hogy én a GYSEV trójai falova lettem volna. Inkább arról van szó, hogy - mint sokszor máskor is - szerencsém volt. Gondoljanak bele, mennyire nehéz volt a helyzetem 2003-ban, amikor eljöttem Sopronból. A GYSEV-nél ugyanis rossz néven vették a lépésemet, de a MÁV-nál sem fogadtak tárt karokkal, mert egy akkoriban általuk közutálatnak örvendő cégtől mentem közéjük.

- Tényleg: miért vállalta a súlyos lelki megpróbáltatást?

- Motivált, hogy a MÁV-val nem tudtam jól együtt dolgozni. Amire két orvosság adódott: vagy megtámadom a MÁV-ot, vagy megpróbálom megjavítani.

- Ha már itt tartunk: mi van a GYSEV és a MÁV közötti folytonos versengés hátterében?

- Mi hol a "bezzegvasút", hol az operettvasút voltunk, ugyanakkor az árufuvarozásban alapvetően sikeresek, míg a MÁV-nál ez az üzletág az elmúlt húsz évben folyamatosan leépült. Én az üzleti szemléletet igyekeztem elhinteni a MÁV-os kollégákban is. Azt kell csinálnunk, amiben üzlet van, nem pedig "vonatozni". Ha valaki arra vágyik, vegyen magának egy modellvasutat, és játsszon vele, azzal senkinek sem árt - mondogattam.

- Kétségtelen, vasúti léptékben lépve expressz karriert csinált - az ön korában nemigen állnak kollégák ilyen magas posztokon. Félre a szerénységgel: mondjon egy dolgot, amit feltétlenül észre kellett venni önben mindenkori főnökeinek!

- Az a típus vagyok, aki nem szeret unatkozni. Az éjszakai fordulószolgálatokban sok volt a szabadidőm, de amíg a többiek aludtak vagy kártyáztak, én építettem magam. Arra gondoltam, hogy nem engedhetem meg már 23 évesen sem, hogy ha később ugyanitt főnök leszek, ne tudjak hozzászólni bármihez is. Elővettem például a vámtarifakönyvet, és tanultam.

- Lehet, hogy még a mozdonyvezetést is kitanulta?

- Azt azért nem, pedig egy idő után a forgalom is hozzám tartozott a GYSEV-nél. Bevallom, a vezetőállásban is csak ritkán voltam a mozdonyon. A mozdonyvezetéssel is úgy voltam: presztízsből csináljam, csak hogy mutogassam magam?

- Azért egy Harley Davidson motorban csak van egy kis önfelmutatás...

- Két Harley Davidsonom van. A nagyobb Dayna 1550, a kisebb mindössze 883 köbcentis. Nem kedvelem a luxuskategóriát. Az én motorjaim nincsenek "agyonépítve". Belőlem hiányzik a sznobizmus.

- Előszeretettel költ nívós festményekre is. Itt, az irodájában is lóg a falon néhány nagybányai festő szép kezemunkája. Ebbe hogyan sodródott bele?

- Sok jó barátom van Erdélyben, akik hagyatéki fölszámolásokkal foglalkoznak. És én ezekhez a képekhez rossz állapotban jutottam hozzá. Megvettem őket, megszereztem a kiviteli engedélyeket, azután restauráltattam őket. Olykor fél évbe is beletelik, amíg egy kép összeáll. Amit csinálok, nemzeti értékmentés, mert ezek a festmények Erdélyben elkallódnának.

- Nincs kétségünk efelől. Mekkora értéket sikerült eddig átmentenie?

- Gyűjteményről húsz kép fölött kezdenek beszélni. No, én valamivel fölötte vagyok.

- Azért stílszerű lenne, ha venne egy-két vasutas tárgyú piktúrát is...

- A sznobizmus mellett van még valami, amit nem szeretek: a giccs. Látják, ez a szoba itt, ahol dolgozom, nem tipikus vasúti iroda. Életem nagy részét itt töltöm, és ha nagy a stressz körülöttem, csak rápillantok egy Nagy Oszkár-képre, és máris megnyugszom.

- És mit érez, amikor az ugyancsak az irodájában lévő, szobafogasra akasztott szép Bocskai-ruhára néz? Hordja is?

- Erdélyben vettem. Sajnos Magyarországon összemosták a politikával. Ha bejön ide valaki, van, hogy nyomban összeköti a MIÉP-pel. De ha ezzel próbál poénkodni, ki szoktam oktatni. Mert ez a ruha számomra nemzeti érték.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Trump csak akkor csökkenti a vámokat, ha Kína előtte jól bevásárol

Trump csak akkor csökkenti a vámokat, ha Kína előtte jól bevásárol

EP: Veszélyes útra lépett a magyar kormány Kovács Zoltán Twitter-posztjaival

EP: Veszélyes útra lépett a magyar kormány Kovács Zoltán Twitter-posztjaival

A Vatikán a szegényeknek szánt pénzt is magára költi

A Vatikán a szegényeknek szánt pénzt is magára költi

Antiszemita és rendőrgyalázó írásokat posztolt az egyik New Jersey-i lövöldöző

Antiszemita és rendőrgyalázó írásokat posztolt az egyik New Jersey-i lövöldöző

Varga bemondta: jön az új gazdaságvédelmi akcióterv

Varga bemondta: jön az új gazdaságvédelmi akcióterv

Fideszes körökben gáncsolták el Orbán kultúrharcosainak nyomulását

Fideszes körökben gáncsolták el Orbán kultúrharcosainak nyomulását