ENSZ-nagykövet, költségvetési bizottsági elnök

"Megtanultam úgy mozogni az életben, hogy minden körülmények között boldoguljak" - jelzi Bródi Gábor (55 éves), Magyarország ENSZ-nagykövete, a világszervezet költségvetési főbizottságának új vezetője, hogy nem csupán a diplomáciai know-how van a kisujjában. E készség a gazdálkodó papa és mama mellett, a vértesi szülői házban fejlődött ki, ahol két dolog volt kötelező a kis Gábornak és hat testvérének: dolgozni és tanulni. Az atyai szigor megkövetelte az érettségit, de "liberálisak voltak, mert megengedték, hogy én döntsem el, mit tanuljak". Az első generációs értelmiségiek kollégiumi kenyerét a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Külkereskedelmi Karának nemzetközi kapcsolatok szakán majszolja, s a szakmájában nélkülözhetetlen kapcsolatépítést már az 1976-ban abszolvált diploma előtt megkezdi: "Akar László volt az évfolyam KISZ-titkára, én pedig már az első évfolyamon bekerültem a vezetőségbe." A diploma után az ELTE TTK-n parkol, ahol társadalomtudományokat oktat. 1980-ban az MSZMP kb külügyi osztályának elemzőcsoportjába kerül, majd az euroatlanti területi főosztályon referens. Innen 1987-ben Londonba emelkedik, ahol a "rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter" posztig viszi, hogy aztán az európai biztonsági és együttműködési főosztály vezetője legyen. 1994-től két évig Kovács László külügyminiszter kabinetfőnöke, majd a bécsi EBESZ-miszszió vezetője, 2002-től pedig a multilaterális ügyekért felelős helyettes államtitkár. 2005-ben innen startol át nagykövetnek jelenlegi munkahelyére New Yorkba, az ENSZ-hez.

"A mi házasságunkban nincs férfi- meg női munka, mindenki mindent csinál" - avat be a vezető diplomaták hétköznapjaiba a nagykövet, aki egy XII. kerületi sorházból nemrég egy óbudai lakóparkba költöztette családját és befektetéseit, néhány "műtárgy jellegű képet és szobrot". Hétvégenként "egy kis tahitótfalui faházban" pihenne, ha lenne rá ideje az elfoglalt feleséggel, aki egyszerre közgazdászprofesszorkodik a CEU-n és a Columbia Egyetemen. 27 éves Gábor fiuk egy multinál marketinges.

- Szeptembertől az ENSZ vezérkarához tartozik, a költségvetési főbizottságot vezeti. Cáfoljon rá: azért lehet még valaki diplomataként is színes egyéniség!

- Titkos fegyverem a humor. Akár angolul is villámgyorsan odaszúrok kettőt. Felteszek pár kérdést, összerakom a dolgokat, és már a megjegyzéseimből is láthatják, értem, miről van szó.

- Magyarország negyedszázada nem adott ilyen magas rangú vezetőt az ENSZ-nek. De hiába erőltetjük a memóriánkat, nem jut eszünkbe nagy elődje neve. Nem fél, hogy az öné is gyorsan a feledés homályába vész?

- A negyedik évemet kezdem New Yorkban, de már az egész ENSZ-ben ismerik a nevemet.

- Amiatt sincs rossz érzése, hogy aligha nyerte volna el a posztot, ha nem Kelet-Európa a soros az elnökjelölésben?

- Miért? Ha úgy vesszük, az egész világ rám szavazott, a 192 tagállam egyhangúlag voksolt.

- Már csak a Duna jege hiányzott. De mennyire van saját hatásköre; pozíciójából eredően tud azért csurrantani-cseppenteni Magyarországnak?

- Egy fillért se. A bizottság elnöke nem az a nagy hatalmú főkegyúr, aki milliárd dollárokon ül, és bőkezűen osztogat; inkább éjjel-nappal üléseket vezet.

- Ha ezek után azt mondja, hogy még magának sem éri meg, komolyan megsajnáljuk!

- Költségvetési főbizottsági elnökként semmilyen pluszt nem kapok, ez nem egy zsíros állás. A magyar állam adja az ENSZ-nagyköveti fizetésemet, ami megközelíti egy multinacionális nagyvállalat kezdő munkatársának a bérét.

- És a diplomatastátus előnyei? Nem gyötri néha a lelkiismerete a megkülönböztetett bánásmód, például az ingyenes parkolás miatt?

- Csak városi legenda a sok előny - legalábbis Nyugaton. Londonban ha három autó parkol tilosban, tuti, hogy a diplomatáét büntetik meg először. Ott tanultam meg, hogy nagyon szerénynek és törvénytisztelőnek kell lenni. Még a repülőtereken is türelmesen végigállom a sort.

- Ha se kiváltságok, se extra jövedelem, miért nem maradt inkább a katedrán? Egyáltalán: mi szél sodorta a nemzetközi kapcsolatokhoz?

- Annak idején nem vettek fel elsőre a külügybe, talán édesapám 1956-os múltja miatt. Ezért tanítottam néhány évig. Másodjára már nem volt gondom: a párt külügyi osztályán Kovács Lászlóval és Szűrös Mátyással dolgoztam, s onnan már egyenes volt az út a minisztériumba.

- Díjazzuk az őszinteségét. A rendszerváltás idején nem tartott attól, hogy elsodorja az indulat? Elvégre nem mindenki lehetett tisztában azzal, hogy ön már akkor is nyilván az euroatlanti biztonságpolitikáért élt-halt...

- Megfordult a fejemben. Úgy is mondhatnám, én két nagy rendszernek a végét láttam közelről: a Kádár-korszakét meg a Thatcherét - akkoriban ugyanis Londonban dolgoztam. Ott voltam a Downing Street 10.-ben, amikor Thatcher asszony le akarta beszélni Antall József későbbi miniszterelnököt a Varsói Szerződésből való kilépésről.

- Mégis kiléptünk. És ön hogyan lépett: könnyen belesimult az új rendszerbe? Azt tudjuk, 1994-ben már Kovács László kabinetfőnöke volt...

- 1991-ben a külügyben azt mondták, aki akar, új életrajzot is beadhat a régi helyett. Én nem akartam átírni a múltamat. Azért a legendagyártás szándéka nélkül hadd mondjam el: egy olyan szakmai stábban dolgoztam, amelyik a brezsnyevi éra hanyatlása idején a magyar külpolitikának egy pluszjátékteret próbált teremteni. Később nem léptem be egy pártba sem, és kabinetfőnökként sem foglalkoztam soha pártügyekkel.

- A 2006. őszi budapesti zavargások után a külügy szétküldött a nagyköveteknek egy, az eseményeket a kormány szemszögéből magyarázó sorvezetőt. Ha ilyet kap, a szívére vagy a feletteseire hallgat?

- Nagy szerencsémre a külügyminiszter asszony éppen kint járt az ENSZ-ben, így inkább őt kérdezgették. A lényeg, hogy az ember alaposan informálódjon, elemezze a helyzetet, és így beszéljen róla. Ha valakiről a diplomáciában elhiszik, hogy jórészt az igazat mondja, akkor azt komolyan veszik. Azt hiszem, nekem hisznek.

- És amikor nem kell illúziót keltenie: könnyen lazít, vagy nyakkendőben is alszik?

- A magánéletben alapvetően csendes, szemlélődő ember vagyok, de amúgy nincs ellenemre, hogy azonosuljak a szerepemmel. Angliában még a királyi protokollt is megtanultam, de New Yorkban - ahol a diplomácia krémje nem ennyire merev - sem vagyok elveszett ember.

- Mint biztonságpolitikai szakértő beleásta magát a rakétavédelembe is: a saját pályaívét hogyan látja? Nem gondolt arra, hogy a tárgyalástechnikában, konfliktuskezelésben szerzett tapasztalatait az itthoni politikában kamatoztassa?

- A csúcson talán már túl vagyok, 2005-ben megkaptam a középkeresztet, Magyarország EU-s és NATO-s integrációjának az elősegítéséért, az ENSZ-bizottsági elnökség igazi ráadás. Pályám végén az oktatásban vagy a médiában el tudok képzelni magamnak valamilyen szerepet, s azt remélem, a "leszálló ág" során is értelmes munkát végezhetek.

IZSÁK NORBERT-DOBSZAY JÁNOS

Doku360: "Az életemnek volt két fele, amit fallal elválasztottam"

Doku360: "Az életemnek volt két fele, amit fallal elválasztottam"

Hibriddé válnak a dízel BMW-k és jött egy olcsó új 3-as

Hibriddé válnak a dízel BMW-k és jött egy olcsó új 3-as

Ez már a végső? Újabb kép jelent meg a még be sem mutatott Galaxy S20 Ultráról

Ez már a végső? Újabb kép jelent meg a még be sem mutatott Galaxy S20 Ultráról

Karácsonnyal együtt küzd a populizmus ellen Varsó liberális polgármestere

Karácsonnyal együtt küzd a populizmus ellen Varsó liberális polgármestere

Tucatjával nyithattak illegális hoteleket Budapesten

Tucatjával nyithattak illegális hoteleket Budapesten

Meghalt a M.A.G.U.S. szerepjáték egyik alkotója

Meghalt a M.A.G.U.S. szerepjáték egyik alkotója