szerző:
HVG

a Költségvetési Tanács elnöke

„Életem döntő részét Magyarországtól távol töltöttem, de a szüleim úgy neveltek, mindig úgy járjak-keljek a világban, mintha a névjegyemen ez állna: Magyarország követe” – mondja a fiskális szigor legfőbb civil ügyeletese, a Költségvetési Tanács 65 éves elnöke. Érzelmi kötődései annak ellenére erősek, hogy Magyarországról semmilyen gyerekkori emléke sincsen. Szülőhelye ugyan Budapest, de a nemzetközi hírű sebészdinasztia a világháború elől Argentínáig menekül az akkor még csecsemőkorú Györggyel, aki felcseperedvén maga is bekapcsolódik a magyar emigráns kolónia életébe. „Lelkesen cserkészkedtem, s faltam Jókai, Gárdonyi és a többi nagy regényeit.” A pályaválasztáskor – szakítva a családi tradíciókkal – közgazdásznak készül, 1971-ben a Georgetowni Egyetemen doktorál. Első munkahelye Washington, ahol a pénzügyminiszter hivatalában törvényjavaslatokat véleményez, hatáselemzéseket készít, nemzetközi pénzügyekkel foglalkozik. 1975-ben igazol át a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), ahol közel három évtizeden át dolgozik. Szerepe volt három kontinens, legalább húsz ország állampénzügyi reform-, illetve kiigazítási programjának a tervezésében, kidolgozásában. Ő vezeti 1990-ben a szovjet gazdasággal foglalkozó tanulmánycsoportot is, s 1993 és 1996 között a szervezet magyarországi képviselője. Megbízatása lejártával visszatér Washingtonba, ahonnan Járai Zsigmond jegybankelnök – Medgyessy Péter miniszterelnök biztatásával – hívja újra Budapestre: 2004 elejétől a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának tagja. Itt éri a közelmúltban Sólyom László köztársasági elnök felkérése a Költségvetési Tanács vezetésére, amely posztra a parlament múlt héten ellenszavazat nélkül meg is választja.

„Úszás valamelyik budapesti fürdőben, na és a kiváló magyarországi komolyzenei, illetve dzsesszkoncertek” – sorolja, mivel kapcsolódik ki a legszívesebben a családját gyakran nélkülözni kényszerülő büdzsétanácsi elnök. A könyvelő-tanácsadóként dolgozó feleség, illetve orvos és közgazdász lányai ugyanis Washingtonban élnek, míg a családfő, ha Budapesten van, egy bérelt belvárosi lakásból jár munkába.

– Nem érte még olyan vád, hogy kreált magának egy funkciót – végtére is ön volt a leglelkesebb hazai prófétája az adófizetők alkotmánybíróságaként is emlegetett a Költségvetési Tanács létrehozásának, ahová mostantól kilenc évre szóló megbízatás köti?

– Pletykákon keresztül már eljutott hozzám, hogy van, aki így értelmezi a történteket. Most elárulom: amikor a köztársasági elnök megkeresett, azt kértem tőle, az én nevem csak a 15. legyen a lehetséges jelöltek listáján.

– De azért nem bánja, hogy az államfő nem fogadta meg a tanácsát?

– Szívügyem, hogy Magyarország kilábaljon a jelenlegi veszélyhelyzetből, stabil növekedési pályára álljon, de a karrierem, anyagi boldogulásom szempontjából, higgyék el, ez a kinevezés nem oszt, nem szoroz.

– Kicsit mindig messziről jött ember volt errefelé: az IMF-et képviselte a rendszerváltás körüli tárgyalásokon, majd a Bokros-csomag idején is. Egy régebbi nyilatkozatában azt mondta: nehéz úgy végrehajtani a reformokat, hogy ne folyjon vér. Az ön kezéhez mennyi vér tapad?

– Sem én, sem a munkatársaim, akiket vezettem, soha nem fogalmaztunk meg úgy tanácsot, hogy ezt vagy azt muszáj csinálni. Csak klinikai diagnózist készítettünk, és ezek alapján – a legjobb szakmai ismeretekre alapozva – javaslatokat tettünk. Ha komolyan vették volna, amit például 1989-ben a nagy elosztórendszerről mondtunk, nem itt tartanánk.

– Nem érzi mégis a személyében is támadva magát, amikor olyanokat hallhat prominens ellenzékiektől, hogy a válságból megint a valutaalap húz majd hasznot, meg hogy az IMF-esek ugyanabból a bandából valók, mint Gyurcsány Ferenc, és nyugodtan szólíthatnák egymást elvtársnak?

– Az indulatok valahol érthetőek, a támadásokat azonban nincs okom magamra venni. Sebész édesapám tanított meg rá, hogy egy műtétnek nemcsak orvosi, de legalább ilyen fontos szociális és gazdasági háttere is van. Én például az 1995-ös stabilizációs program tárgyalásakor is fontosnak tartottam, hogy kikérjem a civil szervezetek vezetőinek, de még a pannonhalmi főapátnak a véleményét is.

– Ettől persze még nem szerették meg a Bokros-csomagot. Egyébként az ön javadalmazását annak idején mennyire befolyásolta az IMF-nél, hogy eredményes volt-e a gondjaira bízott országban a válságkezelés?

– Nem volt sikerdíj. Engem mindig a szakmai lelkiismeretem vezetett, illetve Magyarország esetében az ország fejlődése, jóléte. Presztízs- és karrierépítési szempontból jobban jártam volna, ha a kilencvenes évek elején elvállalom az oroszországi IMF-képviseletet, amit szintén felajánlottak, ám én Magyarországot választottam.

– Nem frusztráló, hogy pályája során mindig csak bajban lévő országokat, „síró embereket” lát maga körül? Most meg egy több sebből vérző költségvetéssel kell majd bíbelődnie...

– Megint az orvosi hasonlat jut eszembe: a családtagok sírnak, a beteg sem érzi jól magát, de ha sikerül a műtét, a terápia, és a beteg talpra áll, az semmi máshoz nem hasonlító sikerérzés.

– A világválságért sokan a bankok mohóságát, illetve könnyelmű hitelezési gyakorlatát okolják. Vagyonnyilatkozatában láttuk, van egy 20 millió forint értékű amerikai jelzálogtartozása. Önt is megszédítették az olcsó hitelek?

– Ellenkezőleg. A pénzügyeimben inkább konzervatív vagyok, a feleségem meg aztán különösen is óvatos. A hiteleimre többszörös fedezetet biztosít a vagyonom.

– De tőzsdézni csak szokott? Lesi az árfolyamokat, mikor érdemes dollárban kapott nyugdíját vagy itteni, forintban járó tiszteletdíját ide-oda váltani?

– Nem spekulálok sehol. Időm sincs rá, meg nem is tartanám etikusnak, hogy nézegessem, mikor és hol érdemes váltani. Egyébként sem akarom még a látszatát sem kelteni, hogy bennfentes információval üzletelek.

– A parlament nemrég törvénybe foglalta, hogy a költségvetési kiadások nem haladhatják meg az előző években megállapított plafonértéket. Önnek is van ilyen házi szabálya?

– Nincs, de nem is nagyon költekezünk, főleg nem túl a bevételünkön. A feleségemet is, engem is elfoglal a munkánk, így időnk sem nagyon van rá.

– A gyerekeinek mennyire tetszik ez a hajtós életstílus? Látjuk, csak az egyikből sikerült közgazdászt faragnia.

– Engem sem presszionáltak a szüleim a pályaválasztásban, én sem a gyermekeimet. Bár az idősebbik visszatért a gyökerekhez – igaz, nem sebész lett, hanem gerontológus. A kisebbik fontos beosztásban van: az amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületének egyik szenior közgazdásza, s már az előző adminisztrációban is ott volt.

– Eddig is kétlaki életet élt, és ez nem is fog változni. Hogy bírja, meddig lehet ezt csinálni?

– Kimerítő a sok utazgatás és több háztartást fenntartani, de feleségemmel kötöttünk egy megállapodást: két hétnél tovább nem maradunk egymástól távol. Vagy ő utazik, vagy én. Mindenesetre nagyon szeretünk itthon is meg otthon is lenni.

DOBSZAY JÁNOS – IZSÁK NORBERT

Már a Z generációnak is van magyar kultfilmje

Már a Z generációnak is van magyar kultfilmje

Videóra vette, ahogy részegen motorozik - a rendőrség közzétette a felvételt

Videóra vette, ahogy részegen motorozik - a rendőrség közzétette a felvételt

Renzi bemutatta új pártját, melynek neve: Italia Viva

Renzi bemutatta új pártját, melynek neve: Italia Viva

A hónap végéig van idő a banki adategyeztetésre

A hónap végéig van idő a banki adategyeztetésre

Összecsaptak a metrójegyár-emelés miatt tüntetők a rendőrökkel Chilében

Összecsaptak a metrójegyár-emelés miatt tüntetők a rendőrökkel Chilében

Ezt a fényképet küldte haza a Holdról az indiai Csandraján-2

Ezt a fényképet küldte haza a Holdról az indiai Csandraján-2