szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

népszavazás-szervező

„A hatalom, a politika nem motivál, de a pénz sem” – jelzi az országgyűlési képviselők szemet szúró kiváltsága, a számla nélküli költségtérítések elleni referendum 43 éves kezdeményezője, hol nem kell keresni mozgalma mozgatórúgóit. Az öt budapesti egyetemi évet leszámítva Nyíregyházán élő, ma már négygyermekes családanya orosz tagozatos iskolába járt, és sorra nyerte a magyar irodalmi és helyesírási versenyeket. Végül mégis győz a realitás: édesapja elvhűsége mellett annak életpályapéldáját is igyekszik követni, így építésznek tanul – 1989-ben szerzi meg diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. „A magyar high-tech atyja, Virág Csaba volt a konzulensem, a munkáival érthetően elfogult vagyok” – mutat példát szakmai lojalitásból is. Hazatérve Nyíregyházára azonmód az építőipari szakközépiskola tanára lesz, s a tanári fizetést a magántervezésből befolyó pénzekkel egészíti ki. Mindeközben egy újabb – ezúttal mérnök-tanári – diplomát is begyűjt a Műegyetemen. Ám a sors nem mindig szavaz a tehetségére: egy budapesti tervezőcégtől komoly állásajánlatot kap, de mivel a munka az időközben lefújt 1995-ös budapesti világkiállításhoz kapcsolódik, csak egy keserű tapasztalattal gazdagodik. Kárpótolja viszont a technológus üzemmérnökkel 15 éve kötött házasságában egyre népesedő család, amelytől csak a mostani referendumszervezés vonja el rövidebb-hosszabb időre.

„Szeretném, ha mind a négy gyermekem passzív dünnyögő helyett önálló, aktív ember lenne” – vall nevelési elveiről a kétéves kislányát már az elmúlt hetek országjárásai során is mindenhova magával cipelő népszavazás-szervező, aki egy „nyíregyházi viszonylatban átlagosnak mondható” családi házból indult a voksgyűjtő bevetésekre. A honatyák által rettegett – újabban például a képviselői és a polgármesteri tisztség összeférhetetlenségének kimondásáért is harcba induló – amazon álma, hogy egy szép napon majd megújuló energiával működtetett „zöld” házba költözhessen.

– Most, hogy összelapátolt közel 600 ezer támogatót történelmi népszavaztatásához, elárulhatná, miért csak az ön nevén fut a referendumkezdeményezés. Attól félt, hogy az Albert házaspár által tavaly bevezetett páros konstrukció rossz ómenként kudarcra ítélné vállalkozását?

– A férjem nagyon más habitusú személyiség, mint én. Az egész akciót egyedül találtam ki, és az igazat megvallva ő nem is igazán örült neki. Igaz, akadályokat sem gördített elé, sőt még segített is a végrehajtásban. Ő szervezte meg a legutóbbi országjárást is az egy nap, két ember, három sajtótájékoztató, négy kerék, ötszáz kilométer és hat helyszín jegyében.

– Rémlik, mintha már hallottunk volna hasonlót. Ha a népszavazási kezdeményezéséhez összegyűjtött több százezer szignót át lehetne váltani szavazatokra, simán átvinné a parlamenti küszöböt. Nem gondolt még arra, hogy pártalapítással is szolgálhatná a hazát?

– Sokan biztatnak erre, és talán lenne is realitása a sikeres szereplésnek. De sok támogatóm már kötődik egy párthoz, és korántsem biztos, hogy ők egy új szervezetben látnák a jövőt.

– És ön miben látja? Honlapján azt írja: „nem vonz a politikusi lét”. Mégis, a 2004-es európai parlamenti választásokon a Zöld Párt színeiben akart elindulni. Miért gondolta meg magát?

– Magyarország 22 képviselőt delegálhatott, én pedig a 26. helyen szerepeltem a Vidék Párt, a Zöld Párt és a mozgáskorlátozottak összefogásával létrejött közös listán. Magyarán: nem készültem Brüsszelbe, ez csak egy jelképes szerepvállalás volt, amiben például Fekete Laci, Magyarország legerősebb embere is osztozott. Persze a pártok delegáltjaiból álló OVB hathatós közbenjárásával még az indulásunkat is megfúrták.

– Csak nem azt akarja mondani, hogy egy kis bürokratikus macera ilyen könnyen a kedvét szegné?!

– A látszat néha csal: egyáltalán nem mondanám magam harcos alkatnak. A nemritkán parttalan viták kifejezetten legyengítenek. Őszinte leszek: sokszor hiányzik belőlem a kitartás. Ez a mostani akció kivétel, itt nem lehetett leállni, túlságosan nagy volt a tét.

– Ön sem kicsiben játszott; fel sem merült, hogy esetleg visszameneküljön a családi tűzhely biztos melegéhez?

– Három nappal az aláírások leadásának végső határideje előtt tetőzött bennem a feszültség. Leültem az étkezőben, és minden különösebb ok nélkül eltörött a mécses. A legkisebb lányom most látott először sírni, és nagyon kedvesen vigasztalt, amire persze elkezdtem zokogni.

– Mi pedig azt gondoltuk volna, hogy legfeljebb örömkönnyeket hullajt a magyar nép aktivitása láttán. Vagy ennyire váratlanul érte a siker?

– Azért nem teljesen: egy volt kolléganőm 15 éve elkészítette a horoszkópomat. Sok minden bejött belőle, ma már sajnálom is, hogy akkor kinevettem.

– Akár a szerencsés csillagállásnak, akár magának köszönheti, tényleg le a kalappal azért, amit munkában, szervezésben minden előzmény nélkül pár hét alatt összehozott...

– Nem voltam teljesen kezdő. Igaz, hogy az aktivitásomat az utóbbi néhány évben csak a szülői munkaközösségben éltem ki, de az aláírásgyűjtés nem teljesen új az életemben. Amikor az iskolaudvar egy részét pár éve el akarta adni az önkormányzat, akkor is így tiltakoztunk – sikerrel.

– Mit ártottak magának szegény honatyák, hogy rájuk szállt, s meg akarja fosztani őket mindennapi betevő költségtérítésüktől?! Önnel is biztosan megesett már, hogy nem kért számlát!

– Persze, csakhogy míg másokat százezrekkel büntetnek ezért vagy apró könyvelési hibákért, addig ők mindenféle bizonylat nélkül félmilliós, adómentes költségtérítést vesznek fel havonta.

– De azért csak van olyan párt, amelyikkel szemben, ha tehetné, megengedőbb lenne. Vagy annyira elkeseredett, hogy már szavazni se jár?

– Alapvetően egyik párt sem nyerte el soha a tetszésemet. Valahol mindegyik egyforma. A választásokon mindig a kisebbik rosszra szoktam szavazni.

– Önt viszont már-már nemzeti hősként tisztelik. Hogy viseli a hirtelen jött népszerűséget?

– Nemrég Nyíregyháza főterén, épp a fiam osztályfőnökével beszélgettem, amikor odalépett egy ismeretlen, és gratulált a kezdeményezéshez. Csakhogy neki, és nem nekem. De az igaz, hogy egyre többen köszönnek rám, és – nem is panaszképpen mondom – az utóbbi időben annyi kézszorítást kaptam, hogy kimondottan fáj a jobb kezem.

– És ha a sikerei láttán azzal keresné meg valamelyik párt, hogy legyen a kampánytanácsadójuk, lenne ereje nemet mondani?

– Mióta révbe érni látszik a kezdeményezésem, két-három kisebb párttól már megkerestek. Nem is voltam teljesen visszautasító, de személyes beszélgetésig nem jutottunk el. A nagy pártoktól viszont senki nem hívott.

– Azért így is vannak ön előtt távlatok: ha még a kisgyermekei mellett is ennyi energiája van közéletet élni, bele se merünk gondolni, mi lesz, ha már kirepülnek...

– Biztos, hogy fogok még közfeladatokat vállalni, de hogy mit, azt még nem tudom. Könnyen lehet, hogy könyvet is írok majd a történtekről. Az biztos, hogy van bennem egy hajtóerő, ami soha nem hagy nyugodni.

DOBSZAY JÁNOS – IZSÁK NORBERT

Kutatók mondják: ha keveset alszik, és elmúlt 50, jobb, ha változtat a szokásain

Kutatók mondják: ha keveset alszik, és elmúlt 50, jobb, ha változtat a szokásain

Új gyorsbillentyűt vezet be a Google a keresésnél

Új gyorsbillentyűt vezet be a Google a keresésnél

Megkapta az engedélyt az utóbbi idők legérdekesebb telefonja – csak már nincs, aki legyártsa

Megkapta az engedélyt az utóbbi idők legérdekesebb telefonja – csak már nincs, aki legyártsa