szerző:
HVG

az aranycsapat kapusa

„Igyekeztem úgy leélni az életemet, hogy ne a foci alakítson engem, hanem én a labdarúgást” – von mérleget az aranycsapat 84 esztendős kapuslegendája, akit – még a hétvégi balesete előtt – abból az alkalomból keresett meg a HVG, hogy Katolikus Labdarúgó Akadémiát neveztek el róla. A dorogi bányánál lakatosként dolgozó papa és az édesanyja papnak szánta, de ő inkább a bőrt választotta. Már 14 évesen a Dorog felnőttcsapatában védett, és 1947-ben a válogatottba is bekerült. 1950-ben, sajátos körülmények közt – „elém tettek egy papírt, hogy a Honvéd játékosa leszek” –, a katonacsapathoz igazolt. Az 1952-es helsinki olimpián ő segítette győzelemhez a válogatottat, és további három világbajnokságon, illetve az évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-nál is ő állt a kapuban. Az ezüstöt hozó 1954-es berni vb-döntő és egy koncepciós eljárás után – amelyben kémkedéssel és hazaárulással vádolták – Rákosi Mátyás közvetlen parancsára a Tatabánya csapatához száműzték. Nyolcvanhatszoros válogatottság után, 1962-ben fejezte be aktív sportolói pályafutását, ám 2007-ben – történelmi elégtételként – leigazolta őt álmai csapata, az FTC. 1969-től a Volán SC elnöke lett, ahonnan 1986-ban ment nyugdíjba. Feleségével butikot nyitott a Nagykörúton, ami „egészen jól ment, amíg meg nem nyílt a Nyugatinál az új pláza”. A nyolcvanas évek végén ott bábáskodott az MDF megszületésénél, 1990-ben a párt listáján is szerepelt, és csak egy hellyel maradt le a parlamentimandátum-szerzésről. Az Orbán-kormány idején – régi csapattársaival együtt – megbízást kapott fiatal labdarúgó-tehetségek felkutatására, a testületet azonban a Gyurcsány-kormány fölszámolta, így az ő biztos megélhetési forrása is elapad.

„A kórházba járás tölti ki a nyugdíjas napjaimat” – mondja a pár éve vagyontalanná lett sportlegenda, akinek a budai családi házát akkor fosztották ki, amikor az angolok elleni 6:3 évfordulóját ünnepelték a régi Siposban. Szerencsére van, aki vigasztalja, három lánygyermeke és három unokája után már két dédunokának is örvendhet.

– Szülei papnak szánták. Mivel sikerült eltéríteni a szent küldetéstől?

– Még kisgyerek voltam, amikor Dorogon az egyik vasárnapi mise előtt megálltam a focipálya mellett. A felnőttcsapat bajnoki meccsre készült, csak épp a kapus nem volt sehol. Az egyik játékos odaszólt az edzőnek: „ha nincs Pap – így hívták ugyanis a kapust –, jó lesz a ministráns is”. Magukkal vittek, győztük. Talán ez volt az isteni jel.

– Ha reverendát nem is, tetőtől talpig fekete mezt gyakran viselt. Igaz a legenda, hogy az ön találmánya volt a kapusok fekete szerelése?

– Hogy így volt-e, nem tudom, divatdiktátor biztosan nem akartam lenni. Már Dorogon feltűnt, hogy a csapatok a legkülönfélébb színű mezeket hordják, csak a fekete nem kell senkinek. Már 1950-től teljes feketében védtem, ami az 54-es vébé után el is terjedt a világban.

– Ruházata mellett jellegzetes mozgásáról kapta a fekete párduc becenevet. Soha nem rótták meg a társai, amikor a szögletzászlóig kifutva őrizetlenül hagyta a hálót?

– Nagyon sok labdát védtem így ki. Igaz, volt, hogy ráfáztam. Mondták is a csapattársaim, hogy megtanulhatnék cselezni. De úgy voltunk vele, nem baj, ha gólt kapunk, csak mi rúgjunk legalább eggyel többet.

– Akkor is, ha a szovjet csapat volt az ellenfél? Valóban ukázba kapták, hogy nem győzhetnek ellenük?

– Próbált volna ilyet mondani valaki az aranycsapatnak! Mi lettünk volna az elsők, akik világgá kürtöljük. De a legendának volt jó oldala is. Ha veszítettünk, könnyebben megbocsátották.

– És ön meg tudott bocsátani azoknak a besúgóknak, ügynököknek, akik megkeserítették a pályán kívüli életét?

– Megbocsátani megbocsátottam, csak felejteni nem tudok. Kémkedéssel meg hazaárulással vádoltak; mások ezért bitófán végezték. Engem is több mint egy éven át rendszeresen vittek kihallgatásokra az államvédelmisek. Jellemző az ÁVH súlyára, hogy hiába voltam a Honvéd válogatott játékosa, a honvédelmi minisztériumban azt mondták, nem tudnak segíteni.

– A hazaárulás nyilván koholt volt, de tényleg nem volt semmi a füle mögött? Mondjuk egy kis csempészés?

– Persze hogy csempésztünk, mint mindenki, aki kijutott a vasfüggönyön túlra. Erről a pártvezetőség is tudott. És maga Farkas Mihály miniszter mondta nekünk, hogy nem tudják honorálni azt a sok örömet, amit ennek a népnek adunk, de hozzunk csak haza értékes dolgokat, adjuk el, és nem lesz bántódásunk.

– Világklasszisként mindenütt tárt karokkal fogadták volna. Kalandvágyból maradt?

– Valamikor 1949 elején megpróbáltam disszidálni. A Vámház körút és a Pipa utca sarkán volt a találkozó. Ott álltam a megbeszélt időben, de csak az ÁVH nagy fekete autója jött, és egyenesen az Andrássy út 60.-ba vitt. Szerencsére megúsztam egy év felfüggesztett eltiltással, de a válogatottban két évig nem játszhattam.

– Ha sem ez, sem a későbbi kémhistória nem térítette észhez, miért nem pattant meg végleg 1956-ban – mint tette azt több csapattársa, élükön Puskással?

– November végén mi is fölkerekedtünk a családdal. Megmondták előre, hol szálljunk föl arra a farmotoros Ikaruszra, amely Bécsbe visz. Ahogy várakozunk, jön egy vadidegen férfi, és megszólít: „Maga itt, Grosics úr? De hisz most mondta be a Szabad Európa Rádió, hogy Bécsbe disszidált.” Mondanom se kell, milyen lelkiállapotban indultunk neki a határnak. De átjutottunk.

– Mégis visszajött. Csak azt nem értjük, milyen ötlettől vezéreltetve.

– Hát ez az, amit magamnak sem tudok a mai napig megmagyarázni. Ott voltunk Bécsben, a családom biztonságban, nekem jobbnál jobb szerződéseket kínáltak. És azon veszem észre magam, hogy egyik nap bemegyek a magyar nagykövetségre, hogy segítsenek hazamenni. Csak néztek rám, mint egy bolondra.

– Végül is 1962-ben akasztotta szögre a stoplist, hogy aztán egyesületi elnökként, majd körúti butikosként merüljön alá és bekkelje ki, amíg nem jön a rendszerváltás...

– Nem volt itt semmilyen rendszerváltás. Az én megfigyelési aktáimat is csak pár éve zárták le, és a rám állított ügynökök közül is csak azok nevét mondták meg, akik már nem élnek.

– Ha ön politikai szerephez jutott volna, másként alakul? Ott volt az MDF alapításánál, még képviselőjelöltjük is volt, ma pedig Orbán Viktor környezetében tűnik fel. Nem fél, hogy politikai szerepvállalása miatt a sportsikerei is átértékelődnek?

– Már megtörtént. Mindig is célpontban voltam, ha politikáról volt szó. Gyurcsány például azzal állt bosszút, hogy bár többször jelöltek, lehúzott a nemzet sportolóinak listájáról. Legendák vagyunk, csak egy a baj velünk, hogy még élünk.

– Az sem elégtétel, hogy mostantól egy katolikus intézmény viseli a nevét? Nem szorítja a fejét a glória? Az élet és a focipálya megpróbáltatásai miatt például soha nem átkozódott?

– A káromkodás soha nem volt szokásom. Igyekeztem mindig mindent, jót és rosszat, úgy felfogni, hogy ez isteni akarat.

DOBSZAY JÁNOS – IZSÁK NORBERT

Egy utcányit repült a váltósúlyú bokszvilágbajnok Ferrarija, amikor balesetezett - videó

Egy utcányit repült a váltósúlyú bokszvilágbajnok Ferrarija, amikor balesetezett - videó

Karácsony Gergely komoly tétekben fogadott a győzelemre

Karácsony Gergely komoly tétekben fogadott a győzelemre

Útra kiszaladt őz miatt ért baleset két motorost Hajdú-Biharban

Útra kiszaladt őz miatt ért baleset két motorost Hajdú-Biharban

Bloomberg: a vereség jelzés a civileket elnyomó, a médiát uraló Orbán számára

Bloomberg: a vereség jelzés a civileket elnyomó, a médiát uraló Orbán számára

Megdöbbentően magas a részvétel Hódmezővásárhelyen, csúnyán alacsony Debrecenben

Megdöbbentően magas a részvétel Hódmezővásárhelyen, csúnyán alacsony Debrecenben

Több száz klímavédelmi aktivistát állítottak elő Brüsszelben

Több száz klímavédelmi aktivistát állítottak elő Brüsszelben