Tetszett a cikk?

„Mindig adódtak olyan szakmai kihívások az életemben, amiket kár lett volna kihagyni” – mondja a bankszektorból az...

„Mindig adódtak olyan szakmai kihívások az életemben, amiket kár lett volna kihagyni” – mondja a bankszektorból az annak a működését ellenőrző apparátus, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vezetőjének szegődött, 41 éves közgazdász. Mérnök szülők gyermekeként néhány, Mohácson eltöltött év után Mezőtúron végezte általános iskolai tanulmányait, ám a tudatos karrierépítés első csírái korán megmutatkoztak: 14 évesen a budapesti nagymamához költözött, hogy a Fazekas-gimnázium matektagozatára járhasson. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után – az ottani, főállású oktatói tevékenység mellett – 1993-ban az EBRD tanácsadójává is elszegődött. Surányi György csábítására 1997-ben átigazolt a Magyar Nemzeti Bankhoz, ahol – kezdetben a jegybank legfiatalabb vezetőjeként – négy éven át ügyvezető igazgató. Közben tőzsdetanácsi tagságot is vállalt a BÉT-nél. 2001-ben a leköszönő MNB-elnök Surányit fél év késéssel követve, ő is a CIB Bankhoz távozott, ahol előbb ügyvezetői, majd vezérigazgatói sarzsit kapott. 2005-ben kiszállt, majd a Budapest Airport Zrt. igazgatóságának alelnöki székében landolt. A Magyar Telekom felügyelőbizottságába is beválasztották, de 2006-ban újabb fontos hívást kapott: részt vehetett az Allianz-csoport új bankjának létrehozásában, melynek első vezérigazgatója lett. Idén május közepén „saját elhatározásából, közös megegyezéssel” távozott a banktól. Július elején lett a PSZÁF hat évre kinevezett vezetője.

A hatévi házasságot követő 1999-es válása óta egyedül élő, gyermektelen pénzügyi szakember fő szenvedélye a festészet. „Festményekről olvasok, kiállításokra utazom, festményeket gyűjtök” – mondja a különösen a múlt század első felének magyar festészetébe beleszerelmesedett PSZÁF-elnök, aki „rengeteg növénnyel berendezett” szentendrei otthonából jár munkába. Van egy budai ingatlana is, amit a szülei laknak, illetve résztulajdonos egy londoni társasházban, amit – ha épp nem búvárkodással tölti a szabadidejét – előszeretettel keres fel.

– Sajtóhírekben többször felmerült már a neve pénzügyminiszterként, jegybankelnökként is. Meglehet, ha vár még pár hetet, talán a Magyar Nemzeti Bank elnöke lehetett volna. Nem siette el a dolgot ezzel a PSZÁF-főnökséggel?

– Az, hogy az ember neve fölmerül ilyen pozíciókkal kapcsolatban, már önmagában is megtisztelő. De praktikusan nem volt különösebb alapjuk az efféle szóbeszédeknek.

– De azt csak tudja, hogy most kinek jutott az eszébe?

– A felkérés a miniszterelnöktől érkezett. Bajnai Gordont egyébként már korábbról, a CIB bankos időszakomból is ismertem; ő akkoriban a Wallis-csoport élén állt.

– Akkor talán mégsem alaptalanul vádolja önt az ellenzék politikai kapcsolatokkal. Szigorúan a kapcsolati tőke szempontjából bent van a száz leggazdagabb magyar között?

– Nem hiszem, de minden oldalon sok ismerősöm van, emberileg jó is a kapcsolatunk, de senkivel sem járok össze, és soha nem lépek túl azon a szinten, ami a függetlenségem elvesztését jelentené.

– Mindenesetre az ellenzékből már megüzenték, ne tervezzen hosszú távra. Nem is értjük, miért gondolta, hogy jobb lesz önnek a PSZÁF-nál, mint valamelyik bank élén. Amúgy kiszámolta már, mennyit bukik a bankvezéri jövedelméhez képest?

– Nem, és nem is áll szándékomban. Biztos, hogy itt jóval kevesebbet keresek majd, de úgy gondolom, ha az ember közszolgálatot vállal, ne az anyagiak legyenek a döntő szempontok.

– Persze ön már megengedheti magának ezt a luxust! Elárulja, mi volt a titka, hogy már 29 évesen a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója lehetett?

– Nincs benne titok, Surányi György felkérésének nem lehetett nemet mondani. Eleinte voltak persze kétségeim, hiszen nagyon fiatal voltam, de iszonyú erősen akartam a sikert.

– Hát, nem lehet mondani, hogy önbizalomhiányban szenvedett volna. Megtudhatnánk, miért lehetnénk hálásak önnek, amit az MNB-nél tett értünk?

– Azt gondolom, nekem is szerepem volt abban, hogy az orosz pénzügyi válság hatásait kivédtük, illetve mérsékeltük. Segítettem felállítani a tartalékkezelés mérési és kockázatkezelési rendszerét is, ami később nagy nemzetközi elismerést váltott ki.

– Ha már kockázatkezelés: ön például előre látta a válságot, elkerülte a nagyobb veszteségeket?

– Nem mondanám, hogy érzékenyen érintett a válság, de alapvetően azért, mert viszonylag konzervatív a befektetési politikám. Egyébként, aki vezető állásban dolgozik, sokszor a saját pénzügyeivel csak nagyon keveset tud foglalkozni; én is közéjük tartozom.

– Bár néhány éve elváltan, egyedül él, és nincs, akinek elszámolással tartozna, mennyire tartja szoros felügyelet alatt az otthoni kasszát? Minden kávét és borravalót akkurátusan lekönyvel, vagy azért néha számolatlanul szórja a pénzt?

– Nagyon nagy rendet tartok a pénzügyeimben, például elteszem az összes számlakivonatot. Viszont nem vezetek nyilvántartást, mert elég sok mindent fejben tudok tartani.

– PSZÁF-elnökként amolyan hivatásos fogyasztóvédővé is lett. Magánemberként mennyire háborodik fel, ha nem kap használati utasítást vagy udvariatlanok önnel az eladók?

– Érzékeny fogyasztó vagyok, úgyhogy nagyon. Ha problémám van, és nem kell sietnem valahová, könnyen előfordul, hogy elkérem a panaszkönyvet.

– Mondja, hol vásárol? A választékos öltözködését ugyanis tanítani lehetne. Mandzsettái például mindig rafináltan passzolnak a nyakkendőjéhez.

– London a kedvenc városom, hihetetlenül izgalmas vásárlás szempontjából is. Rengeteg igényes dolgot kapni elérhető áron, ha valaki jól ismeri a várost. Én már diákkoromban eljutottam oda, amihez a pénzt akkor Moszkva téri alkalmi segédmunkásként kerestem meg.

– Még mindig fiatal, tán még a mesékben is hisz. Legalábbis elég naivnak tűnt, amikor odanyilatkozott, hogy reméli, a munkája alapján ítélik majd meg, és a kormányváltás után is a helyén maradhat. Nem gondolt arra, politikusként is hasznosíthatná árokbetemető képességeit?

– Néha tényleg bosszant a megosztottság és az együttműködés hiánya, de először és utoljára kisdobosként „politizáltam”. Később a Fazekasban beléptem ugyan KISZ-be, de ez akkoriban kötelező volt. Egyszer akadt is egy komoly vitám – szerintem befizettem a tagdíjat, a KISZ-titkár szerint viszont nem.

– Bírjuk a dumáját. Mondja, hol tanulta ki ezt a lefegyverző közvetlenséget? Az anyatejjel szívta magába, vagy drága kommunikációs tréningeken verték önbe a bratyizás know how-ját?

– Azt hiszem, ez inkább belülről fakad. Egyébként pedig kifejezetten utálom az ilyen tréningeket. Szerintem lehetetlenség így megváltoztatni egy egyéniséget. Ha viszont az ember nem magát adja, hamar felismerik az őszintétlenséget.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS

Tart az Alzheimer-kórtól? Akkor ne féljen a testmozgástól

Tart az Alzheimer-kórtól? Akkor ne féljen a testmozgástól

Sohasem volt még ilyen forró a május

Sohasem volt még ilyen forró a május

A leszbikus, autista poéngyilkos visszatért, és még mindig zseniális

A leszbikus, autista poéngyilkos visszatért, és még mindig zseniális