szerző:
HVG

uniósbiztos-jelölt

„Az értelmiségnek ahhoz a részéhez tartozom, amelyik az elmúlt húsz évben aktív részvételt vállalt a baloldal, azon belül is a szocialista párt megújításáért” – vall politikai hovatartozásáról a Bajnai Gordon miniszterelnök által magyar uniós biztosnak ajánlott 43 éves közgazdász, aki, ha minden a terv szerint alakul, jövő heti brüsszeli meghallgatása után a foglalkoztatás- és szociálpolitikai területet irányíthatja. Zalaegerszegről indult az első generációs értelmiségi család kisebbik fiúgyermekének karrierje. A közgazdász papa egész életében az építőiparban dolgozott, a mama a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Zala megyei irodáját vezette. A középiskola után a budapesti Közgáz, majd az egyesült államokbeli George Washington Egyetem következett. A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetében lehúzott néhány kutatóévet, majd az angliai Manchesterből már a fejlődés-gazdaságtan mesterdiplomájával tért haza 1993-ban. Még ugyanabban az évben elvállalta az „ökumenikus baloldal számára vitafórumot teremtő” Eszmélet című folyóirat főszerkesztését, illetve a Közgáz társadalomelméleti kollégiumának igazgatását. A biztosjelölt 1999 és 2001 között a Világbank tanácsadójaként is dolgozott, majd 2002-től az MSZP-s Politikatörténeti Intézet kutatásvezetőjeként is megmérette magát. 2003-tól két éven át a kancelláriát látta el tanácsaival, de már 1998-tól az MSZP közgazdasági tagozatának egyik vezetője volt. 2005 óta – mostani jelöléséig – a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD igazgatóságában képviselte a térséget a legkülönbözőbb témakörökben publikáló szakember.

A két kisgyermekével és „csak papíron nem” feleségével eddig Londonban élő biztosjelölt „komoly szakmai értéket képviselő” hanglemezgyűjteményt tudhat a magáénak. „Ennyi maradt meg az egykori zenekari klarinétos múltamból” – jelzi, milyen, kevésbé ismert lemondásokat is követel a sokak által irigyelt szakmai karrier.

– Neve korábban felmerült a regionális, a pénzügyi szabályozásért felelős, illetve adóügyi biztosként is, de úgy fest, a foglalkoztatás- és szociálpolitika lesz a reszortja. Fel tudtak volna ajánlani olyan uniós tárcát, amit kompetenciahiány miatt elutasít?

– Ha valaki elvállalja a jelöltséget, akkor már nincs visszaút, bármi legyen a leosztás. A szociális terület eleve benne volt abban a négy-öt lehetőségben, amire a kormányfővel együtt én is gondoltam. Az európai szocialistáknak pedig különösen fontos ez a tárca, nagyon akarták, hogy baloldali személyé legyen.

– Mégis, mennyire baloldali? Afféle javíthatatlan komcsi, ahogy a Fidesz sugallja a választóknak, aki teli tüdővel fújja az Internacionálét egy MSZP-kongresszuson? Vagy olyankor inkább csak félszívvel, kelletlenül tátog?

– Értem a kérdést. Hát, az biztos, hogy a pártkórust nem én vezetem. Az MSZP-be se léptem be, bár a közgazdasági tagozatban végzett intenzív szakmai munkámra, azt hiszem, büszke lehetek. Az általam főszerkesztett Eszmélet kifejezetten nyitott szellemiségű baloldali lap volt.

– A liberális gazdaságpolitika baloldali kritikusaként nem kínos, hogy korábban dolgozott a Világbanknak, majd beült a globalizáció szekértolójaként is emlegetett EBRD-be, most pedig uniós biztosként dolgozna egy boldogabb kapitalista világért? Vagy netán belülről bomlaszt?

– Ha nem csak a publicisztikai munkásságomat ismernék, nem kérdeznének ilyet. A Világbank arra kért fel, hogy segítsek összhangba hozni a civil szervezetek véleményét a kiigazítási programokról alkotott önértékelésével. Az EBRD pedig az utóbbi években azzal a kérdéssel küzdött, vajon lezárult-e Kelet-Európában az átmenet, és már nincs szükség segítségre, vagy nagyon is oda kell állni a problémákkal küszködő országok mellé. Örülök, hogy ennek a fontos és tartalmas vitának én is aktív résztvevője lehettem.

– Aztán mire megy vele? Az ellenzék már így is csak a kommunista bankárt látja önben. Nagyon a szívére veszi az ilyesmit, vagy betudja a politikai folklór részének?

– Nem olvasok el minden rólam szóló cikket, de ami elért hozzám, abból számomra nem az derült ki, hogy szervezett lejárató hadjárat folyna ellenem. Néhány becsmérlő megjegyzés valóban elhangzott, és nem esett jól. A minőségi sajtó azonban döntően pozitívan fogadta a jelölésemet, és szóban is igen sok biztatást kapok.

– Csak azt nem értjük, hogy a rendszerváltás idején – kortársaihoz hasonlóan – miért nem a liberális Fideszt vagy SZDSZ-t választotta az akkor még verbálisan sem progresszív baloldal helyett?

– A Közgáz pezsgő közélete nagyon tetszett. A Fidesz hirtelen népszerűségében azonban, úgy éreztem, intellektuális divathullám játszott szerepet. Engem viszont soha nem tudott meghatni semmilyen divat, sem intellektuális, sem ruházkodási, sem zenei értelemben. Bár ez nem látszott, sokan maradtunk baloldaliak, például Bajnai Gordon, aki igen népszerű diákvezető volt, meg én is.

– Ha már Bajnai miniszterelnök, sosem merült fel önben, hogy hozzá hasonlóan a piacon mérje meg magát?

– Pénzügyi szakon végeztem, és a barátaim, évfolyamtársaim 90 százaléka rögtön elment a jól fizető cégekhez. Drámai volt a helyzet az oktatói és tudományos szférában, ahonnan a mi generációnk szinte teljesen kikopott. Az egyetemről viszont én néhány évente el tudtam menni külföldi utakra, ösztöndíjakra, így bekapcsolódhattam a nemzetközi vérkeringésbe, ami megfelelő tudományos előmenetellel párosult. Hosszú távon ez nem bizonyult rossz stratégiának.

– Ezt készséggel aláírjuk. Korábban úgy nyilatkozott, hogy lételeme az oktatás. Azért most majd kibírja hallgatók nélkül?

– Soha nem szakadtam el a felsőoktatástól, Londonban sokszor felbukkantak a Cityben a volt hallgatóim. Az EBRD-be is részben azért mentem el, mert megnyílt számomra egy olyan terület, aminek korábban csak a kutatója lehettem. Kár lett volna kihagyni. Az EU-biztosság továbblépési lehetőség, amely persze politikai szerepvállalás is.

– Fiatal kora ellenére már raklapnyi cikket publikált. Mondja, beteg lesz, ha elmegy egy koncertre vagy végignéz egy meccset, és utána nem írhatja meg rögtön az azzal kapcsolatos közgazdasági véleményét?

– Már angliai ösztöndíjasként nagyon megtetszettek a Guardian szakmai publicisztikái. A műfaj teljesen hiányzott Magyarországról, s én ezt próbáltam meghonosítani, főleg a Népszavában. Technikai értelemben ez könnyen ment, mert már az egyetem előtt megtanultam írógépelni. Első cikkem arról szólt, hogy a HungarHotels szállodaláncot annyiért próbálták meg értékesíteni, amennyibe öt futballista kerül az angol premierligában.

– Eddig Londonban élt, a gyermekei is ott kezdték az iskolát. Könnyű lesz nekik a váltás?

– Attól tartok, nagyobb trauma éri majd Lizzy nevű afgán agarunkat. Ő annyira odanőtt a lakóhelyünk közelében fekvő Greenwich Parkhoz, hogy már az útikönyvekben is helye lenne.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS

Tóth József XIII. kerületi győzelménél nem volt nagyobb az országban

Tóth József XIII. kerületi győzelménél nem volt nagyobb az országban

Vége a véres tüntetéseknek Ecuadorban

Vége a véres tüntetéseknek Ecuadorban

Magyarország népe nem Orbán Viktor népe

Magyarország népe nem Orbán Viktor népe

Németország befagyasztotta a török fegyverexportot

Németország befagyasztotta a török fegyverexportot

Alföldi Róbert: Másik világ jön

Alföldi Róbert: Másik világ jön

Puzsér Róbert: Ha nem választanak meg, visszalépek a kulturális térbe

Puzsér Róbert: Ha nem választanak meg, visszalépek a kulturális térbe