Pártok és politikusok népszerűsége

Utolsó frissítés:

Az MSZP szimpatizánsai kevésbé elszántak, győzelmi esélyeiket illetően pedig kevésbé derűlátóak, mint a Fidesz-MPSZ hívei. A HVG megbízásából készült legfrissebb Medián-elemzés szerint továbbra is a Fidesz-MPSZ áll jobban a pártok versenyében.

Háromnegyed évvel a Gyurcsány-kormány megalakulása után és körülbelül ugyanannyival a 2006-os parlamenti választás előtt ellentmondásos kép rajzolódik ki a pártok közötti erőviszonyokról. A statisztikailag leginkább komolyan vehető metszetben, a teljes szavazókorú népességre vetítve nem túl nagyok az ingadozások: az elmúlt fél évben az MSZP támogatottsága 23 és 27 százalék között, a Fideszé 31 és 35 százalék között változott. A majdani választási eredményhez leginkább viszonyítható nézetben ugyanakkor ezek a mérsékelt hullámzások jelentős kilengésekhez vezettek. Míg áprilisban a választani tudó "biztos" szavazók körében a kormányoldal és az ellenzék szavazataránya gyakorlatilag megegyezett (HVG, 2005. április 16.), most júliusban ismét 17 százalékponttal vezet a Fidesz-MPSZ az MSZP előtt, miközben az SZDSZ már harmadik hónapja nem éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt (lásd ábránkat).

HVG
A "biztos" szavazók körében mért arányok persze statisztikailag is felettébb sebezhetőek a mostani helyzetben, amikor egy feltételezett "jövő vasárnapi" választásról gondolkodva az arra jogosultaknak alig fele mondja azt, hogy biztosan elmenne szavazni. Ez pedig már jó fél éve így van, és a két nagy párt támogatottsága közötti távolság jórészt épp azon múlik, hogy hogyan változik a támogatói kör elkötelezettsége, aktivitása. A politikai széljárás aktuális változásai a szavazók mobilizálhatóságának a mértékét erőteljesen meghatározták, a közelmúltban éppenséggel az évekkel ezelőtt legendásan "fegyelmezett" szocialista bázis újabb elbizonytalanodását eredményezvén. Áprilisban még az MSZP támogatói között voltak többen a magukat "biztos" szavazónak mondók (66 százalék), de arányuk - nagy valószínűséggel a köztársaságielnök-választási huzavonák, majd a párt kudarca következtében - jelentősen visszaesett (június legelején 58, most júliusban 59 százalék). Eközben az - alighanem a Tokaj-ügy kirobbanása miatt - áprilisra elbizonytalanodott Fidesz-szimpatizánsok jó része júliusra visszanyerte kedvét, és most 66 százalékuk mondja magát biztos szavazónak.

HVG
Az MSZP-vel rokonszenvezők önbizalomvesztésének látványos jele, hogy közülük lényegesen kevesebben valószínűsítik saját pártjuk választási győzelmét (arányuk az elmúlt hónap során 75-ről 65 százalékra esett), mint ahányan a Fidesz-MPSZ szavazói az övékét (arányuk 87-ről 93 százalékra nőtt). Minden bizonnyal ezen az elkeseredett hangulaton is igyekezett változtatni Gyurcsány Ferenc, amikor Orbán Viktor kihívásával akart erőt mutatni - legalább annyira saját elbizonytalanodott párthíveinek, mint az ellenfélnek. A Medián hétvégi gyorsfelmérése szerint nem sikertelenül: a jelenleg "párt nélküli" szavazók többsége a múlt pénteki vitán szinte minden tekintetben a jelenlegi miniszterelnököt látta jobbnak.

A hónap eseményei (Oldaltörés)

A Fidesz-MPSZ és az MSZP közötti olló annak ellenére nyílt tágabbra, hogy júniusról júliusra nem romlott tovább, sőt valamelyest javult az általános közhangulat. Hosszú idő után megint csökkent (65-ről 61 százalékra) azok aránya, akik szerint az országban "rossz irányba mennek a dolgok", és a júniusi mélypont után egy hajszállal kedvezőbbé vált a kormány megítélése is - július elején az emberek 33 százaléka tartotta jónak a teljesítményét.

HVG
A közvélemény alakulásának látszólagos ellentmondásait valószínűleg azok az ugyancsak ellentmondásos impulzusok magyarázzák, amelyek a megelőző hetekben érték az embereket. A "figyelő közönség" számára az előző hetek legfontosabb témája a 100 lépés program keretében bejelentett adócsökkentés és minimálbér-emelés volt ugyan, de a második helyen a gyógyszerárak körüli feszültségek következtek a rangsorban, és majdnem ugyanennyien tartották számon a "hónap eseményeként" a kormányoldal fiaskójaként elkönyvelt köztársaságielnök-választást.

Hogy az utóbbi mennyire nem múlt el nyom nélkül, azt a politikusok népszerűségében bekövetkezett változások is jelzik. A történet egyértelmű kárvallottja Szili Katalin, aki hónapok óta dobogós helyezettje volt a Medián politikusrangsorainak, sőt májusban 62 pontos tetszési indexével vezette a listát, aztán már a választás előestéjére veszített népszerűségéből, és július elején be kellett érnie a negyedik hellyel. Az elmúlt időszakban a Fidesz-MPSZ vezető politikusai közül viszont nemcsak Orbán Viktor kedveltsége nőtt statisztikailag számottevő mértékben (nyilván nem függetlenül attól, hogy a számára korábban potenciális fenyegetést jelentő Tokaj-ügy meglehetősen háttérbe szorult a közvélemény "napirendjén"), hanem Áder János frakcióvezetőé is, aki ugyancsak elsősorban az elnökválasztási procedúra egyik főszereplőjeként hívta fel magára a figyelmet. De arra, hogy a közönség nem mindig nézi rossz szemmel a határozott, sőt konfrontatív fellépést, a kormánypolitikusok megítélésében is láthatunk példát: Kóka János gazdasági és kereskedelmi miniszter ismertsége és népszerűsége jelentősen megnőtt azután, hogy nyílt vitára hívta az ellenzék gazdaságpolitikusait.

HANN ENDRE