Ha nem szakad bele ténylegesen a szívünk, a szakítás a javunkat szolgálhatja

Ha nem szakad bele ténylegesen a szívünk, a szakítás a javunkat szolgálhatja

Utolsó frissítés:

HVG Extra Pszichológia Szerző:

HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Épülhetünk, növekedhetünk általa. De csak idővel.

A párkapcsolatunk felbomlása alapjaiban rengetheti meg az életünket. Az érzelmi bevonódásunk mértékétől, a szakítás váratlanságától, az átélt kontrollérzésünktől és persze személyiségünktől és korábbi tapasztalatainktól függően széles skálán mozoghat az a belső megélés, amit kivált bennünk.

Az igazán fontos másik elvesztése halálesettel ér fel. Ez krízisállapotot vált ki, és gyászmunkát igényel, ami kétségkívül nehéz időszakot rejt magában.

A megtört szív szindróma

A szívünk szó szerint beleszakadhat, ha elhagynak bennünket. Japán kutatók bukkantak arra a felismerésre a XX. század végén, hogy a szélsőséges érzelmek közvetlen károsító hatással lehetnek a testre. A stressz okozta kardiomiopátia, vagy hétköznapibb nevén a megtört szív szindróma esetén lelki megpróbáltatások tényleges fizikai elváltozást okoznak.

A bal szívkamra megvastagszik, ennek következtében csökken a szív vérpumpálási hatékonysága, és számos, szívinfarktusra hasonlító tünetet (például mellkasi fájdalmat) él át a beteg. Ez a fizikai elváltozás végső soron akár halálos is lehet, de szerencsére az esetek jelentős részében gyógyszeres kezeléssel és az érzelmi klíma megváltoztatásával jól és gyorsan kezelhető.

Tényleges betegség kialakulása nélkül is megszenvedjük az ilyen időszakot. A fizikai gyengeség, az alvásproblémák, az étvágytalanság, a motiválatlanság és a lehangoltság természetes velejárója lehet a bennünk zajló gyászfolyamatnak. Meg kell emésztenünk a történteket, át kell élnünk megannyi negatív érzést, például dühöt, kétségbeesést, reményvesztettséget. Kellően fel kell dolgoznunk magunkban ezt a veszteségélményt ahhoz, hogy idővel szerves részévé váljon az élettörténetünknek.

A szakítás olyan krízisállapotot idézhet elő bennünk, amely során megkérdőjeleződik a világról és önmagunkról alakított képünk érvényessége, és ripityára törik a jövőképünk. Ebben a talajvesztett állapotban erős distresszt élünk át, pszichológiai bénultság lehet úrrá rajtunk, úgy érezzük, hogy a nehézségekkel való megküzdési képességünk cserben hagy minket. Ettől krízis a krízis, hiszen a korábbi rendszer felbomlik, a kialakuló új helyzet pedig alkalmazkodást és új megoldásmódokat kíván tőlünk.

Hogyan lesz növekedés a szakításból? Olvassa tovább Pálinkás-Panyi Anna pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

A szerző Szakítási napló című könyvéről itt olvashat.

Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, amelyekben HVG Könyvet kap a HVG Extra Pszichológia magazin mellé.



 


Hozzászólások