Amikor III. Hablaty Harákoló Harald, Cressida Cowell Így neveld a sárkányodat című regényfolyamának főhőse életében először lép be a téli álmukat alvó sárkányok barlangjába, pontosan tudja, hogy addig nincs nagy vész, amíg az alvó rémségek csak két szemüket nyitják ki – viszont ha a harmadik is kinyílik, jobb menekülőre fogni.

A kevésbé kalandos életű hazai iskolásokat a tanítóik azzal szokták riogatni, hogy vigyázzanak, hátul is van szemük. Egy dermesztő magyar népmesében a boszorkány harmadik lányának van egy titkos szeme hátul.

Akkor most hány szeme van egy sárkánynak?

Egyes kétéltűek és hüllők homloka közepén valóban fényérzékelő receptorokból álló „harmadik szemet” találunk, amelynek jelfogói közvetlen kapcsolatban állnak a tobozmiriggyel. Ennek a fejlődéstani szempontból igen ősi szervnek terméke a melatonin nevű hormon, amelynek az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásában van szerepe.

Ez a hormon azonban nemcsak a sárkányfélék (rendkívül hideg) vérében kering, de az emberében is. A humán tobozmirigy a retinából kap információt arról, hogy fény vagy épp sötétség van kint – ennek alapján módosítja a melatonin termelését. Fény hiányában emelkedni kezd a hormon szintje, ezzel jelezve a szervezetnek, hogy itt az alvás ideje.

A változás oda-vissza kapcsolatban áll az agy egy másik központi szervének, a hipotalamusznak a működésével: az ott található szuprakiazmatikus magot tartjuk a szervezet saját belső ritmusai, ciklusai legfőbb szabályozójának.

Ezt a hatást használják ki a jetlag kellemetlen hatásainak elkerülésére ajánlott melatonintartalmú altatók. A melatonin szintjének mesterséges megemelésével az utazó a testét is könnyebben meg tudja győzni arról, hogy itt, Kuala Lumpurban bizony, már estére jár az idő, hiába érzi még a magyar kora délutánt a tagjaiban.

Ketyeg a belső óra

A szuprakiazmatikus mag sejtjeiben gének és az általuk kódolt fehérjék felépülése és lebontása felel a belső óra ketyegéséért. Ezek közül legtöbbet eddig a CLOCK fehérjéről, illetve az általa szabályozott period és cryptochrome génekről tudunk. A keletkező és lebomló fehérjék sejten belüli szintjüknek megfelelően tudnak állandó ritmus szerint változó hatásokat elindítani – az adott sejttől függ, hogy ez a hatás épp milyen lesz.

Ez az időgeneráló képesség egyébként nem csak a szuprakiazmatikus mag sejtjeiben van meg, más szervekben is találunk ilyen, a természettudományos szakirodalomban Zeitgeberként (úgynevezett időadóként) elnevezett sejteket. A hipotalamusz belső órája a külső körülményektől függetlenül is követi nagyjából a Föld forgási idejét: Charles Czeisler amerikai kronobiológusnak és munkatársainak a Science folyóiratban 1999-ben megjelent kutatása szerint a mesterségesen 28 órás „napok” szerint élő kísérleti alanyok biológiai folyamatai körülbelül 24 órás periódusokat követtek.

A szemünkbe jutó fény hatása ezt a belső ritmust a külső körülményekhez igazítja – és ez lehet az oka annak, hogy például az esti tévézés vagy épp telefonnyomkodás nehezíti az elalvást, mivel ezeknek a készülékeknek a kékes vibrálása becsapja a tobozmirigy sejtjeit, így nem emelkedik kellőképpen a melatonin szintje.

Érdekli a többi ciklusszabályozás? Olvassa tovább Dr. Gács Zsófia gyermek-endokrinológus cikkét a HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben életciklusainkkal foglalkozunk. Megrendelheti, illetve a koronavírus-járvány miatt e-könyvként is választhatja.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.