A gondolkodó mérlegelés nem kizárólagos emberi tulajdonság - állítják tavaly év végén megjelent és máris nagy vitát kiváltó cikkükben amerikai kutatók. Vannak, akik ügyes idomításról, mások etológiai paradigmaváltásról beszélnek.

Akár a mostanáig dívó tudományos közvélekedés ellen indított attaknak is felfogható John David Smith, a New York-i Állami Egyetem buffalói pszichológiai laboratóriumának vezetője tavaly év végén publikált, s a HVG-nek is megküldött tanulmánya. A kollégáival együtt végzett kísérletek - módszertanilag legalábbis - tagadhatatlanul újszerűek: Smith és munkatársai a rhesusmajmokkal és a palackorrú delfinekkel kapcsolatban úgy jutottak meghökkentő következtetésekhez, hogy emberekkel is elvégeztették ugyanazokat a kísérleti feladatokat, majd az eredményeket összehasonlították.

Az erkölcs kezdetleges megnyilvánulásai az állatvilágban is fellelhetők - állította Charles Darwin A fajok eredete című tudománytörténeti alapművében (HVG, 2003. július 26.). A modern etológiai közvélekedés szerint nyilvánvaló ugyan, hogy az ember "erkölcsös" viselkedésének vannak evolúciós előzményei, a morál mégis olyan jelenség, amely kizárólag az úgynevezett humán viselkedéskomplex része - mondja Miklósi Ádám, az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológia tanszékének munkatársa.

Az e nézeteket meghaladni kívánó amerikai kutatók az egyik kísérletben a majmoknak egy számítógépes képernyőn látható négyzetben változó sűrűségben színes pontokat mutattak. Közben jutalomfalatok segítségével rászoktatták őket, hogy ha sok azonos színű pont jelenik meg, egy joystick segítségével a négyzetre irányítsák a kurzort, ha viszont kevés, akkor mutassanak a négyzeten kívüli, S betűt formázó alakzatra. A majmok képernyőjén volt még egy - látszólag funkciótlan - ötágú csillag is. Amikor aztán a sok és a kevés megkülönböztetése már olajozottan ment, az állatoknak olyan képeket is generáltak a képernyőn, amelyekről emberi szemmel is nehezen volt eldönthető, ez most sok vagy kevés. "A majmok meglepő módon ilyenkor rövid hezitálás után a csillagra terelték a kurzort, ami szerintünk egyenértékű volt egy »nem tudom« döntéssel" - olvasható Smith ominózus tanulmányában. A legkülönösebb az volt, hogy az állatok a kísérletbe bevont és ugyanazokat a feladatokat elvégző hét emberrel szinte azonos vizuális küszöbnél mutattak hasonló bizonytalanságot. Az emberek dolga annyival volt könnyebb, hogy nekik megmondták: ha nem biztosak a dolgukban, klikkeljenek a csillagra.

A tudósok a fent említett eredményt máris "az emberi és állati teljesítményazonosság egyik legközelebbi, eddig ismert példájának" nyilvánították. A nekilelkesült Smith nem kevesebbet állít, mint hogy "az állatok túl tudnak lépni puszta ösztönvilágukon", magyarán, az emberhez hasonlóan rendelkeznek a kételkedés képességével, sőt Smith azt is állítja, következésképpen éntudattal is.

Alighogy híre ment a történetnek, máris megszólalt a kétkedők kórusa. Clive Wynne, a Floridai Egyetem etológusa szerint például Smith és csapata "a kedvező környezeti hatások és a kiképzés eredményeként jelentkező folyamatok túlmagyarázásának hibájába esett". Azt persze más etológusok sem tagadják, hogy a magasabb rendű emlősök "olykor emberi értelmezés szerint is" meglepően intelligensen képesek viselkedni, ám szerintük ez többnyire nem más, mint a környezethez való alkalmazkodás, a helyzetből fakadó - vagy a velük kísérletező emberek által eléjük állított - feladatok kihívásaira adandó "ésszerű" válasz. Wynne ezt azzal indokolja, hogy Smithék kísérletei során a majmok akkor is kaptak jutalomfalatot, amikor bizonytalanságukban először a csillagra böktek, s így a már ismert tanulási módon rögzült bennük ez a lehetőség is. Smith viszont azt állítja, hogy amikor jutalmazták a bizonytalanságot jelző csillag választását is, csak ugyanazt tették, mint amikor a kísérletbe bevont ember alanyoknak elmondták: ha nem tudnak dönteni, választhatják a csillag opciót is.

Smith más kísérleti bizonyítékokkal is előállt: egy másik teszt során a palackorrú delfineknél vélt újszerű motívumokat felfedezni. Az évtizedek óta a legintelligensebbnek tartott, az emberrel való együttműködésre könnyen rávehető tengeri emlősöknek - ugyancsak jutalmazással - azt tanították meg, hogy hanghatásra pedálokat nyomogassanak az orrukkal. Volt egy, amelyet alacsony frekvenciájú hang esetén kellett megnyomni, egy másikat pedig akkor, ha magasabb hangot hallottak. Még némi nehezítés is volt a feladatokban: az alacsony hang 1900 hertzes frekvenciáját a magasabb mindössze 200 hertzcel múlta felül (az állatvilághoz képest érzéketlen fülűnek számító ember 20 és 20 ezer hertz között hallja a hangokat). A delfinek - így Smithék tanulmánya - gyorsan megtanulták a "játékot". Amikor viszont a kutatók a két szélső hullámhossz középértékéhez, a 2000-es tartományhoz közelítő frekvenciájú hangokat szólaltattak meg, az állatok teljesen elbizonytalanodtak. "A máskor sebesen közeledő delfin ilyenkor lassan úszott a pulthoz, mert nem tudta, mit tegyen. Ez valami hasonló lehet náluk, mint amikor az ember a fejét vakarja" - magyarázza Smith. A kínos helyzet feloldását az jelentette, hogy a kísérletezők erre az esetre is biztosítottak egy menekülőmegoldást - itt egy harmadik pedált. Nos, a delfinek egy idő után bizonytalanság esetén e harmadik pedált használták, azaz "kifejezték bizonytalanságukat".

Smith ehhez még azt is hozzátette: a harmadik pedál használatára nem tanították meg a delfineket. Pontosabban: hiába nyomták le, nem kaptak érte jutalmat. A kételkedők erre viszont azt mondják: itt is van jutalom, nevezetesen az, hogy a bizonytalanság jelzése után "újra indult a játék". Smith e kétségre úgy reagált, hogy a delfinek és a majmok eredményeit képtelen volt megismételtetni más, kevésbé "okos" állatokkal, még az igencsak intelligensnek mondott patkányokkal sem sikerült.

"Ismert jelenség, hogy az emberszabású majmok, a delfinek, de még a kutyák is képesek különbséget tenni saját testük és a külvilág között, sőt felismerhetik magukat a tükörben, és ha nem is beszélve, de képesek mintegy kérdéseket is feltenni, társaikkal vagy az emberrel közös akciókat kezdeményezni" - állt Smith mellé Lori Marino, az Atlanta városában található Emory Egyetem etológus professzor asszonya. Ő úgy véli, Smith és munkatársainak eredményei újabb bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy az eddig véltnél közelebbi rokonság van a magasabb rendű állati intelligencia és az emberi tudat között.

A Csányi Vilmos etológusprofesszor vezette világhírű magyar kutyakísérletek (HVG, 2000. május 6.) - amelyeket a professzor nyugdíjba vonulása óta a már idézett Miklósi Ádám visz tovább - látszólag hasonló eredményre vezettek. Legalábbis ami az állati kommunikációt, intelligenciát és a döntési folyamatokat illeti. Ehhez Miklósi még azt is hozzáteszi, hogy az évtízezredek óta humán környezetben élő kutyák - az ember megerősítő visszajelzései, jutalmazásai, valamint "felismert önérdekük", azaz önmaguk megértetésének vágya révén - egyfajta, az acsargástól a rövid vakkantásokon át a halk nyüszítésig terjedő, tucatnyi hangsorból álló jelrendszerrel kiegészített testbeszéddel is kommunikálnak gazdáikkal. És ennek megértése - némi odafigyelés és tanulás nyomán - nem is mindig reménytelen.

Topál József etológus, aki sokáig szintén Csányi mellett dolgozott, a Lélek és evolúció című, két éve megjelent tanulmánykötetben a magasabb rendű állati tudat mibenlétét firtató vizsgálatokról értesülve ugyanakkor mégiscsak arra a következtetésre jutott, hogy "valószínűleg még a legintelligensebb főemlősök sem rendelkeznek az emberi értelemben működő szándékossággal, szaknyelven intencionalitással". Mi több, arra is felhívja a figyelmet, hogy e kutatások legnagyobb módszertani veszélye gyakran éppen az, hogy a kísérletet végzők önmagukból, vagyis az emberi viselkedésből indulnak ki, és ott is szándékot, tudatos és kigondolt cselekvést sejtenek, ahol pedig nincsen. Vagyis: önmagukat vetítik ki, alacsonyabb szinten is értelmezhető folyamatokra antropomorfizálnak. Miklósi - az etológusok többségéhez hasonlóan - mindezek alapján úgy véli: konkrét, egy csoport által elfogadott szociális szabályrendszer, amelyben a csoport folyamatosan kontrollálja az egyedet, jutalmazza az "erkölcsöst", és bünteti az "erkölcstelent", a jelenlegi ismeretek szerint nem létezik az állatvilágban.

VAJNA TAMÁS

Lemondott Evo Morales

Lemondott Evo Morales

Tony Blair: A populizmus kihasználja, és nem megoldja a problémákat

Tony Blair: A populizmus kihasználja, és nem megoldja a problémákat

Hármas karambol miatt zárták le a 2-es utat

Hármas karambol miatt zárták le a 2-es utat

Van, aki már használja a még meg sem jelent, sok millió forintos Mac Prót?

Van, aki már használja a még meg sem jelent, sok millió forintos Mac Prót?

Feltörték Erzsébetváros honlapját, Niedermüllert gyalázták a hackerek

Feltörték Erzsébetváros honlapját, Niedermüllert gyalázták a hackerek

Rájöhettek, miért lett sok e-cigarettázó tüdőbeteg

Rájöhettek, miért lett sok e-cigarettázó tüdőbeteg