A sokak szerint háttérbe szorított, ám eredményes magyar tudósnők helyzetén kíván segíteni egy új, a napokban átadott nemzetközi-magyar díj. Elismerésekből persze korábban is juthatott volna kimagasló tehetségű, szakterületükön újat teremtő, nemzetközi hírnévre szert tett tudósnőknek.

A január végén első alkalommal átadott L'Oréal-UNESCO Magyar Ösztöndíjjal néhány pillanatra reflektorfénybe kerülhettek a magyar tudományos társadalom nőtagjai. Kérdezhetnénk persze: szükség van-e ilyen speciális, nem szerint disztingváló díjra, hiszen a tudományos eredményeknek aligha van nemük. Bármi legyen is a válasz, mit sem változtat a tényen, hogy a szakmájukban, tudományukban a maguk korában kiválót alkotó magyar asszonyok máig megőrzött nemzetközi hírük ellenére is kevés utókori figyelmet kapnak.

A magyar nők már a tekintetben is hátrányos helyzetből indultak, hogy intézményesen csupán 1895-ben (s még külön engedéllyel) kapták meg a lehetőséget, hogy felső fokon is tanulhassanak - akkor bölcsészetet, medicinát és gyógyszerészetet. De még ez a 19. század végén induló folyamat sem volt törésmentes: egy 1919 végi rendelet például korlátozta az egyetemek női hallgatóinak számát. Az áttörést végül csak az az 1946-os törvény hozta meg, mely korlátozás nélkül beengedte a nőket az összes hazai egyetem világi karaira.

Nem csoda, ha a tudománytörténet női tagozata egy ideig csak az elsőket tartotta számon. Például Hugonnay Vilma orvosnőt - aki egyben az első magyar diplomás nő is volt. Ő, még családjával is dacolva, Svájcban szerezte meg orvosi oklevelét 1879-ben, amelyet idehaza csak 1897-ben honosíthatott. Olyan is akadt, aki "kerülő úton", diploma nélkül jutott a szakmai elismertséghez. Torma Zsófia régésznő autodidaktaként 1875-ben tárta fel Erdélyben a 4500 éves tordosi őstelepet. Ennek köszönhetően 1899-ben a kolozsvári tudományegyetem még tiszteletbeli doktorává is választotta.

Különleges karakter lehetett az első magyar mérnöknőnek tartott Pécsi Eszter is. Berlinben kezdte stúdiumait, ám 1918-ban, az akkori műegyetemi liberalizálás hallatán, húszévesen hazatért, és itthon diplomázott. "Pécsi Eszter neve fogalommá vált az építészek körében, és nem csak azért, mert évtizedekig ő volt az egyetlen magyar statikusnő" - állítja Kaiser Anna építészettörténész. A már saját maga vezette sportkocsija okán is Budapest-szerte ismert - a korabeli magazinokban "férfias foglalkozást űző nőies nő"-ként szerepeltetett - Pécsi nemcsak azzal bizonyított, hogy több száz fővárosi épület statikai tervezését végezte, hanem korának több épülettechnikai újdonságával is. Az ő nevéhez köthető az Országos Traumatológiai Intézet Fiumei úton álló épülete is, amely a főváros első vasszerkezetű magasháza volt. Új karriert indított, miután 1957-ben, 59 évesen elmenekült Magyarországról: ő tervezte Bécs belvárosában az első többemeletes parkolóházat, nem sokkal New Yorkba érkezése után pedig ő lett a világ első vasbeton vázas felhőkarcolójának, a Hotel Americanának a statikus tervezője. A Columbia Egyetem számára alkotott kollégiumát egyébként Az év legjobb statikai terve díjjal is honorálták.

Már az Egyesült Államokban lett ismertté az egyik legsokoldalúbb magyar kutatónő, a 19-20. század fordulóján született Telkes Mária. A budapesti tudományegyetemen matematika-fizika tanári szakot végzett Telkest nagybátyja, Ludvig Ernő clevelandi magyar konzul csábította 1924-ben az Újvilágba. Indításként a fiatal kutatónő egy olyan, infravörös sugarakat érzékelő fényképezőgépet dolgozott ki, amellyel a preparált agy sejtjeinek - akkor még csak sejtett, de nem észlelt - sugárzását tudta láthatóvá tenni. De nem ez lett a fő műsorszáma: azt, hogy a sajtóban némi fellengzősséggel "napkirálynő"-ként vagy a "szolártechnika anyja"-ként emlegették, az ő tervei alapján 1948-ban az egyesült államokbeli Doverben felépített első - még hőcserélési elven működő - napenergiával fűtött kísérleti háznak köszönhette. Telkes végül 1995-ben hazatért - előtte még 90 évesen is jegyeztetett be szabadalmat.

Az atomkutatók között is akad máig számon tartott magyar asszony. Az 1890-ben született Róna Erzsébet fizikus és kémikus még Magyarországon sokáig dolgozott Hevesy György, a radioaktív nyomjelzés - a kifejezés Rónától származik - felfedezője mellett. Később a maghasadás jelenségét először értelmezni tudó Otto Hahn munkatársaként izotópok előállításán fáradozott Berlinben. A második világháború kitörése után Amerikába távozott, ahol munkáját titkosnak nyilvánították; bár csak részfeladatot végzett, tudni lehet, hogy az kapcsolatban állt az atombomba előállításával.

Szerencsére léteznek olyan magyar tudósnők is, akiknek nem kellett elhagyniuk az országot, hogy a határon túl is elismertté legyenek. Ilyen volt az 1905-ben született Péter Rózsa matematikus, aki a függvénytan területén írott két monográfiája révén lett világhírűvé, az 1945-ben kiadott Játék a végtelennel című, a matematikát népszerűsítő könyvét pedig több mint tíz nyelvre fordították le, és ma is újra és újra kiadják.

Ugyanígy elsősorban a tevékenységéről szóló - jelenleg is számtalan országban kapható - publikációinak köszönhette a külföldi ismertséget Pikler Emmi, az 1902-ben született gyerekgyógyász. A második világháború előtt háziorvosként tevékenykedő doktornő 1946-ban alapította meg a budai Lóczy Lajos úti csecsemőotthont, mely ma is Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány néven működik. Itt a nevelők jóval szorosabb kapcsolatot alakítottak ki a gyerekekkel, mint ami az ilyen gyermekekkel foglalkozó árvaházakban-nevelőintézetekben addig megszokott volt. Pikler a családok számára is hozott új gondolatokat. "Legtöbbet idézett gondolata, hogy a csecsemőt felesleges a számára bizonytalan egyensúlyi helyzetbe hozva felültetni, felállítani. Addig rejtve maradt képességei bontakozhatnak ki, ha hagyjuk, hogy saját maga fedezze fel a környezetét" - tudjuk meg Tardos Annától, az intézet igazgatónőjétől, Pikler Emmi lányától, milyen korábbi beidegződéssel szakított ez a módszer.

Noha a felsoroltak neve jószerével bejárta a világot, mégis kevés magyar tudósnőt ismernek (el) - akár itthon is. Kétségtelen, sokan panaszolják, hogy a tudomány elsősorban a férfiak világa, ahol a nők - tudományon kívüli okokból is - nehezebben érvényesülnek. Aminek érdekes tudományszociológiai következménye, hogy - mint azt Vámos Éva, az Országos Műszaki Múzeum igazgatója állítja - "miután a nők nyugodtan akarnak alkotni, és nem megkövesedett hierarchiában csatározni, gyakrabban kutatnak új tudományágakban". Szerinte nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar tudósnők közül többen - Telkes Mária a szolártechnikában, Róna Erzsébet a radioaktivitásban - az akkoriban inkább "kiskorú" tudományágakban próbálták ki magukat. Vámos Éva szerint a női kutatókra az is jellemző, hogy jobbára gyakorlati, a hétköznapi élet szükségleteit kifejező területek kutatásaiba vetik magukat: "inkább az egészségügyre koncentrálnak, mint az ősrobbanásra".

SINDELYES DÓRA

Szellem

A magyar változat

Az immár öt éve létező nemzetközi L'Oréal-UNESCO életműdíjra, illetve a 35 évesnél fiatalabb kutatónőket jutalmazó...

Csökkennek a felvételi ponthatárok

Csökkennek a felvételi ponthatárok

Szeretettel Brüsszelből: Törpapa, a tankelhárító

Szeretettel Brüsszelből: Törpapa, a tankelhárító

Bemutatták az amerikai űrhaderő egyenruháját, a fél internet ezen nevet

Bemutatták az amerikai űrhaderő egyenruháját, a fél internet ezen nevet

Halálra gázoltak egy kerékpárost Kiskőrösön, a sofőr elhajtott

Halálra gázoltak egy kerékpárost Kiskőrösön, a sofőr elhajtott

Az Európai Bizottság szerint túl kockázatos módszer, ezért betiltanák az arcfelismerést egy időre

Az Európai Bizottság szerint túl kockázatos módszer, ezért betiltanák az arcfelismerést egy időre

Hazánkban a legújabb zöld rendszámos Opel

Hazánkban a legújabb zöld rendszámos Opel