,,Leletünk 200 millió évvel régebbi, mint az eddig ismert tengerirák-leletek, egyszersmind ez a legkorábbi állati maradvány, amelyről bizonyosan tudható, hogy hímnemű egyedé" - világította meg a HVG-nek David Siveter, a Leicester Egyetem paleontológusprofesszora a herefordshire-i vulkáni hamuból összeállt őskori sziklában meglelt kagylós rák megtalálásának jelentőségét. Amit nyilván tovább növelt, hogy a maradványokból az állatka teljes felépítését rekonstruálni tudták. A felfedezés fénypontja mégis a néhai, alig öt milliméteres kis élőlény ivarszerve lett. Az állatkát görögül kolümboszathón ekplektikosznak nevezték el - amit magyarul "meghökkentő jó úszónak" mondhatnánk.

Az ominózus őspéniszt elővarázsló Siveternek kétségtelenül kitűnő keze lehet az ilyen ügyekben. Két évvel ezelőtt ugyanis már talált Brazíliában egy olyan ősi kagylósrák-maradványt, amelynek egyenesen két pénisze volt - a nőstényüknek pedig két vaginája -, ám ez a faj csupán 100 millió éve élhetett. Igaz, ezt a korábbi nemzőszervi rekordidőt tavaly megdöntötte egy skót kutatócsoport, amely a skóciai Aberdeen közelében biztosan beazonosítható, 400 millió évesnek gondolt - ráadásul a tulajdonos testhosszának kétharmadát is elérő - kaszáspókpéniszre bukkant. Így azután éppen itt volt az ideje Siveter rekontrájának.

Persze, a gyakran hallható férfivigaszhoz hasonlóan, az ilyen tudományos versengésben sem a méret a lényeg. A felfedezés értékét - és talányát - sokkal inkább az adja, hogy az említett rákocskák ma élő rokonai többnyire nem szexuális úton szaporodnak. Például a díszhaltáplálékként óriási tömegben forgalmazott közönséges vízibolhák is leginkább szűznemzéssel reprodukálják magukat - vagyis kizárólag nőstények hoznak létre nőstényeket. Ez a tudósok szerint egyfajta biológiai praktikum, mivel szárazabb vidékeken, az évente csupán néhány hónapig létező, majd újra kiszáradó kis tavakban, pocsolyákban megengedhetetlenül "strapás" lenne a hosszú ideig tartó párkeresés, szűznemzéssel ellenben akár feleannyi idő alatt be lehet népesíteni a vízibolha-életteret. A dolog különössége viszont, hogy ugyanezek a vízibolhák más körülmények között, ma még nem tudni pontosan, miért, egyszer csak hím egyedeket is a világra hoznak. De van ennél fogósabb kérdés is: például mind a mai napig nem eldöntött, előbb jelent-e meg - és ha igen, mennyivel - az ivartalan szaporodás az ivarosnál? A jelenlegi feltételezések szerint ugyanis már a legprimitívebb egysejtű baktériumok is kicserélték időnként a génjeiket, márpedig ha nem ugyanaz az örökítőanyag adódik tovább az utódnak, azt a tudomány már ivaros szaporodásnak hívja. Így vagy úgy, a modern szexuális szaporodás felé a következő lépéseket már a fejlettebb, sejtmaggal rendelkező egysejtűek tették meg, az örökítőanyag ivarsejtekkel történő továbbadását is ők "találták ki".

A két nem szexuális célú egyesülését szolgáló pénisz kialakulását az úgynevezett spermaversengéssel magyarázza a tudomány. Ez azt jelenti, hogy minden hím egyed törekszik saját örökítőanyagának biztos továbbadására, ezért olyan szervet volt kénytelen növeszteni, amely a lehető leghatékonyabban juttatta a petesejt közelébe az örökítőanyagot. A természet időnként talán túl is lőtt a célon: egyes poloskafajok túlhevült hímjei olykor a nőstény testfalát ivarszervükkel átfúrva közvetlenül a testüregbe ürítik spermiumaikat, amelyek így akár meg is előzhetik a konzervatívabb módon párzó konkurens hímek ondóját.

"Az ivaros szaporodásnak (ha minden egyéb feltétel, így például az ivaros és a szűznemzéssel szaporodó nőstények termékenysége azonos lenne) tulajdonképpen el kellett volna tűnnie az evolúció során, mivel így jóval lassabb a populáció növekedése, mint például a szűznemzésnél" - állítja Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, az ELTE professzora. A tudósok többsége, mint mondja, úgy gondolja, hogy ez időnként meg is történt, vagyis egyes leszármazási vonalain az élővilág már "elfelejtette" a szexet. Például azért, mert a párzás indokolatlanul sok energiát emészt fel, de nem mellesleg azért is, mivel az aktus közben az élőlények esendőbbek, s kiszolgáltatottabbak ragadozóiknak.

Valami előnye mégiscsak lehetett a szexnek, mivel úgy tűnik, az evolúció éppen a fenti logika ellenében működik: a létért való küzdelem során inkább a nemi különbözőséget felmutatni nem képes élőlények szorultak ki. Szabó Krisztián, a Debreceni Egyetem oktatója az e tárgyban vizsgálódó külföldi és hazai kutatók eredményeit ismertető, a világhálón is közzétett összefoglaló tanulmányában úgy véli: a szex azért lehet mégiscsak előnyösebb az ivartalan szaporodásnál, mivel itt két egyed eltérő génkészlete keveredik, s így nagyobb eséllyel jöhetnek létre rátermettebb, a környezethez jobban alkalmazkodó utódok. Ezzel az érveléssel persze nem mindenki ért egyet. Az opponens szakértők ugyanilyen vehemensen amellett kardoskodnak, hogy a szex, éppen ellenkezőleg, a már bevált, jól működő géneket hivatott megőrizni, s az újonnan megjelenő káros mutációkat segít hatékonyabban kiszűrni.

De e ma még megválaszolatlan kérdések is alig feledtethetik, hogy a ma élő állatvilág tagjainak döntő többsége hím és nőegyedek közös közreműködésével szaporodik. Az emlősök esetében pedig egyenesen kizárólagosnak mondható ez a módszer.

IZSÁK NORBERT