Több mint hatvan évvel megjelenése után megérdemelt, ám váratlan diadalútba kezdett Szerb Antal Utas és holdvilág című, egykor még botránykőnek is tekintett regénye. Az okot sokan sokféleképpen magyarázzák.

,,Kellemetlen, ha azt mondják nekem, irodalomtörténész vagyok. Én író vagyok, akinek témája átmenetileg az irodalomtörténet volt" - háborgott Szerb Antal egy naplóbejegyzésében 1943-ban. Nyilván máig etalonnak tekintett magyar-, majd világirodalom-története - számára ezek szerint nyomasztó - sikerére gondolt. Az írói elégtétel, úgy látszik, csak mostanában érkezik: az 1937-ben, 36 éves korában megjelent, Utas és holdvilág című regénye hirtelen bestsellerré lett egyes angol, de főként német könyvesboltokban. Németországban, ahol a tavaly decemberi megjelenés óta 70 ezer példányt vásároltak, a hírek szerint már nyomják a nyolcadik kiadást.

Márai Sándor és Kertész Imre neve után Szerb Antalé a következő, melyet a szélesebb nyugat-európai olvasóközönség - a németen kívül az angol, a francia, az olasz, a spanyol is - megtanul. Igaz, ahány ország, annyiféle sikermérték, annyiféle olvasat. A mű cselekménye persze mindenütt érthető: az egykori bohém, ám apja árnyékában, az ő vállalatában férfivá érő Mihály, hogy felnőtté válását hangsúlyozza, megszökteti szeretőjét, majd Olaszországba utaznak nászútra. Ott azonban megretten a házassággal járó polgári életformától, s pár nap után mégiscsak kereket old. Így kezdődő bolyongása a múltba vezet: emlékezéseiben újraéli kamaszkorát, amikor az Ulpius testvérekkel, Évával és Tamással, valamint néhány cimborájával erotikus ihletésű, halálkísértő játékokat űztek. Tamás öngyilkossága után azonban a csapat feloszlott, Mihály kísérteties véletleneknek köszönhetően azonban újra találkozik a még élő exbarátokkal, hogy végül ismét megtalálja valódi énjét, és betegség, szerelmi kaland, illetve öngyilkossági tervek után hazatérjen érte utazó apjával.

Noha az egyebek között Kertész Imre Sorstalanság és Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művét is németre ültető Christina Viragh Szerb-fordítását csak két hónapja kapta kézbe a német olvasó, máris illusztris személyek hada rugaszkodott elemzésének. A többség egyébként nem is tudja, hogy a Szerb-könyvnek nem ez az első német fordítása: a berlini Irene Kolbe ugyanis harminc éve - a magyar Corvina Könyvkiadó megbízásából - már készített egy kevésbé elegánsnak tartott és visszhangtalan német változatot. Most azonban minden megváltozott: "Sokat mulaszt, aki nem ismeri Szerbet" - figyelmeztet például Thomas Steinfeld irodalomkritikus a Süddeutsche Zeitung hasábjain. Szerinte ugyanis "az író ezzel a regényével bebizonyította, hogy a legnagyobb mesélők közé tartozik". A Neue Zürcher Zeitung lapjain pedig Ilma Rakusa, miközben "az utolsó oldalig izgalmasnak" találta a regényt, írókollégaként nem mulasztotta el felhívni a figyelmet annak különleges nyelvére, amely szerinte "mesterien egyensúlyoz a poézis és az irónia között".

Rendszerető német elemzők igyekeznek máris kategorizálni: Reinhard Ebner irodalmár a bécsi Wiener Zeitung hasábjain egyfajta fejlődésregénynek, illetve annak fonákjának látja Szerb könyvét, mondván, egyszerre követhetjük a főhős fejlődését és - legalábbis a polgári értékrend szerinti - visszafejlődését, ingadozásait. Volker Hage irodalomkritikus pedig mindjárt három dobozba illőnek is véli az Utas és holdvilágot, amikor a Der Spiegel című hetilapban azt írta: Szerb egyszerre "elbűvölő szerelmi, társadalmi és útiregényt" is alkotott.

A német kritikusok ezek mellett kivétel nélkül meghajtják zászlójukat a már említett Christina Viragh fordítása előtt is. "Az Utas és holdvilágot jóval könnyebb volt fordítani, mint a Kertész- vagy a Márai-műveket. A Sorstalanság nagyon magas és egyéni stilisztikai színvonalon mozog, melynek német megfelelőjét egyszerűen ki kellett találni. Márainál némileg ezzel ellentétesen: a tartalom és vele a stílus sokszor a közhely környékére téved, így a fordító számára az a kihívás, hogy szöveghű, mégis színvonalas változatot készítsen. Ezek mellett Szerb szövege számomra olyan, mint a beszéd közben kiengedett finom cigarettafüst. Ennek lebegését próbáltam visszaadni" - avatott be nehézségeibe, és tett érdekes összehasonlítást a HVG kérdésére a fordító.

A német olvasók egyébként angol kerülővel jutottak e "lebegő füsthöz". A 2001-es angol fordítás - bár ez előtt is volt már jó évtizede egy kevés figyelmet keltő másik - eljutott Ulrike Ostermeyer, a Deutscher Taschenbuch Verlag (dtv) lektora kezébe, aki miután elolvasta, menten megszerezte a kiadás jogát a szerző lányától, a Budapesten élő Szerb Judittól. Az említett angol változatot Len Rix készítette, aki számára - mint a HVG kérdésére elmondta - "kihívást jelentett Szerb költői, sokszor elegánsan csattanós írásmódja". Rix egyébként már egy évtizeddel ezelőtt lefordította a regényt, ám évekig "házalt" a művel, mígnem a kelet-közép-európai irodalmat is népszerűsítő Pushkin Press-szel megtalálták egymást.

A britek eddig 14 ezer példányt vettek meg a Szerb-regényből, és ítészeik is erősen dicsérték az addig ismeretlen magyar szerző mesterségbeli tudását. "A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuperintelligens földönkívüli faj, melynek sikerült egybeolvadni az emberiséggel azáltal, hogy megajándékoztak minket műveik zsenialitásával és nyelvük teljes érthetetlenségével" - közelített a könyvhöz nem éppen hagyományos módon Nicholas Lezard, a Guardian című napilap kritikusa. Ő a könyvet egyébként komédiának értelmezte, "annak ellenére is, hogy a könyv fő témái a lemondás és az öngyilkosság". "Pezsdítő komédia" - fogalmazott az író és újságíró Paul Bailey is a Daily Telegraphban, hozzátéve, hogy az ő olvasatában "ez a könyv a maga játékos módján nagyon erotikus". Ezt a hatást - írta - Szerb nem holmi ágyjelenetek fűtött hangulatú leírásával éri el, hanem azzal, hogy "a szereplők hol és miként válnak vonzóvá". Mindezek és más erélyek alapján Bailey Szerbet nyomban a 20. század legnagyobb regényírói közé sorolta.

Persze volt azért hűvösebb értékelés is. "A részek finomabbak, mint az egész" - észrevételezte az Utas és holdvilágot a The Complete Review című, tekintélyesnek mondott internetes irodalmi figyelőoldal hagyományosan anonim szerkesztője.

Kevesebb babér termett a könyvnek latin nyelvterületen, holott másfél évtizede megjelent az olasz, 14 éve a francia s az ezredfordulón a spanyol fordítás is. A Le Libraire című francia irodalmi újság recenzense azonban nem látott többet a történetben, mint "egy kúra regényét", a Versacrum című, olasz internetes művészeti oldal kritikusa pedig leginkább a "mágikus Olaszország" és a "racionális Magyarország" konfliktusát vélte felfedezni a főhős önmagával folytatott harcában. Az El País című spanyol napilap viszont Egy unalmas polgár kalandjai címmel fanyalgó bírálatot közölt.

Az ízlések és a pofonok viszonylagosságának közhelyével vigasztalódva mindazonáltal érdemes azon elmélkedni, mit üzenhet a 67 évvel ezelőtt írott mű ott, ahol viszik a könyvet. "Ismerős helyeken játszódik, és Mihály szintén ismerős lehet: ő afféle antihős, a tétovázó modern lélek" - vél megtalálni egy lehetséges sikerelemet a fordító Christina Viragh. Hozzátéve, hogy "egy kis filozófia, egy kis történelem is van benne, de nem túl fárasztóan. A regény dramaturgiája kitűnő, a haláltéma sem ijesztő. Inkább pikáns egzotikum. Ez is lehet egyfajta magyar specialitás, gondolhatja a külföldi olvasó."

Mások szerint viszont a siker oka éppen hogy nem az egzotikumban, sokkal inkább a regény - legalábbis európai - egyetemességében rejlik. "A könyv az ember saját valóságos énjének kereséséről szól, és ez mindenkit izgat" - indokolja például Ulrike Ostermeyer, a dtv kiadó lektora, miért figyelt fel a műre. "Az ifjúkor iránti nosztalgiát fogalmazza meg, mellyel mind tizenéves korban, mind középkorúként könnyű azonosulni" - ebben látja a könyv vonzerejének kulcsát Nagy Csaba, Szerb Antal bibliográfusa, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa.

Ezt az európai generalitást látszik alátámasztani több nyugati kritikusnak a könyvvel kapcsolatos képzettársítása. A most felfedezett Szerb-regényt leggyakrabban Jean Cocteau 1924-ben kiadott, Rettenetes gyerekek című művével rokonítják, mondván, fontos szerepet játszik benne a főhős és az egymást talán túlzottan is szerető testvérpár furcsa lelki közössége, illetve a halálvággyal kevert, erotikus színezetű játékaik. De elhangzott Thomas Mann neve is: az angol nyelvű Waggish irodalmi portál név nélkül megnyilatkozó recenzense számára legalábbis a Halál Velencében című kisregény fiúszerelem-motívumát idézte fel Mihály és Ulpius Tamás - egyébként testiségtől mentes - barátsága.

A legfontosabb mégis az, hogy Szerb Antal az európai regény hagyományába illeszkedő művével ismét nemzetközi figyelmet kapott a magyar irodalom. Igaz, nem csak az: a recenzensek többsége azt is megemlíti, hogy a Prohászka Ottokár katolikus püspök keresztfiaként a piaristáknál nevelődő, zsidó származású Szerbet 1945-ben a balfi munkatáborban agyonverték.

SINDELYES DÓRA

Szellem

Kis magyar recepció

"Csupa freudista komplexumú, szexuális alapon beteg és öngyilkosságra sóvárgó vagy öngyilkosságra buzdító lélek között...

Szellem

Miért szép?

"Milyen meglepetést tartogathat még a magyar irodalom a német olvasók számára?

„Kettőnek annyi, hátra van négy” – Terry Jonesra emlékeznek a Monty Python tagjai

„Kettőnek annyi, hátra van négy” – Terry Jonesra emlékeznek a Monty Python tagjai

Lezárult a vizsgálat, Mészáros Lőrinc erőműve vízszennyezési bírságot kapott

Lezárult a vizsgálat, Mészáros Lőrinc erőműve vízszennyezési bírságot kapott

Nem bocsátható feltételes szabadságra a „skálás gyilkos”

Nem bocsátható feltételes szabadságra a „skálás gyilkos”

3 milliárd fotót húztak le a Facebookról és az internetről, most rendőrök böngésznek benne

3 milliárd fotót húztak le a Facebookról és az internetről, most rendőrök böngésznek benne

Nyomozás indult Angolában az országot kifosztó elnöklány után

Nyomozás indult Angolában az országot kifosztó elnöklány után

Elütöttek egy embert az M5-ösön, a helyszínen meghalt

Elütöttek egy embert az M5-ösön, a helyszínen meghalt