,,Szupertitkos magamat-hasznossá-tevő combfix-hadművelet: A laborban kezdem egy vérvétellel, kihívok egy gázszerelőt a cirkóhoz, mert töketlenkedik az őrláng, és tán még egy fénymásolóba is eljutok délután. Mi lesz, ha estig megváltódik általam a világ?! Néha megriaszt önnön nélkülözhetetlenségem gondolata" - írta naplójába egy havas januári reggelen Zetor Leila. Mi közünk ehhez? Rajtunk múlik. Mások naplójába beleolvasni korábban a tilalmas dolgok okozta édes borzongással járt, napjainkban viszont, amikor a világhálónak köszönhetően bárki a hazai és a nemzetközi közönség elé tárhatja mindennapjait, szabad a nem is feltétlenül passzív kukkolás. A lehetőség neve: weblog - vagy még rövidebben: blog (szerkesztője pedig a blogger). Magyarul talán hálónaplónak mondhatnánk, vagy egy szakértő meghatározása szerint: internetes üzenőfüzetnek. Gyökerei nem régre, csak 1997-ig nyúlnak vissza.

Egy mai blogoldal elkészítése már egyszerűbb, mint egy köznapi honlapé. Főleg amióta blogmotorok - mint idehaza például a freeblog.hu - "készíts magadnak blogot könnyen, gyorsan" típusú szolgáltatást is nyújtanak. A műfaj szembetűnő formai jegyei: az álnév, a dátumozott, mintegy naplószerű bejegyzés, a szövegbe tűzdelt hivatkozás, a link és a mellé illesztett kép vagy akár mozgókép és hang. És mindennap termelni kell, aminek kényszeréről a technocol.hu egyik szerzője ekként vall: "Próbál-e tartalmasabb életet élni a blogger, csak azért, hogy érdekes dolgokat írhasson a formba? Ha nem, akkor inkább kamuzik, vagy nem frissít, esetleg mindennap beírja, hogy nem csinálok semmit? Ma hasmenésem volt, nem szép látvány, de elképzeltem, szemből függőlegesbe fordul a kamera, és felülről veszi, ahogy a retyón ülve az égbe sikoltok. Mindenki belelát a számba."

Az itthon már szegmentálódott hálós műfaj két nagy áramlata a csajblog (szakavatottak szerint a nők felülreprezentáltak az ilyen típusú blogok írásában) és a pasiblog. Az előbbi emlékeztet inkább a hagyományos naplóra. Igaz, nem az eredeti intim formában: ezt tudatosan a publikumnak szánják. A pasiblogok pedig inkább az aktualitásokra vannak kihegyezve, általában közös szerkesztésben. Gács Anna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) esztétika és kommunikációs tanszékének adjunktusa főleg a csajblogoknál lát párhuzamot a 18. század végén divatos, a későbbi modern pszichológiai regény megszületését inspiráló, személyes vallomásokkal tűzdelt levelezéssel.

A webnapló olvasása mindazonáltal - mondják a műfaj máris megtermett teoretikusai - ugyanennyire mai is, és a divatos valóságshow-khoz hasonlóan, a kukkolás és a lelki azonosulás élményét nyújtja. Erősíti a párhuzamot, hogy mindeközben a napló írója is tudatában van annak, hogy "figyelik". Méghozzá korántsem mindig együttérzően. Zsaklin Triste, egy magyar csajblog gazdája szerint a blogok látogatottsági statisztikája "gyakorlatilag nyomorultsági index, mivel az olvasottság egyenes arányban nő a nyomott hangulattal".

A műfajt gazdagítja a világ folyása is: 2001. szeptember 11-e nyomán váltak népszerűvé a szemtanúblogok, mert az emberek a megszokott újsághírek mellett a szemtanúk személyes, őszinte hangvételű leírásaira is kíváncsiak voltak, és a tragédia feldolgozását is nagyban segítette, hogy idegenek egymás közt kibeszélhették átélt traumáikat - mondja Pöltl Ákos, az Avantgarde Group kommunikációs tanácsadó cég igazgatója. Ez volt a globális blogboom kezdete. Ma már világszerte több millióra tehető a blogok száma.

A hírnyersanyagot fogyasztó pasiblogok egyik-másik friss információja egyébként állítólag olykor sokkal nagyobb sebességgel jut el a blogközönséghez, mint egy újság vagy tévéhír az átlag hírbefogadókhoz. "A szenvedélyes blogosok ugyanis gócokba rendeződve ülnek a világháló pályáin, így képesek folyamatosan befogadni és küldeni az információkat. Azon nyomban reagálnak a hírekre, összekapcsolják más ismeretekkel, ezzel új összefüggésekbe ágyazzák őket, ami akár komplexebb és sokoldalúbb megismerést is lehetővé tehet, mint a hagyományos média" - állítja Király András, az Index újságírója, aki a tervek szerint februártól már oktatja is a blogos újságírást az ELTE kommunikációs tanszékén. A információáramlás gyorsaságát érzékelteti, hogy a blogközegben széles körben ismert www.agonist.org gazdája, civil foglalkozására nézve a houstoni egyetem nemzetközi kapcsolatokat és orosz nyelvet oktató tanársegéde, az iraki háború alatt - feltételezések szerint hírszerzői összeköttetéseinek köszönhetően - számos hírt korábban közölt, mint a CNN.

Magyarországon egyébként ritka a hírblog: a blog.korridor.hu kategóriáiban a politika az utolsó helyek egyikén áll, a listát a személyes blogok vezetik, de feltűnően sok a BigBrother-blog is, majd hosszabb szünet után következnek a humor és az erotika témájú hálónaplók. Szemelvényként egy visszafogottabb az utóbbi kategóriából: "Lehet, hogy már nem kellek neki? És másnak? Mivel férfi nincs - ha így haladok, nem is lesz egyhamar se legális, se illegális (egy szerető jól jönne) -, maradok kedvenc »barátomnál«, a minivibrinél, ő mindig kéznél van. Vasárnap is »együtt« múlattuk az időt."

A kevés hírblog egyikét, a technocolt az Index hírportál jelenlegi és volt újságírói működtetik - árulta el a HVG-nek Király András. Ezen olvasható például az a jellegzetes műfaji példány is, miszerint: "Legyen Ön is korrupt! Az orvosi kamara szerint a szülészeknek jár a pluszpénz. A Közúti Közlekedési Szakszervezet állásfoglalása szerint az éjszakai buszok vezetőinek jár a pluszpénz. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerint a gyóntatópapoknak jár a pluszpénz. Az Országos Tűzoltó Szakszervezet elnöke szerint a tűzoltóknak jár a pluszpénz. És így tovább?"

A technocol stílusára az "újmagyar" a legtalálóbb kifejezés. "Agymenésük nyelvészek, kultúrantropológusok, marketingdroidok aranybányája lehetne, ha ezek a magasan kvalifikált szakemberek még értenék, miről is beszél a monitor előtt szocializálódott digitális nemzedék" - írta Bodoky Tamás az Index internetes újságban még 2001 novemberében. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a blogpoéta, Petőfi Gameboy, akinek +i című verse (a razzia.hu-n) így szól: "csendben ignoréra tettelek / nekem ne emesgézz / én rád nem pingelek / nem izgat, ha visz a split / remót vagy nekem / nem vagy itt // én ezen a csatin op vagyok / ha kell társaság, botokat hozok / nem bannolok, nem klikkelek / csak csendben ignoréra tettelek."

Az ismertebb internetes fórumok és a blogok csak látszólag hasonlatosak: míg az előbbieket moderálják - vagyis a hozzászólások közül kiszűrik az oda nem illőknek vélt szövegeket -, a blog sokkal szabadabb, senki sem "cenzúrázza". Egy fórumolvasó nem követi állandóan a párbeszédet, csak ha valami érdekli, míg a blogolvasó "függővé" válik, szinte mindennap ellátogat kedvenc blogjaira, és saját blogját is állandóan frissíti.

A civil báj mindenesetre e tájon is tűnőben van: van már hely, ahol a blogújságírás a reklámok révén kezd üzletileg sikeressé válni. Nick Denton, a Financial Times volt újságírója, a blogozás egyik ősatyja már valóságos web-médiabirodalom ura. Övé egyebek mellett a New York-i netfüggő elit berkekben kötelező olvasmánynak számító, pletykákra szakosodott Gawker Media (www.gawker.com), melyet a New York Observertől elszegődött publicisták szerkesztenek. Mindegyik honlapja naponta több ezer dolláros bevételt jelent Dentonnak. A Google keresővel kötött szerződése értelmében pedig bizonyos kulcsszavakra a keresőprogram automatikusan megjeleníti az ő oldalait - ahol aztán felvillannak a pénzt hozó reklámok.

Idehaza azonban egyelőre nem zavarja túl sok hirdetés az olyan naplójegyzetek élvezetét, mint amilyen például az angliai címről magyarul postázó Pierre december 19-ei észrevétele: "A könyvelőm két hónapja megjósolta, hogy remek évet fogunk zárni. Szeretem, ha valaki mértéktartóan gyakorlatias, és bölcsen meg tudja ítélni egy vállalkozás gazdasági értékét. Szeretem ezt a könyvelőt. Szerdán voltam is nála, és vittem neki néhány apróságot. Elemet például, mert lemerült a rádiója, pedig azt nagyon szereti. Egész álló nap azt hallgatja. Most éppen a cellájában."

BARTA JUDIT