Még le sem csengett a Teleki Pál egykori miniszterelnök szoborállítása körüli paláver, máris itt az újabb hasonló ügy: Wass Albert erdélyi író ilyetén való megtisztelése. A Romániában háborús bűnösként elítélt szerzőről sem "jogalanyként", sem irodalomtörténetileg nem alakult ki még egyértelmű kép.

Egy önmagáról írt s előszeretettel terjesztett anekdota szerint Wass Albert a második világháború után egy bajor erdőben kezdett hozzá az emigrációban elsőnek megírt regényéhez, az Adjátok vissza a hegyeimet címűhöz. Valamikor az idő tájt, amikor a kolozsvári népbíróság - egy távollétében lefolytatott per végén - többrendbeli gyilkosságra való felbujtás miatt halálra ítélte, Wass az írógépét egy erdei fatönkre téve kopogtatta a majdani mű sorait, amikor munkájában portyázó amerikai katonák zavarták meg. Az iratait felmutatni nem tudó író azzal vágta ki magát, hogy tört angolsággal ki-, illetve bejelentette: ő a magyar Shakespeare. Ezt hallva az őrjárat parancsnoka eltekintett a személyazonosság megállapításától; az író emlékezete szerint csak megveregette "a bolond" vállát, majd megajándékozva őt csokoládéval és cigarettával, hagyta, hogy tovább szője évtizedekig szinte csak lappangó regénye cselekményét.

Az 1908-ban Erdélyben született gróf Wass Albertnek csak az 1998-as, floridai otthonában elkövetett öngyilkossága után támadt figyelemre méltó kultusza, azóta magyar kiadók megjelentették harmincnál több vaskos kötetre rúgó életművét, két erdélyi faluban, Szászrégenen és Holtmaroson immár szobrok, másik kettőben pedig - a román hatóságok fellépéséig - iskolák is őrizték emlékét. Idén február közepén pedig egy erdélyi és egy magyar ifjúsági szervezet bejegyzett Guinness-rekordot állított fel, mivel a világ 17 településén 24 órán keresztül Wass Albert-műveket olvastatott fel. Ez az akció román részről ismételt rosszallást vont maga után, Wass Albert ugyanis a román törvények szerint ma éppúgy háborús bűnösnek számít, miként Antonescu marsall, akinek néhány évvel korábbi, a román nacionalisták által szorgalmazott szoborállítási divatját éppen azzal sikerült megtörni, hogy egy 2002-ben hatályba léptetett törvény kimondja: háborús bűnösök nem részesülhetnek az utókor köztéri elismerésében. Magyarországon a Teleki Pál-szobor-állítás skandaluma után ilyen értelemben még külpolitikai tétje is van annak a kezdeményezésnek, vajon júliusban a Vérmezőn sikerül-e felavatni Wass Albert mellszobrát, Kurta János alkotását.

Az idehaza a politikai jobboldal által az írózseni piedesztáljára emelt Wass Albert romániai jogi rehabilitálására egyébiránt az elmúlt néhány esztendőben több kísérlet is történt, legutóbb tavaly júliusban utasította el az ottani főügyészség a Wass-utódok által megbízott Frunda György marosvásárhelyi ügyvéd - nem mellesleg RMDSZ-szenátor - beadványát. 1946. március 13-án ugyanis Wass Albertet és apját, Wass Endrét a - hat párt delegáltjaiból alakult - kolozsvári népbíróság halálra ítélte. A vád szerint az író 1940 szeptemberében az Észak-Erdélybe bevonuló magyar honvédség körzeti katonai parancsnokánál közbenjárt: tartóztassák le a román községi bírót, valamint két olyan helybélit, akik korábban pert indítottak ellene testi sértés miatt. A vád további állítása úgy szólt: Wassnak szálka volt a szemében "egy üzérkedő zsidó kereskedő", különösen hogy annak "kommunistagyanús sógornői" korábban irredenta tevékenység miatt feljelentették őt.

Azt máig nem vitatja senki, hogy az említettek letartóztatása annak idején megtörtént, s az is ténynek látszik, hogy a felsoroltak közül négy ember 1940. szeptember 23-án meghalt. Az viszont már kérdéses, kivégzés történt-e, avagy - ahogyan a magyar katonai verzió állítja - "szökés közben" kaptak halálos lövést. Az is megtörténtnek látszik, hogy ugyanezen a napon a szomszédos Omboztelkén egy másik magyar katonacsoport kiirtotta egy román pap egész családját. Vitatják azonban, hogy az incidensek helyszínén jelen sem lévő Wass Albert a letartóztatások felbujtója lett volna.

Nem könnyíti meg az eset tisztázását, hogy a szóban forgó, tanúvallomásokon alapuló népbírósági ítélet csupán 1979-ben vált szélesebb körben ismertté. Akkor, amikor a már amerikai emigrációban élő író az Erdélyi Világszövetség elnökeként is mindent elkövetett azért, hogy az Egyesült Államok kormánya vonja meg a legnagyobb kedvezményes elbánást Ceausescu aligha szerethető Romániájától. A háborús bűnösséget - nyilván válaszképpen - amerikai lapokban megszellőztető Ceausescu-rezsim nem sokkal később hivatalosan is kérte Wass kiadatását. Az USA - vizsgálat után, "bizonyítékok hiányában" - megtagadta a kérés teljesítését.

Az emigrációban változatlan aktivitással részt vevő író - aki regényei és versei mellett rendszeresen írt publicisztikákat, próbálkozott könyvkiadással is - egyébként a kelet-európai rendszerváltásokat követően sem kezdeményezte az általa mindig is "galádnak" minősített ítélet felülvizsgálatát. E feladat, halála után, fiaira és híveire maradt. Az első beadványok a justizmord bizonyítékának tekintették, hogy 1946-ban mintegy hatvan erdélyi földbirtokost ítéltek el hasonló vádakkal, szerintük azért, hogy azok vagyona a román államra szálljon át. A Wass-életmű közreadója, a Kráter Könyvműhely társtulajdonosa, Szutor Ágnes a HVG érdeklődésére elmondta: nézete szerint ezért sem szükséges, hogy egy "velejéig koncepciós per" részleteinek aprólékos megcáfolásával bíbelődjenek. Az általuk megbízott új ügyvéd legalábbis már nem rehabilitációt, hanem permegsemmisítést indítványoz majd.

Az amúgy is szövevényes történetet mindazonáltal tovább bonyolítja, hogy Wass Albertnek kétségtelenül volt oka nem szeretni a két világháború közötti román államot, amely földreform címén elvette a család földbirtokainak egy részét. Érzelmeiről maga számol be eléggé plasztikusan egyik legnagyobb sikert aratott kötetében, az először 1940-ben a budapesti Révai kiadónál megjelentetett Jönnek című riportregényben. E kötetében az író egyebek mellett felidézi azt a feldúlt lelkiállapotot, amely azután fogta el, hogy az illetékes hivatalnok hosszú packázása után sem adta meg neki a pesti könyvnapra való utazáshoz szükséges útlevelet. "Szerettem volna ököllel odavágni az arca közepébe, hogy széjjelloccsanjon, mint egy rohadt záptojás" - írja egy helyütt. Másutt pedig azzal a gondolattal is eljátszik, hogy "az ilyen" - értsd: a magyarokkal packázó - embert "le kellene lőni, vagy bezárni az őrültek házába...". De az író részletesen ecsetelte azt is, hogy a kivonuló román csapatok "búcsúzóul" mi mindenét rabolták el, s hogy mennyi vesztegetési pénzébe került, mígnem jószágaiból valamennyit vissza tudott szerezni az "igazi gonosztevő arcú, vad, sötét, elszánt tekintetű" oláhoktól. Mindez persze korántsem perdöntő bizonyíték, hiszen a kimondás tekinthető afféle terápiaszerűen kiírt feszültséglevezetésnek is.

Noha új keletű rajongói Wasst előszeretettel nevezik a kortárs magyar irodalom akár Nobel-díjra is érdemes művelőjének, tudományos igényű irodalomtörténeti értékelése még várat magára. Az bizonyos, hogy amikor két visszhangtalan verseskötete után 1934-ben megjelent a mezőségi régi főúri családok életét megörökítő Farkasverem című regénye, azt a szigorúságáról ismert Schöpflin Aladár is észrevételezte a Nyugatban. "Nyomasztóbb és lehangolóbb valamit alig olvastam hosszú idők óta, mint ez a regény... alakjai lehetnek egyoldalúan megvilágítottak, de lélektanilag hitelesek. Akár igazságos, akár igazságtalan, de egységes. Író látása" - dicsért és bírált Schöpflin. Utóbb már ezt a regényt is Baumgarten-díjasnak titulálták, ami tévedés, ám a díjat Wass 1940-ben a Csaba című kötetért valóban kiérdemelte. A Nyugat egy másik kritikusa, Kádár Erzsébet e kötet kapcsán a szerzőt "Tamási Áron mellett a legbiztatóbb erdélyi üzenetnek" nevezte, mindazonáltal megjegyezte: Wass a "gyerekkönyvek könnyen olvasható illusztrációinak" nyelvén beszél. És azt is állította, hogy a Wass-opusok hősei "titoktalanok", az olvasókat nem érheti meglepetés, "akár az olyan sakkjátszmában, amelyet valaki önmaga ellen játszik".

Későbbi, még a háború előtt született könyvei felett már elsiklott a korabeli kritika. E szűkmarkúsággal szemben csak az 1990-es évek elején, a Wass-reneszánsz előtti időben szólalt meg Pomogáts Béla, aki többször is arról cikkezett, hogy szerinte A kastély árnyékában című nagyregény, valamint A titokzatos őzbak novellaciklus jelentik a Wass-életmű csúcsait: "e szövegekben teljesedik ki a belső átélés", illetve "a természet eleven és erős képekkel való megjelenítése". Az életművet is áttekintő irodalomtörténész úgy gondolja, hogy e színvonalat az emigráns Wass legfeljebb A funtineli boszorkány című háromkötetes nagyopusában közelíti meg. A Kráter Könyvműhely vezetője, Turcsány Péter költő viszont egyenesen ezt az 1959-ben megjelent művet tartja az életmű legkimagaslóbb alkotásának. Az 1951-ben született poétának egyébként megkérdőjelezhetetlen szerepe van a Wass Albert-mítosz felépítésében. Elhivatottsága magyarázatául tavaly márciusban a Vasárnapi Újság című rádiós műsornak azt mondta, hogy nemzedékének "egy új, tiszta, szavahihető nagyapára" volt szüksége.

Az utóbbi esztendők Wass-kultuszáról szólva Pomogáts a HVG érdeklődésére kifejtette: az irodalomtörténetnek igen jól ismert jelensége, amikor évtizedeken át elfeledett szerzőket az utókor neofita buzgalommal újra felfedez. Szerinte ennek is van hozadéka, mégpedig az, hogy "a viták során kikristályosodnak az alkotó valódi értékei". Ez azonban egyelőre várat magára, mivel irodalomtudományi polémiának Wass-ügyben ez idáig nemigen láthatóak a nyomai. Az ügyben tudakozódó HVG érdeklődését ismert irodalomtörténészek sora hárította el - például azzal, hogy miként a lektűrszerző Szilvási Lajossal sem foglalkoznak, úgy Wass életműve is kívül esik látókörükön. E "hivatalos" érdektelenséget a már idézett Szutor Ágnes - aki egyébiránt nemcsak a könyvek kiadásában és szerkesztésében érdekelt könyvműhely társtulajdonosa, hanem a Kráter által alapított Wass Albert-díj egyik első jutalmazottja is - viszont azzal kommentálta: "Nem először fordul elő az sem, hogy az olvasók a felkent ítészeknél előbb ismernek el egy nagy írót."

Kétségtelen, a románsággal való viszonya okán bizonyos körökben politikailag is kiaknázható Wass-kultusz terjedése egyelőre töretlen. A könnyen emészthető kötetekből, valamint a Wass Albert verseiből felolvasott részletek az interneten elérhető beszámolók szerint újabban nagyban emelik a polgári körök összejöveteleinek bensőséges hangulatát. Igen népszerű például az 1992-es Ébredj magyar! ("Nemzetemet dúlta már tatár, / harácsolta török, / uralkodott fölötte osztrák, / lopta oláh, rabolta cseh... Mivé lett most? / Koldussá lett felszabadult honában, / züllött idegen eszmék napszámosa... Hát magyar földön már nem maradt magyar / ki ráncba szedné / ezt az ősi portán tobzódó / sok-száz idegent?"). A marosvásárhelyi Mentor és a Kráter közötti kiadói jogviták ellenére Budapesten befejezéséhez közeledik az életműsorozat. A példányszámot azonban a Kráter Kiadó (már csak a folyamatban lévő per miatt is) üzleti titoknak tekinti. Így aztán üzleti meggondolású nyilatkozatnak, de akár realista szerénységnek is tekinthető az a megjegyzés, miszerint az újságcikkekben visszatérően emlegetett 25-30 ezres szériák "zsurnaliszta túlzások".

Az internetes Wass-honlapokról s a Kráter által kiadott, Polísz című folyóiratból egyébként az érdeklődő naprakészen informálódhat a favorizált író utóéletének legújabb fejleményeiről, valamint arról, melyik esztendőben hol és hány méltató írás jelent meg Wass Albertről. A felsorolásban található - fehér hollóként - az a kritika is, amely 2002 szilveszterén jelent meg a Népszabadságban. Ebben Takács Ferenc kritikus, az ELTE tanára "az év legrosszabb könyvének" jelölte az Elvásik a veres csillag című, a góbéviccfüzérből "katasztrofális irodalmi fordulattal székelykálváriába átcsapó" regényt. A kritikus az "etnikai fölényt árasztó" szöveget - melyben mindennaposak az olyan kitételek, mint hogy "én nem csalok, mert nem vagyok zsidó", vagy: "ellenünkben van hat katonalegény, de azok is olájok mind egy szálig, s így háromnál többnek aligha számítanak" - a szocialista realizmus meghatározás mintájára nacionalista realistaként tipizálta, magát a szerzőt pedig a fenti kifejezést rövidítve: nacreál íróként.

MURÁNYI GÁBOR

Pofonegyszerűen fékezhető lenne egy világjárvány terjedése

Pofonegyszerűen fékezhető lenne egy világjárvány terjedése

Bevett 30 nyugtatót, majd rátámadt a mentőkre

Bevett 30 nyugtatót, majd rátámadt a mentőkre

Merész számot mondott be az uniós költségvetésről szóló vitában Orbán

Merész számot mondott be az uniós költségvetésről szóló vitában Orbán

Gázolaj és villany: 340 lóerős dízelhibridként itt a BMW M340d

Gázolaj és villany: 340 lóerős dízelhibridként itt a BMW M340d

Lehetséges-e nemet váltani, vagy nem nélkül élni?

Lehetséges-e nemet váltani, vagy nem nélkül élni?

Az Oktatói Hálózat is tiltakozik a NAT bevezetése ellen

Az Oktatói Hálózat is tiltakozik a NAT bevezetése ellen