Nem akármilyen olvasmány az a dokumentumfüzér, amely arról tanúskodik, miként szaglászott az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal Albert Einstein Nobel-díjas fizikus után. Az aktákból az is kiderül, hogy a 125 évvel ezelőtt született tudós miért nem vehetett közvetlenül részt az amerikai atombomba kifejlesztésében.

"Radikális háttere miatt nem ajánljuk Einstein professzor alkalmazását titkos természetű ügyekben, (...) mivel valószínűtlennek tűnik, hogy egy hozzá hasonló hátterű ember ilyen rövid idő alatt elkötelezett amerikai állampolgárrá lett volna" - állt abban az 1940-ben keltezett "referencialevélben", amelyet Edgar J. Hoover, a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) alapító igazgatója küldött az amerikai hírszerzésnek a már akkor is világhírű tudósról. Az ugyanis aziránt tudakozódott, vajon megengedhető-e Einstein bevonása az atombomba-kutatásokba.

A tudós emiatti mellőzéséről akkoriban nem csupán a szélesebb publikum, hanem maga Einstein sem értesülhetett. Mi több, az e körüli homály csak közel harminc évvel a fizikus halála után, 1983-ban kezdett oszladozni, amikor Robert Alan Schwartz, a Florida Nemzetközi Egyetem professzora először tett említést a fenti dokumentumot is rejtő tekintélyes irattömegről. De még ez sem volt minden: további akták kerültek elő, amikor Fred Jerome amerikai újságíró az információ szabadságát biztosító törvényre hivatkozva beperelte az FBI-t, és a nyomozóhivatal 2000-ben vesztesen került ki az eljárásból.

A nyilvánosságra hozott FBI-jelentésekből kiderül: Einstein először 1932-ben került a hivatal látókörébe, amikor - már nem először - ideiglenes, egyszeri beutazásra szóló vízumot kért, hogy a Kaliforniai Egyetemen taníthasson. Igen ám, de a szélsőjobboldali Women Patriot Corporation (Nők Hazafias Társasága), megelégelve az őket baloldali kapcsolataival irritáló fizikusprofesszor amerikai látogatásait, a külügyminisztériumnak küldött 16 oldalas levélben sorolta, miért nem szabad őt az USA-ba engedni. A levél nyomán beindult az elhárítási gépezet: Einsteint interjúnak vetették alá a berlini amerikai konzulátuson. Méghozzá oly alapossággal, hogy a tudós, elveszítve türelmét, kifakadt, "mi ez, talán inkvizíció?", majd megtagadta a válaszadást. A reménytelennek látszó helyzetet az oldotta meg, hogy a történetet megírta a sajtó, ami akkora nyilvános blamázs volt, hogy Einstein néhány óra leforgása alatt megkapta a vízumot. Még jókor, hogy néhány hónappal Hitler hatalomra kerülése előtt kijuthasson az országból, ahová utóbb nem is tért vissza.

A történtek ellenére (vagy épp ezért) az FBI attól fogva nem tévesztette szem elől a világhírű fizikust. Már csak azért sem, mert Einstein valóban több mint harminc, többnyire szocialista alapokon álló politikai jellegű szerveződésben vállalt tagságot. Ezen bűnét még az sem enyhítette, hogy - mint Ronald Clark, az 1971-ben megjelent Einstein-életrajz szerzője is véli - közreműködése nélkül feltehetően nem készült volna el 1945-re az amerikai atombomba, főleg hogy épp az ő személyes közbenjárása bírta rá Roosevelt elnököt az atomkutatásokra.

Mindez elegendő volt ahhoz, hogy Einstein végül megkapja az amerikai állampolgárságot, ám ahhoz már kevés, hogy az atombomba tervezőasztala mellé engedjék. Vannevar Bush, a mintegy 6 ezer tudós munkáját irányító Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal elnöke az FBI-akták tanúsága szerint úgy találta: nem lehet "biztos abban, hogy (...) Einstein nem beszélne úgy a témáról, ahogyan nem szabad beszélni róla". E gyanakvás miatt kapott végül csak kisebb háborús kutatási feladatokat: 1943-1944-ben például a haditengerészet azzal bízta meg, segítse matematikai számításokkal új, hatékonyabb torpedók kifejlesztését.

Mindazonáltal a megfigyelési iratok szerint a fizikus az atombomba bevetése után már kizárólag az atomfegyverek ellen és a szocialista eszmék mellett lobbizott. Az ez ügyben tapasztalható, részletekbe menő nyomozóhatósági tájékozottság nem véletlen: 1946-tól az FBI szorgalmasan olvasta a tudós leveleit, belehallgatott a telefonbeszélgetéseibe. Erről Einstein is tudhatott. Legalábbis erre látszik utalni, hogy 1948-ban egy fogadáson azt mondta a Washingtonba akkreditált lengyel nagykövetnek: beszélgetésüket valószínűleg lehallgatják, sőt alighanem megfigyelik otthonát is. Sejtése olyannyira igaznak bizonyult, hogy magát a beszélgetést is FBI-akta őrizte meg az utókor számára.

Az FBI-ügynökök nem is mindig törekedtek az anonimitásra. 1940-ben például személyesen keresték meg, és Szilárd Leóról faggatták. A készséges Einstein beszámolt arról, hogy tudomása szerint Szilárd hadicélú urániumkísérleteket folytat, s erről rendszeresen beszámol neki. Mindezek után teljes kezességet vállalt magyar kollégájáért. Minek nyomán Leslie Groves tábornok, az atombomba előállításán fáradozó Manhattan Project vezetője 1942-ben a háború idejére egyenesen internálni akarta a magyar fizikust...

A szoros ellenőrzés nem csupán Einsteint érintette. Szemmel tartották házvezetőnőjét, Helen Dukast, sőt 1943-ban még a hölgy unokaöccsének a házában is házkutatást tartottak. Bizonyíték viszont csak annyi akadt, hogy Einstein találkozott Pavel Mihajlovval, a New York-i szovjet helyettes konzullal. A találkozón elhangzott beszélgetést azonban már nem tudta rekonstruálni az FBI, így legfeljebb csak következtethettek, volt-e szerepe abban, hogy a fizikus három évre rá megírta a Miért a szocializmus? című pamfletjét. De Einstein ezen kívül is tovább gyűjtötte a rosszpontokat: védelmébe vette például a kommunista párt amerikai vezetőit, s még a később villamosszékbe küldött Rosenberg házaspár mellett is kiállt. Mindezek okán az 1950-es évek elején még az is felmerült, hogy visszavonják amerikai állampolgárságát. Ezt előkészítendő Hoover parancsot adott egy részletes jelentés elkészítésére a fizikusról.

Voltak persze más kártyák is az FBI kezében. Ilyen volt a már akkor is prűd és bigott Amerikában Einstein első feleségétől született, kvázi eldobott fogyatékos gyerekének sztorija, unokatestvérével kötött furcsa második házassága és állítólag megszámlálhatatlan nőügye. Az FBI végül ez ügyben nem terített, ám haláláig megfigyelés alatt tartotta a tudóst. Aki 1954 novemberében, mindössze öt hónappal a halála előtt így látta saját - az FBI-nak hála - korlátozott szerepét az atombomba előállításában: "Egyetlen nagy hibát követtem el az életben (...) akkor, amikor aláírtam a Roosevelt elnöknek küldött levelet, amiben az atombomba előállítását ajánlottam. Igaz, talán enyhítő körülmény, hogy fennállt a veszélye annak, hogy a németek is készítenek nukleáris fegyvert."

IZSÁK NORBERT

Az MSZP nem fogja támogatni a dezertőröket

Az MSZP nem fogja támogatni a dezertőröket

Az én hetem: Péterfy Gergely rájött, hogy exportíró

Az én hetem: Péterfy Gergely rájött, hogy exportíró

Megváltozik a brit útlevél is

Megváltozik a brit útlevél is

10 centis, de nagyon izgalmas: 240 millió éves törpeszauruszt fedeztek fel Németországban

10 centis, de nagyon izgalmas: 240 millió éves törpeszauruszt fedeztek fel Németországban

Irán rájött, miért van ez a sok hír a koronavírusról

Irán rájött, miért van ez a sok hír a koronavírusról

Koronavírus: meghalt a harmadik fertőzött Olaszországban

Koronavírus: meghalt a harmadik fertőzött Olaszországban