Tetszett a cikk?

A gyaloghídtól a rakparti autósztrádán át a csepeli kis Manhattanig számos, késhegyre menő szakmai és sajtóvitát gerjesztő Duna-parti vízió lát napvilágot - legutóbb az elmúlt hetekben. Pedig azok a készés félkész építészeti produktumok is figyelemre érdemesek, amelyek máris átformálják a pesti és a budai folyópart arculatát.

"A város végzetes tévedés áldozataként fordul el egyre jobban természetes főútvonalától" - panaszolja a HVG-nek Finta József, a főváros arculatán sokat igazító építészsztár. Az egyebek mellett a sokak által máig vitatott, mások szerint időközben a "városba szervesült" Duna Intercontinentalt (1969), a mai Marriott szállót és a Duna felől alig észrevehető angyalföldi, úgynevezett rendőrpalotát is tervező szakember szerint igazából nem is a már meglévő, tagadhatatlanul eklektikus, ám a város adottságai miatt mégis festői összképpel van a gond, hanem a nem eléggé igényes új kiegészítő részletekkel.

Finta állítását némelyek szerint részben cáfolja például északon a budai Duna-parton a fővárosi evezősélet egykori központjában, a Római-part város felé eső végén, az egykori Vadkacsa csónakház helyén kialakuló lakópark - említ egy új folyóparti vállalkozást Szeszlér Vera építészetkritikus. Igaz, a lakópark szótól heveny immunreakciókat produkálók ezzel szemben továbbra is a "régi Római" képén és hangulatán ejtett sebet emlegetik.

A ma még festékszagú színfolt után dél felé haladva egyre csúfabb, lepukkantabb a vidék - akár a jobb, akár a bal partot nézzük. Ahogy a HVG-nek nyilatkozó fővárosi főépítész, Schneller István fogalmaz: "Errefelé a Dunáról is látható a budapesti övsömör." Kétségtelen, a pesti oldalon az Árpád hídhoz közelítve a Vizafogó, majd a Kárpát utcai - a darabszám kényszerében született - lakótelep, a budain pedig Békásmegyer hasonló motiváltságú panelrengetege dominál. Ám hogy az unalomóceánban is lehet rejtelmes - igaz, éppen csak érzékelhető - sziget, bizonyítja, hogy "az óbudai gázgyár déli ipartelepén az egyik legfontosabb városrehabilitációs elképzelés bontakozik ki" - talál e vidéken is szépet Bojár Iván András, az Octogon építészeti magazin főszerkesztője. Sajnos az általa említett, Graphisoft Park néven jegyzett, hazai számítástechnikai élcégek székhelyéül szolgáló, 1998-ban elkezdett és négy év alatt befejezett "területrendezés" csupán a nyaranta egyhetes polgárpukkasztó diákfiesztáknak otthont adó hajógyári-szigeti kis Duna-ágról vehető szemügyre tüzetesebben. Pedig a tágas parkban elidőzhetne a tekintet a folyópartra épített, egyszerű üvegfelületekkel, erkélyekkel megtört homlokzatú, klinkertégla burkolatú kockaházakon. "Se völgy, se szilícium, az ember mégis úgy érzi magát itt, mintha egy másik országban lenne. Itt nincs beszorítva a tekintet, és a gázgyár is már-már költői háttérdíszletként szolgál"- lelkesedik Torma Tamás építészetkritikus a Duna-parti összlátványt enyhítő momentumért. Ez mondható el az ezzel délről határos, a manapság divatos névadási szokásoknak megfelelően Aquincumi Villaházak névre keresztelt, négy tömbből álló, bauhausos beütésű, a téglát és az üveget jó arányokkal vegyítő, még csak szerkezetkész lakóegyüttesről, amely ugyancsak a Hajógyári-sziget takarásában épül.

"A megvalósult rémálom azonban elnyomja mindezt" - hívja fel a figyelmet a negatívumok túlsúlyára Kolundzsija Gábor, az Urbanisztikai Közhasznú Társaság területfejlesztő szakmérnöke. Szerinte "a patinás óbudai főtér fölé tornyosuló Árpád hídi hídfő és a Flórián téri panelkolosszusok még akkor is tönkreteszik a látképet, ha a mögöttük húzódó dombokkal koszorúzva talán kevésbé sokkoló hatásúak". Ugyanő a túlparti Angyalföld és Újlipótváros patinásabb bérházai közé betüremkedő panelgyűrűre sem lát mentséget. A tekintetben mindenesetre megoszlanak a vélemények, hogy e régióban a pesti Dagály strand szomszédságában, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (Foka) által egykor kialakított, ám évek óta elhagyott ipari öbölre tervezett majdani Marina Part lakópark erősíti avagy enyhíti-e majd a látvány "lakótelep-szerűségét". A Hajógyári-szigetre és a budai Hármashatárhegyre néző - és a gazdaságos (értsd profitmaximáló) telekfelhasználás okán - kilencemeletesre tervezett, L betűt formázó alaprajzú, leginkább a hatvanas-hetvenes évek délszaki tömegüdülő-hoteleire hajazó házak a látványtervek alapján zöld környezetbe - és a szomszédos paneltömeggel ellentétben már közvetlenül a vízpartra - épülnének. Sőt a HVG által megkérdezett (inkább jóhiszemű) ítészek szerint "városképileg még akár üdítő látvánnyal is szolgálhatnak majd".

A lakásínség szorításában kialakult, esztétikailag igénytelen környezet "überelésének" feladata persze egyáltalán nem könnyű: bizonyítja ezt az Árpád híd pesti hídfőjétől délre, a Kárpát utcai lakótelep szívében, egy addig játszótérként és kutyafuttatóként fungáló területen próbálkozó Riverside apartmanház példája is. "Bérkaszárnyát a panelba" - minősíti az eredményt Bojár. A száraival az Újpesti rakpart felé mutató, U alaprajzú tömb ugyanis - külsőre - legfeljebb igényesebb építőanyag-felhasználásban múlja felül a szomszédos (egyébként meg a főváros legdrágább négyzetméterárú) lakótelep-együttesét. Innentől kezdve és ezek után a pesti oldalon akár valóban csak a kákán való csomókeresésnek mondható, ha egyetértünk Janáky István építésszel, aki a már-már klasszikus idolnak tekintett Szent István parkot és a Jászai Mari teret körülvevő épületeknek egészen a Parlamentig, illetve a Lánchídig tartó "változatos egységességében" csak a köznyelvben Fehér Házként emlegetett volt MSZMP-főhadiszállás, ma Képviselői Irodaház börtönszerű kockáját látja súlyos "belerondításnak". Igaz, e szakasz védendőnek mondott túloldalának is megvannak a maga szépséghibái, "a Batthyány tér megoldatlansága, az autóparkolónak használt, betegeskedő gesztenyefákkal szegélyezett felső rakpart, nem beszélve a látványt érdemtelenül uraló SZOT-szálló-torzóról" - sorol Weiler Árpád, a Magyar Építőművész-szövetség elnöke még ott is hibát, ahol a szem már megszokta s talán meg is szerette az örökölt adottságokat. Bojár szerint viszont a budai part innentől egészen a Lánchídig már "úgy-ahogy" rendben van. Az új beépítéseket, az Art'otel és a Francia Intézet art decós üvegmodernségét ide, a klasszicizáló polgárházak és a Bem "művház" keretébe illőnek mondja, amelyben "az út menti fasor és a sárga 19-es villamos még plusz látványelem is".

Egyes remények szerint a világörökséggé nyilvánított, Dunára néző pesti Belváros, illetve az Akadémia, a frissen felújított Gresham-palota és a Belügyminisztérium háromszöge látványát már csak rövid ideig rongálja az évtizedeken át keserű gúnnyal csak Spenótháznak nevezett irodatömeg, ám akik a tervezett utód rajzait látták, túl sok jóval nem biztatnak. Mások csak legyintenek: szerintük az 1969-től folyamatosan felhúzott szállodasor legalább ekkora esztétikai baklövés volt. Igaz, egyesek - mint Bojár vagy Sütő András Bálint - már megbékéltek vele. Mások - mint Szeszlér Vera vagy Torma Tamás kritikusok - viszont továbbra is "a léptékek aránytalanságát, illetve a formai megoldások és a felhasznált anyagok átmenetiségét" fájlalják.

A túlparton a magára hagyott és egyre lomposodó, Ybl-bazár néven megépített Várkerttel, vagyis az egykor volt Ifjúsági Park területével már más a probléma. Sokan ragaszkodnának eme lélegzetvételnyi szünethez, ám az építészszakma egy része - mások mellett Vargha Mihály, az Építészfórum című internetes portál főszerkesztője is - tarthatatlannak véli "egy ilyen elhanyagolt középület éktelenkedését" a fővárosi panorámában. Akárcsak nem messze innen, a Lánchíd budai hídfőjénél, a Clark Ádám téren, a budavári siklóval szemközti ősfoghíjat.

Innen délre a Gellértheggyel talán már aligha lehet baj, ám a pesti oldalon a Szabadság hídon, Budán meg a Petőfi hídon túl jelentős léptékű változások körvonalazódnak. Pesten a Duna-parti egykori közraktárak sorsáról még folyik a vita, lejjebb, a Lágymányosi hídhoz közelítve viszont már láthatók az építkezéshez tapadó politikai felhangoktól felajzott, köznyelvben Duna-parti varródoboznak is nevezett Nemzeti Színház környezetében a Millenniumi Városközpont művészeti intézményeinek tömbjei. "Különálló torzonborz épületeket látok minden városképi, stilisztikai összefüggés nélkül. Dromedárok sorakoznak, közelítve a szörnyű középponthoz" - hangoztatta még két évvel ezelőtt szigorú opponensi verdiktjét Janáky István építész. A kemény szavak hatására (is) a Schneller István főépítész vezette budapesti tervtanács végül átterveztette legalább az együttes lakóépületeit, amelyek már ugyancsak szerkezetkészen állnak.

"Ma is építenek ilyeneket a világon, ha egy kicsi, de kiváló adottságú telekből a legtöbbet akarják kihozni" - fogalmaz nem feltétlenül esztétikai értelemben elismerően Bojár Iván András. Ő - mint mondja - olykor a Kínai Falnak is nevezett óbudai szalagházak reinkarnációit látja e házakban - igaz, "luxuskivitelben, márványberakással".

Kifejezetten lesújtó véleményt fogalmazott meg viszont a Műegyetem folytatásaként a meghiúsult világkiállítás számára kijelölt telken fölépített és az ELTE-sek, valamint a műegyetemiek által közösen használt lágymányosi kvázicampusról Finta. Szerinte ez "városrendezési és építészeti tévedés". Pedig ő mindkét déli partoldal új épületegyüttesében társtettes: ő tervezte az egyetemváros már látható informatikai épületét, valamint a túloldali városközpont még az alapásásnál sem tartó kongresszusi tömbjét. Mint mondja, "az előbbit mint önálló épületet vállalom, a másikat rendelésre terveztem". A sok lerobbant, szétszórtan elhelyezkedő intézményből ide települő egyetemi polgárok mindenesetre ritkán emlegetik az új egyetemvárossal szembeni legfontosabb esztétikai kifogásokat, melyek szerint a túlzottan nagy épületek elzárják a kilátást a város természetes látnivalóira; a Gellérthegyre, valamint a Várdombra. Finta szerint bár a téglaburkolatos megoldás valóban emlékeztet az angolszász campusokra, az épületek masszivitása sehogyan sem illik a budai hegylábak lankáihoz.

VAJNA TAMÁS

Nem elég hatásos az a fertőtlenítő, amelyből bölcsődékbe, óvodákba és orvosokhoz is került

Nem elég hatásos az a fertőtlenítő, amelyből bölcsődékbe, óvodákba és orvosokhoz is került

Orbán központi szerepbe manőverezte magát az EU-s költségvetési vitában

Orbán központi szerepbe manőverezte magát az EU-s költségvetési vitában

Hazaengedték Boldog István tettestársát

Hazaengedték Boldog István tettestársát