Tetszett a cikk?

A gyaloghídtól a rakparti autósztrádán át a csepeli kis Manhattanig számos, késhegyre menő szakmai és sajtóvitát gerjesztő Duna-parti vízió lát napvilágot - legutóbb az elmúlt hetekben. Pedig azok a készés félkész építészeti produktumok is figyelemre érdemesek, amelyek máris átformálják a pesti és a budai folyópart arculatát.

"A város végzetes tévedés áldozataként fordul el egyre jobban természetes főútvonalától" - panaszolja a HVG-nek Finta József, a főváros arculatán sokat igazító építészsztár. Az egyebek mellett a sokak által máig vitatott, mások szerint időközben a "városba szervesült" Duna Intercontinentalt (1969), a mai Marriott szállót és a Duna felől alig észrevehető angyalföldi, úgynevezett rendőrpalotát is tervező szakember szerint igazából nem is a már meglévő, tagadhatatlanul eklektikus, ám a város adottságai miatt mégis festői összképpel van a gond, hanem a nem eléggé igényes új kiegészítő részletekkel.

Finta állítását némelyek szerint részben cáfolja például északon a budai Duna-parton a fővárosi evezősélet egykori központjában, a Római-part város felé eső végén, az egykori Vadkacsa csónakház helyén kialakuló lakópark - említ egy új folyóparti vállalkozást Szeszlér Vera építészetkritikus. Igaz, a lakópark szótól heveny immunreakciókat produkálók ezzel szemben továbbra is a "régi Római" képén és hangulatán ejtett sebet emlegetik.

A ma még festékszagú színfolt után dél felé haladva egyre csúfabb, lepukkantabb a vidék - akár a jobb, akár a bal partot nézzük. Ahogy a HVG-nek nyilatkozó fővárosi főépítész, Schneller István fogalmaz: "Errefelé a Dunáról is látható a budapesti övsömör." Kétségtelen, a pesti oldalon az Árpád hídhoz közelítve a Vizafogó, majd a Kárpát utcai - a darabszám kényszerében született - lakótelep, a budain pedig Békásmegyer hasonló motiváltságú panelrengetege dominál. Ám hogy az unalomóceánban is lehet rejtelmes - igaz, éppen csak érzékelhető - sziget, bizonyítja, hogy "az óbudai gázgyár déli ipartelepén az egyik legfontosabb városrehabilitációs elképzelés bontakozik ki" - talál e vidéken is szépet Bojár Iván András, az Octogon építészeti magazin főszerkesztője. Sajnos az általa említett, Graphisoft Park néven jegyzett, hazai számítástechnikai élcégek székhelyéül szolgáló, 1998-ban elkezdett és négy év alatt befejezett "területrendezés" csupán a nyaranta egyhetes polgárpukkasztó diákfiesztáknak otthont adó hajógyári-szigeti kis Duna-ágról vehető szemügyre tüzetesebben. Pedig a tágas parkban elidőzhetne a tekintet a folyópartra épített, egyszerű üvegfelületekkel, erkélyekkel megtört homlokzatú, klinkertégla burkolatú kockaházakon. "Se völgy, se szilícium, az ember mégis úgy érzi magát itt, mintha egy másik országban lenne. Itt nincs beszorítva a tekintet, és a gázgyár is már-már költői háttérdíszletként szolgál"- lelkesedik Torma Tamás építészetkritikus a Duna-parti összlátványt enyhítő momentumért. Ez mondható el az ezzel délről határos, a manapság divatos névadási szokásoknak megfelelően Aquincumi Villaházak névre keresztelt, négy tömbből álló, bauhausos beütésű, a téglát és az üveget jó arányokkal vegyítő, még csak szerkezetkész lakóegyüttesről, amely ugyancsak a Hajógyári-sziget takarásában épül.

"A megvalósult rémálom azonban elnyomja mindezt" - hívja fel a figyelmet a negatívumok túlsúlyára Kolundzsija Gábor, az Urbanisztikai Közhasznú Társaság területfejlesztő szakmérnöke. Szerinte "a patinás óbudai főtér fölé tornyosuló Árpád hídi hídfő és a Flórián téri panelkolosszusok még akkor is tönkreteszik a látképet, ha a mögöttük húzódó dombokkal koszorúzva talán kevésbé sokkoló hatásúak". Ugyanő a túlparti Angyalföld és Újlipótváros patinásabb bérházai közé betüremkedő panelgyűrűre sem lát mentséget. A tekintetben mindenesetre megoszlanak a vélemények, hogy e régióban a pesti Dagály strand szomszédságában, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (Foka) által egykor kialakított, ám évek óta elhagyott ipari öbölre tervezett majdani Marina Part lakópark erősíti avagy enyhíti-e majd a látvány "lakótelep-szerűségét". A Hajógyári-szigetre és a budai Hármashatárhegyre néző - és a gazdaságos (értsd profitmaximáló) telekfelhasználás okán - kilencemeletesre tervezett, L betűt formázó alaprajzú, leginkább a hatvanas-hetvenes évek délszaki tömegüdülő-hoteleire hajazó házak a látványtervek alapján zöld környezetbe - és a szomszédos paneltömeggel ellentétben már közvetlenül a vízpartra - épülnének. Sőt a HVG által megkérdezett (inkább jóhiszemű) ítészek szerint "városképileg még akár üdítő látvánnyal is szolgálhatnak majd".

A lakásínség szorításában kialakult, esztétikailag igénytelen környezet "überelésének" feladata persze egyáltalán nem könnyű: bizonyítja ezt az Árpád híd pesti hídfőjétől délre, a Kárpát utcai lakótelep szívében, egy addig játszótérként és kutyafuttatóként fungáló területen próbálkozó Riverside apartmanház példája is. "Bérkaszárnyát a panelba" - minősíti az eredményt Bojár. A száraival az Újpesti rakpart felé mutató, U alaprajzú tömb ugyanis - külsőre - legfeljebb igényesebb építőanyag-felhasználásban múlja felül a szomszédos (egyébként meg a főváros legdrágább négyzetméterárú) lakótelep-együttesét. Innentől kezdve és ezek után a pesti oldalon akár valóban csak a kákán való csomókeresésnek mondható, ha egyetértünk Janáky István építésszel, aki a már-már klasszikus idolnak tekintett Szent István parkot és a Jászai Mari teret körülvevő épületeknek egészen a Parlamentig, illetve a Lánchídig tartó "változatos egységességében" csak a köznyelvben Fehér Házként emlegetett volt MSZMP-főhadiszállás, ma Képviselői Irodaház börtönszerű kockáját látja súlyos "belerondításnak". Igaz, e szakasz védendőnek mondott túloldalának is megvannak a maga szépséghibái, "a Batthyány tér megoldatlansága, az autóparkolónak használt, betegeskedő gesztenyefákkal szegélyezett felső rakpart, nem beszélve a látványt érdemtelenül uraló SZOT-szálló-torzóról" - sorol Weiler Árpád, a Magyar Építőművész-szövetség elnöke még ott is hibát, ahol a szem már megszokta s talán meg is szerette az örökölt adottságokat. Bojár szerint viszont a budai part innentől egészen a Lánchídig már "úgy-ahogy" rendben van. Az új beépítéseket, az Art'otel és a Francia Intézet art decós üvegmodernségét ide, a klasszicizáló polgárházak és a Bem "művház" keretébe illőnek mondja, amelyben "az út menti fasor és a sárga 19-es villamos még plusz látványelem is".

Egyes remények szerint a világörökséggé nyilvánított, Dunára néző pesti Belváros, illetve az Akadémia, a frissen felújított Gresham-palota és a Belügyminisztérium háromszöge látványát már csak rövid ideig rongálja az évtizedeken át keserű gúnnyal csak Spenótháznak nevezett irodatömeg, ám akik a tervezett utód rajzait látták, túl sok jóval nem biztatnak. Mások csak legyintenek: szerintük az 1969-től folyamatosan felhúzott szállodasor legalább ekkora esztétikai baklövés volt. Igaz, egyesek - mint Bojár vagy Sütő András Bálint - már megbékéltek vele. Mások - mint Szeszlér Vera vagy Torma Tamás kritikusok - viszont továbbra is "a léptékek aránytalanságát, illetve a formai megoldások és a felhasznált anyagok átmenetiségét" fájlalják.

A túlparton a magára hagyott és egyre lomposodó, Ybl-bazár néven megépített Várkerttel, vagyis az egykor volt Ifjúsági Park területével már más a probléma. Sokan ragaszkodnának eme lélegzetvételnyi szünethez, ám az építészszakma egy része - mások mellett Vargha Mihály, az Építészfórum című internetes portál főszerkesztője is - tarthatatlannak véli "egy ilyen elhanyagolt középület éktelenkedését" a fővárosi panorámában. Akárcsak nem messze innen, a Lánchíd budai hídfőjénél, a Clark Ádám téren, a budavári siklóval szemközti ősfoghíjat.

Innen délre a Gellértheggyel talán már aligha lehet baj, ám a pesti oldalon a Szabadság hídon, Budán meg a Petőfi hídon túl jelentős léptékű változások körvonalazódnak. Pesten a Duna-parti egykori közraktárak sorsáról még folyik a vita, lejjebb, a Lágymányosi hídhoz közelítve viszont már láthatók az építkezéshez tapadó politikai felhangoktól felajzott, köznyelvben Duna-parti varródoboznak is nevezett Nemzeti Színház környezetében a Millenniumi Városközpont művészeti intézményeinek tömbjei. "Különálló torzonborz épületeket látok minden városképi, stilisztikai összefüggés nélkül. Dromedárok sorakoznak, közelítve a szörnyű középponthoz" - hangoztatta még két évvel ezelőtt szigorú opponensi verdiktjét Janáky István építész. A kemény szavak hatására (is) a Schneller István főépítész vezette budapesti tervtanács végül átterveztette legalább az együttes lakóépületeit, amelyek már ugyancsak szerkezetkészen állnak.

"Ma is építenek ilyeneket a világon, ha egy kicsi, de kiváló adottságú telekből a legtöbbet akarják kihozni" - fogalmaz nem feltétlenül esztétikai értelemben elismerően Bojár Iván András. Ő - mint mondja - olykor a Kínai Falnak is nevezett óbudai szalagházak reinkarnációit látja e házakban - igaz, "luxuskivitelben, márványberakással".

Kifejezetten lesújtó véleményt fogalmazott meg viszont a Műegyetem folytatásaként a meghiúsult világkiállítás számára kijelölt telken fölépített és az ELTE-sek, valamint a műegyetemiek által közösen használt lágymányosi kvázicampusról Finta. Szerinte ez "városrendezési és építészeti tévedés". Pedig ő mindkét déli partoldal új épületegyüttesében társtettes: ő tervezte az egyetemváros már látható informatikai épületét, valamint a túloldali városközpont még az alapásásnál sem tartó kongresszusi tömbjét. Mint mondja, "az előbbit mint önálló épületet vállalom, a másikat rendelésre terveztem". A sok lerobbant, szétszórtan elhelyezkedő intézményből ide települő egyetemi polgárok mindenesetre ritkán emlegetik az új egyetemvárossal szembeni legfontosabb esztétikai kifogásokat, melyek szerint a túlzottan nagy épületek elzárják a kilátást a város természetes látnivalóira; a Gellérthegyre, valamint a Várdombra. Finta szerint bár a téglaburkolatos megoldás valóban emlékeztet az angolszász campusokra, az épületek masszivitása sehogyan sem illik a budai hegylábak lankáihoz.

VAJNA TAMÁS

Autótemetővé változott egy híd egy tömegbaleset után az Egyesült Államokban

Autótemetővé változott egy híd egy tömegbaleset után az Egyesült Államokban

4469 új fertőzöttet találtak, 72 ember elhunyt

4469 új fertőzöttet találtak, 72 ember elhunyt

Eloltották a balatoni nádtüzet, 120 hektáron leégett a berek

Eloltották a balatoni nádtüzet, 120 hektáron leégett a berek