Tetszett a cikk?

Évszázados vita végére tehet pontot az a HVG információi szerint néhány héten belül befejeződő vizsgálat, amely egyebek mellett azt hivatott eldönteni, hol lelt végső nyughelyre a halála után ugyancsak sokat utaztatott Kolumbusz Kristóf. A széles nyilvánosság előtt ugyanis régóta vetélkedik e téren Sevilla és Santo Domingo.

Akárcsak életében, halála után is nagy utazó volt Amerika felfedezője. Sevilla ugyanis abban a hitben él, hogy Kolumbusz végül, jó száz évvel ezelőtt az ő katedrálisában kapott díszes sírhelyet, de ezt állítja magáról Santo Domingo is. Igazságot az a tavaly júniusban kezdett vizsgálat tehet köztük, melynek során Kolumbusz vélt földi maradványainak DNS-állományát igazságügyi orvos szakértők hasonlítják össze a felfedező leszármazottaiéval.

Nem véletlen, hogy efféle kételyek egyáltalán felmerülhettek, hiszen a genovai hajós különleges kalandokat "élt meg" halála után is. Az 1506. május 20-án teljes mellőzöttségben, a kasztíliai Valladolidban elhunyt Kolumbuszt a helyi ferences kolostorban helyezték akkor még öröknek gondolt nyugalomra. A királyi udvarban is teljesen figyelmen kívül hagyott eseménynek azonban egészen más lett az optikája, amikor alig pár hónap múlva kiderült: a hajós-felfedező nem - ahogy korábban hitték - Indiát találta meg egy addig járatlan útvonalon, hanem egy új világot fedezett fel. A személye körül hamarosan kialakult kultuszt kihasználva menye, Maria de Rojas y Toledo hamarosan - első lépésként - elérte, hogy apósát királyi engedéllyel az andalúz fővárosban, az Amerika gyarmatosításából leginkább hasznot húzó Sevillában temethessék újra.

Negyed századot sem nyugodhatott azonban Kolumbusz a karthauziak Santa Maria de las Cuevas-kolostorában, mert agilis menye 1537-ben már arra figyelmeztette a királyi udvart, hogy ideje lenne teljesíteni a nagy hajós végakaratát, miszerint földi porait az általa felfedezett Hispaniola szigetén (a mai Haiti és Dominikai Köztársaság földjén) helyezzék örök nyugalomra. Ehhez ekkorra - a Santo Domingó-i katedrális időközbeni felavatásával - minden körülmény adott volt. A koporsó az újabb királyi engedély megszerzése után nyár elején indult első tengeri útjára, majd - a források szerint - megérkezése után el is helyezték a templom oltára mellé.

A már-már véglegesnek bizonyuló sírhely fölött azonban a 18. század utolsó éveiben, amikor Hispaniolán megrendült a három évszázados spanyol uralom, vészterhes viharfelhők gyülekeztek. 1697-ben ugyanis már átengedték Franciaországnak a sziget nyugati harmadát (ott Haiti néven jött létre virágzó cukortermelő gyarmat), ám a francia forradalom idején zajló háborúk során Spanyolország újabb engedményeket tett, és 1795-ben, elvesztett pireneusi területei visszaszerzése érdekében, lemondott a sziget másik feléről is. Ennek következtében tették újra hajóra Kolumbusz maradványait, hogy a francia fennhatóság elől átmenekítsék az akkor legközelebbi spanyol gyarmatra, Kubába. Csakhogy a források a tekintetben ellentmondásosak, vajon a Santo Domingó-i székesegyházból az átadás-átvétel előtti kapkodásban maguk a spanyolok emelték-e ki a koporsót, vagy azt már kivonulásuk után, a franciákkal való megegyezés alapján, a nyílt tengeren vehették csak át. A történetírás eddigi ismeretei szerint 1796 elején mindenesetre Havannába érkeztek olyan csontok, amelyeket Kolumbusznak tulajdonítottak, és az ottani katedrális sírkamrájába helyeztek.

Csakhogy a Santo Domingó-i székesegyház 1877-es újjáépítése során a munkások találtak egy koporsót "az előkelő és felvilágosult nemes, Don Cristobal Colon" felirattal, vagyis Kolumbusz spanyol nevével. Bár a láda hiányos csontvázat őrzött, a dominikaiak attól kezdve úgy tartják: a felfedező 1795-ös sietős exhumálásakor a spanyolok véletlenségből egy másik koporsót utaztattak tovább. Minderről azonban a spanyolok akkor még nem szereztek tudomást, az általuk igazinak tartott csontokkal pedig nem sokkal később újabb tengeri útra kellett kelniük. Történt ugyanis, hogy az 1895-1898-as háború végén Kuba (az USA segítségével) kivívta függetlenségét, a spanyolok pedig egyre kijjebb szorulva az Újvilágból úgy vélték, ha nekik menniük kell, Amerika felfedezőjének sem lehet nyugodalma azon a tájon. Ezért 1899-ben visszaszállították a koporsót a sevillai katedrálisba, ahol három évvel később díszes sírhelyet is adtak Kolumbusznak.

Hasonlóképpen jártak el a dominikaiak is, akik kilencven évvel később, Amerika felfedezésének fél évezredes évfordulójára Kolumbusz-világítótorony néven kereszt alakú hatalmas síremléket emeltek fővárosukban. Ennek nyomán aztán máig tartóan fellángolt a két város évszázados vitája a genovai hajós földi maradványainak birtoklását illetően. Néhány éve ennek eldöntésére történészbizottság alakult, amelybe bevonták a kriminológiai ügyekben járatos José Antonio Lorentét, a granadai egyetem orvos szakértőjét is. Neki az a feladata, hogy Kolumbusz egyik - házasságon kívül született - fia, Hernando (fél évezrede Sevillában őrzött) maradványainak DNS-vizsgálata alapján eldöntse, melyik sírban nyugszik valójában Amerika felfedezője. Ő egyébként már a vizsgálat kezdetén kifejtette: könnyen elképzelhető, hogy mindkettőben, hiszen a sevillai és a Santo Domingó-i csontmaradványok együtt sem adnak ki egy teljes emberi csontvázat. Az eredetileg félévesre ígért vizsgálat öt további szakértő bevonásával jelenleg is folyik, és mint azt Lorente professzor a HVG érdeklődésére elmondta, még legalább két hónapig tart. Bár a munka húzódik, jó esély van a megnyugtató válaszra, a spanyol kutató ugyanis már azonosított embereket 500 éves csontok alapján.

A tét egyébként nem csupán az, melyik városban nyugszik Kolumbusz, hanem az is, honnan származik. Mert bár a legtöbb forrás úgy véli, egy genovai gyapjúkereskedő fiaként született 1451-ben, régóta vannak, akik ezt is vitatják. Ezek szerint a felfedező valójában Károly vianai herceg törvénytelen fia lehet. Károly egyébként annak az Aragóniai Ferdinándnak volt a bátyja, aki Spanyolország egyesítésében játszott nagy szerepet. Ez a hipotézis azért érdekes, mivel könnyen igazolható avagy cáfolható: Károly herceg sírhelye ugyanis jelenleg is ismert, sőt megtekinthető a Barcelonához közeli Tarragonában. Mi több, Lorente professzor a biztonság kedvéért már fel is dolgozta csontjait ebből a szempontból. De van, aki ennél is merészebb messzeségbe vezetné Kolumbusz családfáját. Az olasz Ruggero Marino a genovai hajós és a pápaság viszonyát vizsgáló könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a felfedező a születésekor Savonában (Genovától mintegy 40 kilométerre) püspöki funkcióban lévő Giovanni Battista Cibo, a későbbi VIII. Ince pápa sarja lenne. Aligha valószínű persze, hogy ennek DNS-es megállapításához a Vatikán engedélyt adna.

Károly herceg és Kolumbusz feltételezett családi kapcsolataira azonban bizonyosan választ fog adni a vizsgálat. A valódi sírhelyet illetően viszont nem feltétlenül. A dominikai hatóságok ugyanis még nem adtak engedélyt a náluk őrzött koporsó megbontására, így a spanyol kutatók pillanatnyilag arra a csontdarabkára kénytelenek hagyatkozni, amelyet az olaszországi Pavia egyetemi könyvtárában őriznek, és az ottaniak szerint 1880-ban egyenesen a Santo Domingó-i püspöktől kapták ajándékba, annak elismeréseként, hogy az ifjú Kolumbusz az universitas hallgatója volt. A siker persze a dominikai hatóságok beleegyezése esetén sem lenne garantált. Két évtizede egy olasz szerző, Gianni Granzotto ugyanis azt feszegette Kolumbuszról szóló könyvében, hogy elképzelhető: az első sírhelyet őrző valladolidi ferences szerzetesek a hajós növekvő kultuszát látva talán mégsem az eredeti koporsót adták át 1513-ban a hatóságoknak, s így annak ma is ott kell lennie. Igaz, ez már bajosan lesz igazolható, mivel a kolostort azóta elbontották. A helyén ma borozó áll.

ILLÉNYI BALÁZS

Tanúból gyanúsított lett Berki Krisztián

Tanúból gyanúsított lett Berki Krisztián

19 napig bolyongtak az új-zélandi vadonban, mire megtalálták őket

19 napig bolyongtak az új-zélandi vadonban, mire megtalálták őket

Elfogták az angyalföldi gyilkosság gyanúsítottját

Elfogták az angyalföldi gyilkosság gyanúsítottját