A csapadékos tavasz okán tarthatnak egy lélegzetvételnyi szünetet a Balaton teljes kiszáradásával riogatók. Ebben a ki tudja, meddig tartó kegyelmi időszakban mindenesetre érdemes emlékezni arra, hogy e fiatal, alig 15 ezer éves tónak már hányféle vészesen magas és alacsony vízállásban volt része.

,,Édes magyar hazánk három szép megyéjében már régtülfogva tartózkodik egy rettentő gyilkos, kinek tettei amilyen számtalanok, szintolly borzasztók is. (...) De ezen gyilkost, azon három nemes megye még üzőbe sem veszi s méltókép meg nem bünteti s el nem veszti?" - háborodott fel 1836. február 27-én a Társalkodó című lapban, és mindjárt csoportosan, egy, a "büntetőeljárás hiányosságán" értetlenkedő társaság. A felszólamlók eztán a tettet és a tettest is megnevezték: "Ő az, egy szóval, kit a világ Balatonnak nevez, ki egyéb hasznát az emberrel nem érezteti, minthogy nyáron fürdésre édesgetvén, azt örvényes torkába csalhatja - vagy tisztítani kívánni bőrét, viszketeges pörsenésekkel befekélyesítheti, télen pedig a halászt rianyásiba ragadja, hogy haszontalan sok harcsáit táplálhassa."

Amiből kiderülhet, hogy a fenti sorokat "Balaton mellékiek" néven jegyzők és velük egyetértő sorstársaik nem sok örömüket lelték a nagy vízben, és minden bizonnyal igencsak meglepődnének, látva mai utódaik - az általuk olyannyira szapult tó ügyében mutatott - egyetemes aggódását. A ma már szinte felfoghatatlan Balaton-ellenesség oka persze nemcsak az említett számos kellemetlenség volt. A Balaton környékiek akkoriban, a 19. század elején leginkább a krónikusan magas vízállástól szenvedtek, mivel a vízfelszín átlagosnak tekintett, 104 méteres tengerszint feletti magasságát messze meghaladó 107-108 méteren állt a vízszint (Lásd erről keretes anyagunkat). Az időjárás, pontosabban a csapadékmennyiség függvényében gyakorta kiöntő magyar tenger az idő tájt nemegyszer nagy károkat okozott a part menti gazdálkodásnak (a régióban már akkoriban is legalább negyven település volt, és több tízezer ember élt).

Az idézett sajtókiáltvány közreadói minden bizonnyal azért is jogosnak vélték felszólalásukat, mivel nem sokkal korábban, az 1827-es országgyűlés határozatot is hozott a Balaton lecsapolásáról. Mi több, részletes terv született, melyet Beszédes József vízépítő mérnök jegyzett. Ő a tó vízszintjét a 100 méteres tengerszint feletti magasságra kívánta mérsékelni, ami az akkori 600 négyzetkilométeres átlagos vízfelületet közel a felére csökkentette volna. Ilyesfajta veszély egyébként nem először fenyegette a tavat. Volt idő, amikor a legenda szerint még maga az utóbb a balatoni gőzhajózást beindító Széchenyi István is a tó teljes lecsapolásáról és a tófenék termővé tételéről fantáziált. De gondoltak ilyesmire korábban is: Krieger Sámuel mérnök lecsapolási tervét Mária Terézia az 1770-es évek végén már szignálta is. Pedig Krieger a tómeder teljes lecsapolását javasolta. Sőt a Balaton környéki földbirtokosok számára ki is számolta a tó hűlt - pontosabban: kiszárított - helyén az ott termelhető gabona mennyiségét, illetve az ebből származó gazdasági nyereséget. Akkor is állt már azonban a szokásos magyar mentsvár: a megvalósításhoz szükséges pénzmennyiség nem jött össze.

Miképp a korábban említett Beszédes-tervből sem lett a maga korában semmi - a pénzhiányon kívül az akkor beköszöntő száraz, csapadékszegény időszak és a tó 1 méteres apadása okán sem. Változás csak több mint három évtizeddel később, 1863. október 25-én, a Sió-csatorna és zsilipe felavatásakor történt, amihez a Délivasút Társaság érdekei, pontosabban az erre fordított erőforrásai adták meg a végső lökést. Elsősorban azért, mert az 1858-ban a déli parton épített pályatestet a tavaszi olvadásokkor olykor ellepte a tó, és a víz alá kerülő partszakaszok lehetetlenné tették az e tájon elterjeszteni óhajtott fürdőkultúra kialakítását is. A Balaton vízszintjét szabályozni képes zsilip és a csatornává szélesített Sió folyócska állandósította a partvonalat is. Az ünnepélyes avatásról 1863. november 8-án beszámoló Vasárnapi Újság azt is megemlíthette, hogy a munkálatok révén mintegy 172 hektár új termőföldet, illetve part menti területet is nyertek.

A szabályozással egy tulajdonképpen fiatal, 10-15 ezer évesnek tartott tó kapott regulát. A tó ma még többféleképpen értelmezett keletkezéstörténete persze jóval korábbra nyúlik vissza. Annyiban azért egyetértenek a kutatók Virág Árpád A Balaton múltja és jelene című, hat évvel ezelőtt megjelent munkájában, hogy a Balaton medencéje a több millió évvel ezelőtt a Dunántúlt borító Pannon-tenger feltöltődését követő vulkanikus mozgások, valamint a kéregmozgások eredményeképp alakult ki. Az itt létrejött, lefolyás nélküli mélyedés gyűjtötte aztán egybe - kezdetben még több külön álló tóba - a csapadékvizet. Ma úgy tartják, tízezer éve a Balaton mai területén még hat elkülönült tómedence volt. A maihoz hasonló egységes vízfelületet legfeljebb 6-7 ezer évvel ezelőtt láthattak az errefelé vetődők. Persze még ez is csak "előállapot" volt, hiszen a nagy vízfelületű tó szél hajtotta hullámai folyamatosan rombolták (szakszóval elhabolták) elsősorban a déli part területére benyúló dombhátakat. A nagy területfoglalás végét a szakértők 2 ezer évvel ezelőttre teszik. Nagyjából ekkor állt be a vízfelszín 104-107 méter közötti tengerszint feletti magassága is. Ez aztán csak a honfoglalás idején, nagyjából 150-200 éven át volt sokkal magasabb - olykor elérve a 110 métert -, majd a 14. században kezdődött egy hosszú bő vizű szakasz, melynek során a vízfelület tengerszint feletti magassága egyes szakértők szerint néha megközelítette még a 118 métert is. Ekkoriban a Balaton mai déli partvidéke jórészt víz alatt állt, illetve a területet nagy kiterjedésű mocsarak borították.

Amikor a rómaiak jó 2 ezer évvel ezelőtt elfoglalták a területet - majd uralmuk bő négyszáz esztendeje alatt is -, a vízmélység nagyon hasonló volt a maihoz. Máig vita folyik azonban arról, vajon beavatkoztak-e már a rómaiak is az általuk Pelsónak nevezett víz életébe. Egyesek szerint - például Bendefy László A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumtól napjainkig című, 1968-ban íródott tanulmányában ez olvasható - a Pannóniában élő Galerius császár 292-ben a mai Sió-zsilip helyétől alig néhány száz méterre már építtetett fazsilipet. Bendefy feltételezte, hogy ez védelmi okokat szolgált: ha szükség volt rá, szándékosan magasan tudták tartani a vízszintet, amivel elérték, hogy a Keszthely melletti Fenékpusztán álló erődjük szigeten állhasson. Erre azonban nincs bizonyíték. Ugyanígy egyfajta zsilip általi mesterséges vízszintemelésre gyanakodott Bendefy, feltételezve, hogy ennek segítségével lehetett megakadályozni, hogy a tatárok elfoglalhassák az akkori magas vízálláskor szigetként "viselkedő" Tihanyt. Ami viszont kétségtelen, a tó vízállása zsilipelés nélkül is szinte a 19. századig igen magas volt. Korabeli útleírásokból például tudható, hogy a török korban a mainál akár 50 százalékkal is nagyobb lehetett a tó vízfelülete.

A Sió-zsilip 19. századi megépítésével persze még nem oldódott meg minden probléma. Igaz, ekkor már nem csupán a gazdálkodás szempontjai motiváltak, hanem a vasút vagy a gőzhajózás érdekei mellett figyelembe vették az itt pihenni vágyókéit is. A zsilipet többször is átépítették, a csatornát kiszélesítették, a partot pedig védték. Ami azért is volt fontos, mert a tó, ha lassabban is, mint korábban, de továbbra is ette a partot. Sass Jenő A Balaton vízrajzi felmérése című, 1979-ben írt tanulmányából tudható, hogy 1886 és 1975 között például Balatonboglár és Fonyódliget között évente 1,5 métert rabolt el a tó. Ez is magyarázza azt az 1963-ban született minisztertanácsi határozatot, melynek nyomán a meder kotrásából származó feltöltéssel nagyjából 3 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza a tótól.

Valamilyen hasonló területhódításra gondolhatott Bujtor István színművész és Demján Sándor vállalkozó is, akik két évvel ezelőtt - hasonló technikával - már szigeteket is építtettek volna a tóba. A gondolat nem volt úttörő: 1929-ben a Magyarság, illetve a Balaton című lapok hasábjain már cikkeztek arról, milyen kitűnő szanatóriumok, szállodák és vendéglők épülhetnének ilyen mesterséges zátonyon. Arról nem is szólva, hogy ezek az épített szárazföldek milyen csodás "kilátó képeket nyújtanának az egyhangú partokról, ahonnan ma túlságosan távoli a túlsó part, és ezért a legtöbb helyen nem tud szép panorámát adni" - írta a Balaton című újság.

Az elmúlt ezredfordulón éves átlagban több víz párolgott el a tóból, mint amennyi a csapadékkal és a hozzáfolyással érkezett, a nagy szárazságban az elsősorban nem is a Balatonért, hanem a turizmusért aggódók azonnal különféle vízpótlási megoldások után kiáltottak. Ezekre születtek is elképzelések (HVG, 2003. június 28.), de források nem nyíltak a Balaton számára. Ami az esetlegesen tartósan alacsony vízállás kedvezőtlen ökológiai hatásait illeti, azok legfeljebb e körülmények évtizedes fennállása esetén jelentkeznének - írja a BME vízi közmű és környezetmérnöki tanszékének tavaly szeptemberben e tárgyban közreadott jelentése. "Százéves észlelések alapján a közeljövőben sokkal nagyobb a Balaton vízzel való feltöltődésének valószínűsége, mint a további leürülésé. Hosszabb távon ugyanis a tó pozitív vízmérlege érvényesül" - állította a HVG-nek a felmérő munkát vezető Somlyódi László akadémikus is. Ebből az idén már mutatkozott is valamennyi, hiszen a mostani vízállás a csapadékos időszaknak köszönhetően már csak valamivel több mint 20 centivel van az átlag alatt. "Mindenesetre azt is kutatjuk, milyen fokú vízszintcsökkenéskor kell egyáltalán pótlásra gondolni" - mondja Herodek Sándor, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója. A vészharangot kongatók egyelőre azt is kénytelenek tudomásul venni, hogy nem napi probléma Lóczy Lajos Balaton-kutató jóslata, miszerint a tó el fog tűnni. Ettől függetlenül persze a prognózis feltehetőleg mégiscsak igaz, csakhogy a véget nem kiszáradás hozza majd, hanem - mint a kutató jövendöli - a feltöltődés. És ha minden így alakul tovább - mint mondta -, legfeljebb tízezer év múlva.

SINDELYES DÓRA

Szellem

Szintezés

A Balatonra vonatkozó jelenlegi vízszintszabályozást 1997-ben vezették be.

Nem lehetetlen megakasztani a Városliget beépítését

Nem lehetetlen megakasztani a Városliget beépítését

Porszem a gépezetben: ingyenes, korlátlan fotótárolás iPhone-osoknak a Google-től?

Porszem a gépezetben: ingyenes, korlátlan fotótárolás iPhone-osoknak a Google-től?

Mi értelme van olyan könyvet írni, amit csak 100 év múlva olvashatunk el? – Knausgård megmondja

Mi értelme van olyan könyvet írni, amit csak 100 év múlva olvashatunk el? – Knausgård megmondja

Felfüggesztették Varju László mentelmi jogát

Felfüggesztették Varju László mentelmi jogát

Jobb gyorsulás, nagyobb hatótáv, magasabb ár – újított a Tesla

Jobb gyorsulás, nagyobb hatótáv, magasabb ár – újított a Tesla

Titokban új eszközt fejleszt a Samsung: egy szemüveget

Titokban új eszközt fejleszt a Samsung: egy szemüveget