Évtizedes aprólékos munkával rekonstruálták, milyenek is voltak "színhelyesen" az antik szobrok - s eredményeiket szorgos restaurátorkezek menten rá is vitték az alkotások műmárvány másolataira. A kutatásból izgalmas - most éppen a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotekben látható - kiállítás is született.

Hála a "giccses" és a "primitív" szavak internacionális jellegének, nem kellett dánul tudni ahhoz, hogy az ember értse, mely megállapítások buktak ki a leggyakrabban a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotekben vendégszereplő, Színes istenek című tárlat látogatóinak száján. Mármint azokén, akik a szokatlan látvány fölötti hökkenetben kommentálni merészelték a látottakat. A csak a márvány és a bronz nyelvén beszélő antik szobrokhoz szokott európai műízlést ugyanis - szinte a véleményalkotást és -nyilvánítást is blokkolva - ezúttal is sokkolta például a római Augustus császár "új ruhája". A jól ismert császárszobor, a Prima Porta-i Augustus karján az átvetett lepel ezúttal ugyanis nem a felhasznált márvány sárgásfehér színében játszik fénnyel és árnyékkal, hanem a bíbor árnyalataiban pompáznak a redők, fehérnek hagyott mellvértjén pedig bíborban és kékben rikítanak a szolidnak megismert allegorikus figurák. Mi több, okkerbe hajlóan barna a császár frizurája, szája pedig már-már rúzsozottnak tetszik. És Augustus még kifejezetten visszafogott, konzervatív öltözködésű úriember mondjuk az íját feszítő Parisz trójai királyfi mellett: az ő testre feszülő "divatmajom" kezeslábasát egyrészt rikító napsugársárgára varázsolták, másrészt az eredetin fennmaradt geometrikus "dombornyomatokat" olyan varázslatos tarkává festették, hogy csak irigykedhetnek napjaink legjobb divattervezői.

A tárlatlátogatók érezte meglepetés persze érthető, még ha sokan hallottak is egyet-mást arról, hogy az ókori görögök és rómaiak szobrai színesek voltak, amire számos antik szerző beszámolója is utal. De hogy mennyire voltak kifestve, és főként milyen színekkel, az - részletes korabeli leírások híján - sokáig jobbára meddő filológiai vita tárgyát képezte. Az ókori szobrok sokszínűségét valló és vizsgáló tudományos irányzat, a polikrómia már kialakulásától, a 19. század elejétől több ágazatra oszlott. Egyesek szerint az antik kor szobrászai festették ugyan szobraikat, de csak a vörös és a kék színt használták. Mások a fehér és az arany kizárólagos használatára esküdtek, míg megint mások azt állították, ennél jóval színesebben öltöztették műveiket a művészek - pontosabban a nekik dolgozó és már a kész művek színezésére szakosodott szoborfestők.

Való igaz, ez idáig az előkerült bronz- és márványalkotásokon legfeljebb az említett színek maradékai voltak fellelhetők. Csakhogy a terrakotta szobrok - melyek anyaga beszívja s ezáltal jobban meg is őrzi a festéket - ehhez képest valósággal tobzódtak a színekben. A 19. század második felében a drezdai szoborgyűjtemény vezetője, Georg Treu éppen ezek analógiájára pingáltatott ki festőkkel ókori eredetikről készített gipszmásolatokat, nem kis kultúrsokkot okozva már az akkori közönségnek is. Persze az őáltala követett polikrómia valójában inkább egyfajta önálló műalkotás, semmint az antik minták rekonstrukciója volt. Ezt az is mutatja, hogy a művészei keze alatt született portrék mintegy azt sugallták, mintha már az antikok is a szecesszió szín- és formavilágát követték volna. Treu azonban egyvalamit kétségkívül elért: munkássága nyomán a nem ókortörténészekben is tudatosult, hogy amikor a reneszánsz szobrászai elkezdték követni a klasszikus elődöket, csupán a bronzöntés, illetve a kőfaragás fogásait lesték el tőlük. Így azután lehet bőségesen találgatni, ugyan miféle alkotások születtek volna Michelangelo vagy Canova műhelyében, ha nem a maguk csaknem pőre márványságában-bronzságában kerülnek elő az ókort amúgy is példaként tisztelő reneszánsz idején a szobrok, hanem úgy, hogy ott pompázott volna rajtuk eredeti koloritjuk is? Vajon mennyiben befolyásolta a ma emberének esztétikai érzékét, egész ízlésvilágát, hogy az antik mintát követő művészek csak az anyagból "előbányászható" formajátékokat vehették át, a színezést - mivel nem is ismerték - nem? Harsányabb lett volna Rodin, ha tudja, hogy a templomi faszobrok középkoron át is megőrzött színtobzódása talán közelebb áll Pheidiász, Praxitelész vagy Mürón világához, mint ahogyan azok kifestetlenül, a maguk nemes egyszerűségében fennmaradtak?

Persze ezek akadémikus kérdések. A Színes istenek "kiötlőjét", a polikrómiával a müncheni Glyptothek vezetőhelyetteseként évtizedek óta foglalkozó Vinzenz Brinkmannt nem is igazán ezek foglalkoztatták. Ő inkább az utóbbi időkben megnyílt új rekonstrukciós eljárásokra koncentrált, például a mikroszkópiára, pollenvizsgálatokra, ibolyántúli fluoreszcenciára, amelyek segítségével túl lehet lépni a Treu által követett, a szobrok újrafestőinek szinte szabad kezet adó módszeren. Az új metódusokkal nagy biztonsággal megállapítható, hogy az alkotások mely része volt kifestve, és hogy - bár mint azt Brinkmann is elismeri, csak némi tűréshatáron belül - milyen színű festékkel. S mivel nem csupán az ő csapata elemezte intézményük sok száz alkotását, hanem nagyjából az 1960-as évektől kezdve hasonló kutatások Cambridge-ben, New Yorkban és Svájcban is folynak, jó esély van rá, hogy az eddig nemesen egyszínűnek vélt műalkotásokat olyanná rekonstruálják, amilyenek azok eredeti állapotukban lehettek. A több tucat, immár tudományos alapokon - de egy-egy meghatározható színtartományon belül a választott árnyalat kérdésében még mindig a restaurátor esztétikai érzékére hagyatkozva - helyreállított szobor (pontosabban azok műmárvány másolata) a müncheni bemutatkozó kiállításon mindenesetre napi 3 ezer érdeklődőt vonzott. A szokottnál nagyobb látogatottságról számolt be a HVG-nek a koppenhágai szobortárat vezető Flemming Friborg is, s feltehetően így lesz ez idén ősztől a Vatikáni Múzeumban is.

Az mindenesetre kérdés: a meghökkenés-ráismerés-elfogadás fázisait átélvén változik-e az istenek tarkaságát megismerő emberek ízlése, vagy csak jópofa játéknak tekintik majd az egész polikrómiát, s továbbra is azt tartják majd szépnek, amilyenné az évezredes hányattatások tették a szobrokat: az anyag térbeli hatását, a fény-árnyék játékát, a nemes egyszerűséget?

SCHREIBER GYÖRGY / KOPPENHÁGA

Előkerült Borkai Zsolt, ő is leszavazott

Előkerült Borkai Zsolt, ő is leszavazott

A négy évvel korábbinál magasabb a lengyel választási részvétel

A négy évvel korábbinál magasabb a lengyel választási részvétel

A friss Nobel-díjas Peebles üzenete nem csak a tudósok számára fontos

A friss Nobel-díjas Peebles üzenete nem csak a tudósok számára fontos

Ha lejárt a személyije, ma és holnap kaphat újat

Ha lejárt a személyije, ma és holnap kaphat újat

Tarlós István nem akar csatateret a városházán

Tarlós István nem akar csatateret a városházán

Tarlós István ott virít minden fideszes megyei lap oldalán

Tarlós István ott virít minden fideszes megyei lap oldalán