Csillagászok ma már havonta jelentik be egy-két távoli bolygó felfedezését, s ezzel sokak szerint egyre pontosabban becsülhetővé válik a Földön kívüli civilizációk száma. Megfejtendő viszont, hogy miért nem találkoztunk eddig mégsem az idegenekkel, ha - mint ezt a legtöbb asztrobiológus vallja - nem vagyunk egyedül a világűrben.

Hamarosan égi segítséget kapnak a csillagászok, hogy bemutathassák, miképp fedeztek fel május elején két igen távoli csillag körül keringő bolygót. Június 8-án délelőtt - védőszemüveggel - szabad szemmel is látható lesz, amint a Vénusz elhalad a Nap korongja előtt. Az Európai Űrhivatal csillagászcsapata hasonlóképpen, csak persze óriásteleszkóppal észlelte, amint a Naprendszertől 1200, illetve 6000 fényévnyire található két csillag némiképp veszít sugárzásából, majd újra felragyog, tehát valamilyen űrtárgy egy időre elé kerül. A későbbi vizsgálatok igazolták, hogy Naprendszerünkön kívüli planéták, vagyis exobolygók voltak a "tettesek".

Több mint 120 exobolygót fedeztek fel világszerte az 1990-es évek közepe óta. Addig csak sejtették, hogy a Naprendszeren kívül is léteznek planéták, mai tudásunk szerint viszont legalább minden nyolcadik, Naphoz hasonló csillag körül találni egy óriásbolygót. "Egyelőre nem sokat tudunk az exobolygókról. Csak a könnyen észrevehetőket találtuk meg... Mégis, a Földön kívüli élet és intelligencia lehetőségének szempontjából ez rendkívül biztató fejlemény" - örvendezett David Grinspoon, a Colorado állambeli Southwest Research Institute csillagászati részlegének főmunkatársa az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által fél éve szervezett konferencián. A konferencia moderátora az a Frank Drake volt, aki 1961-ben bemutatta a velünk egyidejűleg létező idegen civilizációk számának megállapítására alkalmas képletét.

A matematikai formula alapjául szolgáló becslési mód az atomfizikus Enrico Fermitől származik. Ha nincs módunk Chicagóba utazni, hogy megtudjuk, hány zongorahangoló él ott - így szól Fermi példája -, bontsuk több részre a kérdést. Vegyük például a város lakóinak számát, becsüljük meg, hány százalékuknak van zongorája, általában mennyi ideig szólnak tisztán az effajta hangszerek, mennyit hoz formába egy hét alatt egy zongorahangoló, s így megkaphatjuk, hogy nagyjából hány szakembert tarthat el a város, ami vélhetően nagyjából megegyezik a keresett számmal. A hasonlóan felírt Drake-egyenlet tényezői: a csillagok keletkezési üteme a galaxisunkban; a bolygórendszerrel körülvett csillagok aránya; az ilyen csillagok körül a lakható bolygók átlagos száma; az élet, azon belül az értelmes, illetve köztük a kommunikációra képes civilizáció kialakulásának valószínűsége egy effajta bolygón, továbbá az ilyen társadalom fennállásának várható élettartama.

Semmivel sem jutottunk közelebb, hogy megtudjuk, hányan vagyunk a galaxisban - replikáznak a szkeptikusok, köztük Galántai Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára -, a szorzat tényezői ugyanis kivétel nélkül ismeretlenek. Ezt a formula propagálói is elismerik, szerintük azonban mindegyikre adható - a tudomány fejlődésével ráadásul egyre pontosabb - becslés.

A galaxisunkban évente keletkező csillagok számát a tudósok évtizedek óta, és szinte kivétel nélkül 1 és 10 közé becsülik, továbbá úgy vélik, e csillagok többsége körül bolygók keringenek. A kutatók feltételezik, hogy sok csillag körül több kisebb-nagyobb bolygó is kering - sőt 1999-ben meg is találták az első csillagot, amelynek több bolygója van -, s ezek közül legalább egy az úgynevezett "lakható zónában" található. A földi életformákon "szocializálódott" asztrológusok szerint ez akkor áll fenn, ha egy bolygó nem kering sem túl közel, sem pedig túl messze az anyacsillagtól, így az ott található víz nem párolog el, és nem is fagy meg.

Teleszkópos vizsgálatok szerint a világűrben fellelhető szilárd testek jó részén megtalálhatóak az élet molekuláris építőkövei, így nem kérdés - véli a legtöbb kutató -, hogy valamifajta élet hamarosan kialakul ott, ahol erre lehetőség van. Az egyetlen - így sokak szerint nem is perdöntő - bizonyíték erre, hogy a tudomány mai állása szerint a Földön is így történt. Mihelyt a 4-4,5 milliárd évesnek gondolt bolygó kellőképpen lehűlt, szinte azonnal - 3,5-3,8 milliárd éve - megjelentek rajta az első baktériumok.

Érdemi vita tulajdonképpen csak három ismeretlen körül folyik: mennyi a valószínűsége, hogy egy életet hordozó égitesten értelmes, illetve technikai civilizáció alakuljon ki, illetve hogy az ilyesmi mennyire lehet tartós. "A baktériumok a fagypont alattitól a forráspontnál jóval melegebbig mindenféle hőmérsékletet kibírnak. Ha önök közül valaki hosszabb időn át ekkora hőingadozásnak lenne kitéve, egészen másféle anyaggá alakulna, olyanná, mely gondolkozásra nemigen képes" - hangsúlyozta az említett NASA-konferencián Peter Ward, a köztudatba a Ritka Föld (Rare Earth) című, Donald Brownlee-vel közösen írott könyvével berobbant őslénykutató, aki szerint a fejlett élethez rendkívül hosszú időn át meglehetősen stabil környezetre van szükség. Az ember hálás lehet a Holdnak, mely viszonylag nagy, így stabilizálni képes a Föld forgását, ezzel együtt éghajlatát, továbbá az óriás Jupiternek, mely vonzóerejével gigantikus porszívóként megtisztítja a terepet a Naprendszerbe kerülő szilárd égitestektől. A Földön átlagosan 100 ezer évenként várható katasztrofális becsapódások George Wetherill geofizikus komputerszimulációi szerint a Jupiter nélkül százévenként lennének esedékesek. David Grinspoon csillagász viszont a "ritka Föld" hipotézist Pangloss-hipotézisként gúnyolja, Voltaire Candide-jának filozófus alakjára hivatkozva, aki tűzön-vízen át vallotta: világunk a létező világok legjobbika. "Ha a Föld egy kicsit nagyobb lenne - torzítja el a geofizikus elméletét a csillagász -, ha kicsit több víz lenne rajta, vagy olyan más naprendszerben lenne, amelynek Jupitere kisebb vagy nagyobb, lehet, hogy már 2 milliárd év alatt intelligens lénnyé alakultunk volna."

"Könnyen lehet, hogy az értelem evolúciós szempontból káros - véli Galántai. - Hozzásegítette ugyan az embert ahhoz, hogy a Föld urává váljon, de talán a viszonylag gyorsan bekövetkező önpusztítást is elkerülhetetlenné teszi." Jellemző, hogy az űrlénykutatás hajnalán, egy 1961-es konferencián - a hidegháború legválságosabb, nukleáris háborúval leginkább fenyegető időszakában - a Drake vezette tudóscsapat csak tíz évet mert javasolni a képlet eme ismeretlenjének, a technikai civilizációk várható élettartamának helyére, az általunk egyetlen ismert - földi - példát szem előtt tartva. Azóta ez a szám még a hasonlóan pesszimisták szerint is sokszorosára nőtt. Ha optimistábbak vagyunk, feltételezhetjük, hogy az emberiség még 10 ezer vagy éppen 1 millió évig is eléldegél.

A Földön kívüli civilizációk száma a két csillagászati szakíró, Alan MacRobert és Govert Schilling friss tanulmánya szerint éppen annyi, amennyi egy csillagközi kommunikációra képes civilizáció várható életkora, mert szerintük a Drake-képletben szereplő többi érték nagyjából egynek vehető: vagyis évente egy csillag alakul ki, annak szinte biztos, hogy van bolygórendszere, és abban egy helyütt előbb-utóbb létre is jön a technikai civilizáció. Akkor viszont mi lehet az oka annak az ufóhívők által vadul támadott, mégis igen széles körben vallott nézetnek, hogy az emberiség mind ez idáig nem találkozott földönkívüliek meglétére utaló nyomokkal?

Az egyik eshetőség, hogy a galaxisban talán nyüzsög az élet, csak éppen nem a közelünkben: Naprendszerünk egyszerűen kiesik a pikszisből. Valahogy úgy, ahogyan az a brit Douglas Adams Galaxis-útikalauz stoposoknak című - a Földön kívüli életben bővelkedő - kultuszregényében olvasható: "Messze-messze, a Galaxis nyugati spirálkarjának ódivatú, felderítetlen végében van egy pici, figyelemre sem méltó, sárga nap. Tőle mintegy 98 millió mérföldre kering egy teljesen jelentéktelen kékes-zöldes bolygócska..." Az úgynevezett állatkert-hipotézis ennél is tovább megy: e szerint igenis élnek körülöttünk rólunk is tudó civilizációk, de döntöttek: nem avatkoznak bele az emberek dolgába, s jelenlétüket is titokban tartják, míg meg nem bizonyosodnak civilizációnk békés jellegéről.

SCHWEITZER ANDRÁS

Amikor a szexbotrány újraválasztást vagy Pro Urbe díjat ér - politikusi botrányhistória

Amikor a szexbotrány újraválasztást vagy Pro Urbe díjat ér - politikusi botrányhistória

Jogerős: Karácsony a főpolgármester

Jogerős: Karácsony a főpolgármester

Gergely Márton: Orbán kínos pillanatai a Türk Tanácsban

Gergely Márton: Orbán kínos pillanatai a Türk Tanácsban

Súlyos bandaháború tört ki egy mexikói nagyvárosban

Súlyos bandaháború tört ki egy mexikói nagyvárosban

Halálra gázolt a vonat egy embert Keszthelyen

Halálra gázolt a vonat egy embert Keszthelyen

Nagymamákból lettek koszorúslányok egy amerikai esküvőn

Nagymamákból lettek koszorúslányok egy amerikai esküvőn