Lóvá tett görögök

Utolsó frissítés:

Botrányba fulladt a 200 millió dollár költségvetésű hollywoodi szuperprodukció, a Trója athéni díszbemutatója. A feldühödött görög közönség történelemhamisítással vádolja a film készítőit.

"Erőszakot tettek a történelmünkön" - panaszkodott az értő görög közönség a Wolfgang Petersen rendezte Trója athéni díszbemutatója után. Hollywoodtól eltérően a hellének földjén már 2500 éve a műveltek kötelező olvasmánya az Iliász és az Odüsszeia, sőt az ókorban hiteles történelmi forrásnak is tekintették. Olyannyira, hogy még a történetírás atyja, Hérodotosz is többször utalt rá, de Thukükidész is készpénznek vette a trójai háború történetét. Ma már bizonytalanabb a történettudomány: legalábbis Németh György professzor, a Debreceni Egyetem ókortörténésze szerint még az is kérdés, hogy egyáltalán volt-e trójai háború. Persze Petersent az sem menti fel, ha azokon a pontokon, ahol Hollywood átírta a homéroszi cselekményt, nem történelem-, hanem csupán irodalom- és mítoszhamisítást követett el.

Az apró pontatlanságok miatt még nem is idegeskednének a történészek és az irodalmárok, hiszen a történet szempontjából igazán másodlagos, hogy Akhilleusz körbekergette-e Hektórt Trója körül háromszor, avagy sem. Még az sem szúrná igazán az éles szemeket, hogy viking gályákra hajazó bárkákon érkeznek meg az akháj seregek, netán hogy a katonák felszerelése a 3200 évvel ezelőttre datált háborúskodáshoz képest néhány évszázaddal későbbi módit követ - nemritkán ókori görög vázákon is találni ilyesféle botlásokat.

Az viszont már mindenképpen komolyabb hiba - esetleg a nézők műveltségébe vetett bizalom szintjelzője -, hogy Akhilleusz, akiről az átlag európai általános iskolás is tudja, hogy a varázserejű Sztüx folyóba való merítettsége okán kizárólag a sarka volt sebezhető, a mellébe kapott nyílvesszőhalomtól esik össze holtan.

Akár megbocsáthatatlan véteknek is tekinthető azonban, hogy az eposzi történet centrumába is belenyúltak, sőt a cselekmény tanulságát és a háború motívumait is alapjaiban átírták. Már a háború célja sem teljesen a régi: Homérosz szerint azért tört ki a harc Trójában, mert a szerelmes trójai királyfi, Párisz elrabolta Meneláosz spártai király feleségét, Szép Helénát. Ez nagyjából így szerepel a filmen is, azzal a különbséggel, hogy ott Agamemnón mükénéi király nem elsősorban öccse, Meneláosz becsülete végett siet Trója alá seregeivel, hanem nagyra törő geopolitikai tervei miatt. Ami - még ha életszerűbb is a Heléna két szép szeméért folytatott harcnál - totálisan ellentmond a homéroszi eposzokban leírtaknak. Történészek szerint a hangsúlytévesztés azzal indokolható, hogy az utóbbi években egyre népszerűbbé vált az úgynevezett "hettita" elmélet, miszerint, ha volt is trójai háború, akkor azért vívták, mert befolyásos hettita erődként Trója veszélyeztette a mükénéi palotakultúrák primátusát. Vagyis a film készítői egy modern történeti elmélet alapján módosítottak Homéroszon - nem véletlen, hogy a forgatókönyvírót számos hettitakutató látta el tanácsokkal.

Ehhez képest - mondják a görög irodalom tudósai - nem ártott volna néhány Homérosz-szakértőt is meginterjúvolni. Méghozzá azért, mert az egyik legfontosabb szál, az istenek Trója feletti vetélkedése teljesen kimarad a hollywoodi produkcióból.

Az istenek olyannyira részei a homéroszi történetnek, hogy fegyvert ragadva személyesen is harcba szállnak, s Aphrodité, a szerelem istennője is csak akkor hanyagolja el nőrabló kedvencének, az "almás" Párisznak a segítését, amikor az istennői kar megsérül. Amint azt Ritoók Zsigmond akadémikus a HVG-nek elmondta, az istenek szerepeltetése nélkül nem is igen lehet megérteni az Iliász egyik fő tanulságát: igaz, hogy az istenek halhatatlanok, és ezért az emberek felett valók, ám egyvalamire csak az ember képes - hogy életét adja a barátjáért... Ennek ellenére Ritoók professzor úgy érzi, a film önálló alkotásként megállja a helyét, és véleménye szerint az Iliász erkölcsi mondanivalója "átjön a vásznon".

Az istenek elhanyagolását aligha ellensúlyozza a hús-vér hősök hollywoodi stílű megtizedelése. Sőt kissé mintha túl is lőttek volna a célon a kreatívok: Agamemnón és Meneláosz is elesnek a harcmezőn. Márpedig e két vezéráldozat végképp átírja a görög mondavilágot. Ha ugyanis Agamemnón a csatában hull el, akkor nyilván nem térhet haza, hogy azután otthonában gyilkolja meg saját felesége, Klütaimnésztra, akit aztán emiatt fia, Oresztész mészárol le - erről a dilemmáról (vagyis hogy a férj- vagy az anyagyilkosság-e a nagyobb bűn) számol be Aiszkhülosz Oreszteia trilógiája. Meneláosz kiiktatása azonban még ennél is súlyosabb vétek a görögök ellen. A trójai háború végén ugyanis - ha hihetünk az ókori szerzőknek - Meneláosz hazatér a hozzá továbbra is ragaszkodó Helénával, ekképpen adva meg a történet keretét. Ehhez képest a filmben Heléna örülhet, hogy nem kerül férje szeme elé, mivel az megfogadja, hogy megöli hűtlenné lett szerelmét - az eskü persze a király halála miatt beváltatlan marad.

A sok kritikába - bár csak elvétve - dicséret is keveredik. Így például a szakértők elismerően nyilatkoznak arról, hogy a Brad Pitt alakította Akhilleusz megfelelően hangsúlyozza: őt kizárólag a dicsőségszerzés érdekli Trója falai alatt. A közte és Agamemnón király között feszülő ellentétek is a vászonra kerültek. Az Agamemnónt az Iliászban legkevesebb "lomha borostömlőnek" tituláló Akhilleusz megjelenítése még abban is autentikusnak tekinthető, ahogyan csak barátja (a filmben unokaöccse), Patroklosz halála után veti bele újból magát a trójaiak szisztematikus aprításába.

A rendező azt is Homérosz alapján formálta meg, ahogyan a trójai királyfi, Hektór halála után éjszaka Akhilleusz sátrába lopózik Priamosz király, Trója uralkodója, hogy elkérje fia holttestét a phthiai hőstől. Talán azért is lehetett fontos meghagyni ezt az eseményt, mert itt hangzik el a film egyik kulcsmondata, amivel végül Priamosz meglágyítja Akhilleusz gyűlölettől izzó szívét, miszerint "még az ellenségek is tisztelhetik egymást". A király így hazaviheti fia holttestét, sőt Akhilleusz még azt is megígéri, hogy a gyászidőszak végéig, 12 napig, nem támadnak Trója ellen.

Csekélyke gyógyír azonban ez a néhány, Homérosznak tett engedmény a görög nézőknek. Mi több, az olaszok is joggal tiltakozhatnának a film ellen. Az éles szemű mozinézőknek ugyanis feltűnhet, hogy Trója pusztulásakor Éneász - latinosan: Aeneas - apjával, de gyermeke nélkül távozik a városból. Ez a látszólag jelentéktelen momentum viszont - a kákán is csomót kereső szakértők szerint - alapjaiban kérdőjelezi meg a büszke latinok származástörténetét. A később a római Vergilius által versbe szedett legenda szerint ugyanis Aeneas fia, Iulus lett a Iulius nemzetség ősapja, a Rómát megalapító Romulus őse, a későbbi Julius Ceasar felmenője, ekképpen trójai identitást adva a gyökértelen rómaiaknak - ehhez viszont Iulusnak Trójában kellett születnie.

"Intelligensen is fel lehetett volna dolgozni a trójai háború történetét" - állítja az idézett Németh György. Erre ugyanis már a görög drámairodalomban is számos példa adódott. Az egyik legbátrabb átírás Euripidésztől származik. A klasszikus mester Heléna című drámájában Párisz elrabolja ugyan Meneláosz feleségét, ám Egyiptom partjainál az istenek kijátsszák Páriszt, és Heléna a parton marad, míg az ifjú szerelmes egy Helénához a megszólalásig hasonló "ködképet" hurcol tovább a hajón. Meneláosz aztán Trója felégetése után e ködképpel kíván hazatérni, de Egyiptomba sodorja a szél, ahol - érintetlenül maradt - felesége várja. A spártai király nem is akarja elhinni neki, hogy ő volna igazi arája, hiszen ez azt jelentené, hogy feleslegesen háborúzott tíz éven keresztül. Ám a két asszony szembesítésekor a ködkép szétpukkan, így Meneláosz igazi szerelmesével heverheti ki csalódását a történtek felett. Jóllehet ez a dráma alapjaiban változtatja meg a trójai háború fontos momentumait, az ókori irodalommal foglalkozó kutatók szerint csak így szabad a görögök identitása szempontjából fontos mondavilághoz nyúlni: elvégre Euripidész zsenialitását dicséri, hogy újabb dimenziót iktatott a történetbe, miközben saját verziójához egy sort sem kellett átírnia a Homérosz lejegyezte cselekményből.

IZSÁK NORBERT