A választásokat befolyásoló tényezővé vált Amerikában Michael Moore cannes-i nagydíjas filmje, a jövő héttől Magyarországon is látható Fahrenheit 9/11. A totalitárius rendszerek filmpropagandistáihozhasonlított amerikai rendező művével kapcsolatban kérdés, hogy árt-e vagy használ azoknak, akiknek használni akar.

"Nem fognak csalódni, Bush 120 percen keresztül hülyét csinál magából" - bátorította a bebocsátásra várókat egy washingtoni elővárosi mozi jegyszedője a Fahrenheit 9/11 című film vetítésének első napjaiban. A sorban állók mosolyogva nyugtázták a biztatást, de reakcióikból érzékelni lehetett: elég pontosan tudják, mire adtak ki fejenként 7 dollárt. Pedig Michael Moore rendező politikai céljainak valószínűleg jobban megfelelt volna, ha a jegyszedő közlésére elégedetlen morajban törnek ki az emberek, ám két órával később megtért demokrataként hagyják el a filmszínházat.

Moore, akit a konzervatív Wall Street Journal a náci Németország nagy tehetségű propagandafilm-készítője után nemes egyszerűséggel korunk Leni Riefenstahljának (HVG, 2002. szeptember 7.) nevezett, nagy elődeitől eltérően eleve nem művésznek, hanem politikai harcosnak tekinti magát. Olyannak, akinek fontosabb az ügy győzelme - adott esetben George Bush elnök veresége a novemberi elnökválasztáson -, mint filmjének művészi sikere.

A vidéki újságíróból lett filmes propagandista arzenálja a Lajtától keletre nagyon is ismerősen fog hatni, még ha Moore kétségtelenül rendkívül ügyesen elegyíti is a már-már bizonyító erejű hangulati elemeket - például az ellenszenvesnek szánt politikusok szánalmas gesztusait - a valódi vagy annak szánt bizonyítékokkal. De ahogy ez már a műfaj nagyjainál is megszokott volt, a tények nem mindig alkalmazkodnak a rendezői elképzelésekhez. Moore kikezdhetetlennek tűnő szöveges-vizuális levezetése szerint például a Bush család - a filmben bőségesen illusztrált - üzleti-baráti összefonódása a szaúdi elittel eleve kizárta, hogy az amerikai kormány komolyan ujjat húzzon a terrorizmus melegágyaként ábrázolt konzervatív királysággal, ezért döntött inkább Irak lerohanása mellett. E gondolati építmény egyik tartópillére az a filmen többször is bemutatott, interjúkkal körüljárt, hitelesnek mondott lista, mely szerint a szeptember 11-e után elrendelt légtérzárlat idején csak az a néhány gép hagyta el, hatósági engedéllyel, az Egyesült Államokat, amely szaúdiakat menekített ki az országból, köztük az al-Káida-vezér Bin Laden 24 rokonát. Ám ennek az egyébként a sajtóban is bőségesen tárgyalt városi legendának semmiféle bizonyítékára nem bukkant a szeptember 11-e előzményeit vizsgáló, a Bush-kormány iránti elfogultsággal aligha vádolható bizottság (HVG, 2004. június 26.).

Konzervatív elemzők eleinte úgy vélték, a Fahrenheit 9/11 nemhogy nem árt majd Bush esélyeinek, de talán még használ is az elnöknek. A filmet ugyanis eleve csak olyanok nézik meg - okoskodtak a jobb-oldalon -, akik úgysem szavaznának Bushra. Közülük viszont sokakat a vizuális élmény átsodorhat az iraki háborút a szenátusban annak idején megszavazó Kerry táborából a radikálisan háborúellenes, függetlenként induló Ralph Naderéba. "Filmkritikával nem foglalkozunk" - indokolta a Fehér Ház magabiztosan, miért nem reagál az elnököt totálisan alkalmatlannak, ostobának, felelőtlennek, gonosznak és - amennyiben a szaúdiakkal közös családi üzleti érdekeit az országéi elé helyezi - hazaárulónak bemutató alkotásra. A filmet támadó, helyenként betiltatni próbáló, illetve az országos választási bizottságnál törvénytelen politikai hirdetésként feljelentő jobboldali szervezeteknek ugyanakkor Moore megköszönte, hogy akcióikkal nézők tömegeit terelték be a mozikba.

A minden várakozást felülmúló nézettség azután a konzervatív tábort is arra kényszerítette, hogy reagáljon Moore vádjaira. A Fahrenheit 9/11 egyes, képben-szövegben megfogalmazott "állításai" ugyanis immár az amerikai politikai közbeszéd részévé váltak. Így például John Kerry demokrata elnökjelölt a filmnek arra a jelenetére hivatkozva jelentette ki, hogy ő maga jobb hadsereg-főparancsnok lenne Bushnál, amelyben az elnök 2001. szeptember 11-én délelőtt hét percen át folytatja a meseolvasást egy floridai általános iskolában, az után is, hogy tanácsadója a második repülő becsapódásának hírére a fülébe súgta: Amerikát megtámadták. Kerry, állítása szerint, abbahagyta volna az olvasást, és udvariasan megmondta volna, hogy gyerekek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének most fontos dolga akadt. A Moore-t és filmjét, valamint a benne foglaltakat mindaddig feltűnően negligáló Bush ezek után mégis kénytelen volt megvédeni a - mint mondta - "gondolkodással eltöltött" hét percet, amikor a minap a CNN csevegőműsorában a házigazda, Larry King is rákérdezett. De az elnök azért hozzátette: a filmet természetesen nem látta.

A pénzhajhász tőkét mélységesen elítélő, kívülállására büszke Moore-t és híveit láthatólag nem különösebben zavarja, hogy mostani filmjével a rendező még egy lépéssel közelebb került az általa többnyire ironikus megvetéssel kezelt elithez. Hollywood igazából már a Kóla, puska, sült krumpli című dokumentumfilmjéért odaítélt tavalyi Oscar-díjjal "magához emelte" a proletárszármazására büszke, elhízott alakjával, elmaradhatatlan baseballsapkájával az alsó középosztálybeli átlagamerikait alakító rendezőt. Hálából Moore most megalkotta az első - a látványosságot, a bevételeket, a tömeghatást és hatásvadászatot tekintve - igazi "hollywoodi" dokumentumfilmet. A cannes-i nagydíjas Fahrenheit 9/11 az első nem játékfilm, amely az USA-ban a jegyeladási lista élére került, és amely csak a nagy hollywoodi produkciókhoz mérhető, jóval 100 millió dollár fölötti bevétellel dicsekedhet.

A sors iróniája, hogy Moore filmjének hasznából - a rendező nem publikus, de jelentősnek mondott jussának levonása után - legnagyobb részben éppen az a Disney szórakoztatóipari mamutcég részesedik majd, amelyik megtagadta a Fahrenheit 9/11 forgalmazását. A produkciót ugyanis a Disney azzal engedte át leányvállalatának, a Miramax stúdiónak, hogy kikötötte, a majdani bevétel 60 százaléka őt illeti, és azt jótékonysági célra fordítja. A radikális baloldal új kultuszfilmjéből származó százmillió dolláros nagyságrendű haszon nagy része tehát a konzervatív Disney-vezetők szívéhez közel álló karitatív szervezeteknél fog landolni.

RÉTI PÁL / WASHINGTON

Szellem

Filmbíró

Nem szeretném, ha az amerikai jobboldali sajtó francia díjként állítaná be ezt - mondta Michael Moore, miután idén...

Újabb koronavírusos beteget találtak az USA-ban

Újabb koronavírusos beteget találtak az USA-ban

Stockholm elköszönt, Budapest beköszönt

Stockholm elköszönt, Budapest beköszönt

A drágán dolgozó alvállalkozókra panaszkodik a Market Építő vezérigazgatója

A drágán dolgozó alvállalkozókra panaszkodik a Market Építő vezérigazgatója

"Táncoló sárkány": tollas dinoszauruszfajt fedeztek fel Kínában

"Táncoló sárkány": tollas dinoszauruszfajt fedeztek fel Kínában

Változtatásokra készülnek a Diákhitelnél

Változtatásokra készülnek a Diákhitelnél

Eb-bronzérmes a magyar női vízilabda-válogatott

Eb-bronzérmes a magyar női vízilabda-válogatott