Tetszett a cikk?

Több mint fél évszázad után nyerte vissza eredetihez hasonló színeit, és lesz ismét látható - sőt átmenetileg elvesztett eredeti hangján hallható is - a Ludas Matyi című film. Az olykor nyomozómunkához is hasonlító restaurálás során nem mindennapi adalékok kerültek elő a film forgatásának különös körülményeiről is.

Az új, kommunista alkotmány bevezetésével egy napon, 1949. augusztus 20-án kezdték forgatni az első színes magyar produkciót. Nem csoda hát, ha a filmet afféle filmgyári presztízsberuházásként kezelték. Mármint elvileg. Merthogy a munka valójában minden elemében tükrözte az akkori, mindent ígérő, de keveset teljesíteni képes viszonyokat. Például hiába volt a nagyot akarás, amikor hiányzott még a beteljesüléshez szükséges színes filmnyersanyag is. Az eredmény: a sebtében beszerzett negatív filmszalag már néhány év múlva elvesztette színeinek legnagyobb részét, és a hangja is torz volt. Nem csoda, ha már 1961-ben, a film ismételt bemutatásakor a nézők csak fekete-fehérben élvezhették a történetet, amelyet ekkor kényszerűen újra is kellett hangosítani.

Így történhetett, hogy a Ludas Matyi fellelhető verzióin legfeljebb színnyomok maradtak meg: az eredeti színek alig 2-3 százaléka. "Ez a felújítás szempontjából már határesetnek számít" - jelzi a restaurátorok előtt álló egyik legnagyobb kihívás jellegét Fazekas Eszter filmtörténész, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa, a felújítás irányítója. A mára előállott helyzet egyik fő oka, mint említettük, az országba - máig tisztázatlan körülmények között, Csehszlovákián keresztül - behozott, a belga Gevaert cég gyártotta, akkor még kísérleti stádiumban lévő filmnyersanyag volt.

Ráadásul a magyarországi színesfilm-gyártásnak alig volt közvetlen előzménye. Az egyik első darabot, az 1949. május 1-jét megörökítő híradó-dokumentumfilmet is a román-magyar határon lebukott csempészektől elkobzott alig ezerméternyi maradék negatívra, Agfacolorra rögzítették. A Ludas Matyihoz azonban ebből már nem maradt, így szerezték be sebtében a filmgyártásban még kipróbálatlan Gevacolort, amihez nem jöttek megfelelő előhívó vegyszerek sem. Ezért a már említett május 1-jei dokumentumfilm előhívásából megmaradt, lejárt anyagokat kellett ismét alkalmassá tenni a labormunkálatokra. Így került a képbe a Chinoin Gyógyszergyár két mérnöke, Dobrányi Géza, a magyar filmlaborálás későbbi legendás alakja, és Fári László.

Az előhíváskor számos meglepetés érte az alkotókat: a beszerzett Gevacolor fény- és színérzékenysége a kezdetlegesség okán meglehetősen ingadozó volt. Fülöp Zoltán díszlettervező a film elkészülte után nem sokkal egy rádióinterjúban arról panaszkodott, mennyire meglepődött, amikor "Döbrögi pipacspiros mentéje a felvételen lilára váltott". Ezért aztán a díszletesek, kosztümösök, illetve az operatőrök ma már különösnek tűnő együttműködésére volt szükség, hogy végül ugyanaz jelenjék meg filmen is, mint amit a kamera felvett. Ehhez például különféle kísérletezgetésekkel egy úgynevezett (mára már elkallódott) színnaplót is készítettek, amelyből minden érintett számára egyértelmű volt, melyik szövetet, (díszlet)anyagot kell használni, hogy a vásznon a rendezők - Nádasdy Kálmán és Ranódy László - elképzelte színek jelenjenek meg. De a legfontosabb egy olyan színszűrő rendszer alkalmazása volt, amellyel a forgatás után a pozitív kópián még jelentősen befolyásolhatták a végül megjelenő színeket.

Persze még így is messze volt az akkoriban máshol már elérhető színvonal. A mostani restaurálásban is részt vevő Szécsényi Ferenc operatőr - egykor a Ludas Matyi másodoperatőre - például az elkészült film úgynevezett kékhiányosságát említi. Mint mondja, emiatt már annak idején is "szépiaszerű, barnás-vöröses árnyalatú, az árnyékos részeken szinte korrigálhatatlanul egyszínű látvány született". További gondot jelentett, hogy a beszerzés már említett kalandos jellegéből fakadóan nem megfelelő arányban állt rendelkezésre a műtermi, illetve a szabadtéri felvételekhez alkalmas filmnyersanyag, s ezért olykor műteremben is külső negatívot használtak. De a felhasznált filmszalag egyébként is annyira érzéketlen volt, hogy amikor - Szécsényi emlékezete szerint - az egyik műteremben készült lakomajelenetnél erős, nagy hőt fejlesztő reflektorokkal dolgoztak, a gyertyák már a jelenet befejezése előtt megroggyantak.

A gyártók persze sejthették a szakmai közeljövőt, hiszen a belga cég eleve csak egy év garanciát vállalt a nyersanyagra. A negatív néhány év alatt el is veszítette eredeti színei 95 százalékát. "Leggyorsabban a zöldeskék, majd a sárga árnyalatok tűnnek el a fakuló filmekből, míg legtovább a bíbor réteg marad látható" - sorolja a hamar jelentkező problémákat Fazekas Eszter, a már több száz más film mentését-felújítását is elvégző Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa. Ezért és nem a politikai hovatartozás jelzésének túlhajtása okán játszottak vöröses árnyalatban a Ludas Matyi - valamint a nem sokkal később Keleti Márton által forgatott Különös házasság, illetve Civil a pályán - fennmaradt verziói.

Az egykor jelentkező gondok mára még komplikáltabb problémahalmazhoz vezettek. Amikor ugyanis a Magyar Filmlaboratórium szakemberei a bevett digitális színerősítő szoftverekkel próbálták rekonstruálni az eredeti színeket, meglepő eredményre jutottak. "Mivel a csak nyomokban megtalálható színek belső arányai is felborultak, előfordult, hogy egy arc élethű árnyalatának beállítása után egyszeriben kékben kezdett játszani a mögötte lévő fa" - jelzi a nehézségeket Schifter Balázs, a laboratórium digitális stúdiójának vezetője. Az ilyen és hasonló anomáliák kiküszöbölésére a Ludas Matyihoz speciális, kifejezetten erre a filmre szabott új szoftvert kellett kidolgozni. De még így sem lehetett mindent automatizálni: a képkockákon általában egyenként kellett kiválasztani a torzult színű részleteket, majd a többihez igazítani őket - éppúgy, miként a digitális fényképezés elterjedésével manapság egyre népszerűbb képmanipuláló programokkal.

Ez a munkafázis már-már szakmaetikai kérdéseket is felvetett. "Szakértők között is vita tárgyát képezte, hol végződik a restaurálás, és hol kezdődik a megfakult kép kiszínezése. Mi ugyanis nem az animációs filmek készítőihez hasonlóan, önkényesen választott színeket kívántunk meghatározni, hanem csupán a meglévő színnyomok alapján erősítettük vagy gyengítettük az eredetit idéző árnyalatokat, és csakis ott, ahol egyáltalán volt mit változtatni" - vázolja a felújítás elvi szempontjait Schifter Balázs. Ezért, hogy a Ludas Matyi mai, figyelmesebb nézői nemegyszer láthatnak majd olyan jeleneteket, amelyekben bizonyos részletek - például egy (mellék)szereplő ruhája vagy a háttérben lévő fák - lényegében továbbra is színtelenek (illetve többnyire barnás színben játszanak).

A Ludas Matyi eredeti színeinek rekonstruálása során - mondják a munka résztvevői - a színészek arca volt az egyik legfontosabb viszonyítási pont. Persze sokat segítettek a film megkeresett egykori alkotói is, például a már említett Szécsényi Ferenc, akinek emlékei alapján pontosabban lehetett visszaadni bizonyos jellegzetes tárgyak - például Döbrögi piros mentéje - árnyalatát. A restaurátorok ugyanakkor megnézték a korszak más - jobb nyersanyagra készült - filmjeit is (például a Liliomfit), amelyek segítettek felidézni a mai, keményebb, harsányabb nyersanyagra forgatott mozik színvilágától jelentősen eltérő hangulatot.

A digitális csodaprogramok korlátai is megmutatkoztak a felújítási munka során. Az eredetileg erősen megvilágított képeken a színerősítés után olykor - szakszóval - kiégtek a legfényesebb részletek, a színészek arcának csillogó felületei teljesen kifehéredtek, elveszítették részletgazdagságukat. De az első vetíthető tesztkópia megtekintésekor vették észre, hogy a lobogó tábortűz digitálisan feljavított fényében kísértetszerűvé, szellemképpé vált a címszereplő Soós Imre arca, ezért ezt utólag kellett korrigálni. A remegések, villódzások, foltok, koszok kiszűrésével megbízott szakemberek pedig mondhatni túlságosan is jó programot dolgoztak ki a Veszprémi Egyetem képfeldolgozási tanszékén, illetve az MTA Sztaki műhelyében: az első tesztben még a vásárra érkező lovasok által felvert, szállongó port is kiszűrték.

És ezek még csak a szemnek látható ügyek voltak. Merthogy az 1949-ben készült film hangjával sem volt minden rendben. Olyannyira nem, hogy már 1961-ben - a torzítások miatt - újra kellett szinkronizálni az eredeti (sokszor külső) helyszíneken felvett hangokat. Külön veszteség volt, hogy a technikai fogyatékosságok okán leginkább "Soós Imre rekedtes, fékezhetetlen őserőt kifejező hangjától támadt gerjedés, például éppen a legtöbbet idézett résznél, amikor azt mondja: »Azért rója föl a kapufélfára, hogy el ne felejtse, háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!«" - meséli Fazekas Eszter. Az új szinkronhoz viszont mások mellett a két főszereplő - az addigra elhunyt Soós Imre és Solthy György - is hiányzott. Őket akkor Csíkos Gábor, illetve Greguss Zoltán helyettesítette. Szerencsére azonban a mostani felújítás előkészületei során kiderült, megvolt még az annak idején jóvátehetetlenül elrontottnak hitt eredeti hangfelvétel, amelyet idősebb Erdélyi Gábor hangmérnök irányításával - a sérülések, torzulások zömét egy új digitális módszerrel kiszűrve - újra élvezhetővé lehetett tenni. Így a Ludas Matyit a korábbi évtizedekben megtekintők számára is újdonság lehet ismét a Soós-Solthy párossal látni-hallani a történetet.

Mindennek fényében a mai nézőt nyilván már nemigen érdekli a mostani élményt aligha érintő egykori közjáték, amely az akkori zajos közönségsiker ellenére zajlott le az első teljesen színesben forgatott alkotás bemutatóját követő filmgyári pártaktíván. Akkor ugyanis - építőnek szánt kritikában - "az individualista jelenségeknek és a kollektív munkamódszer hiányának" tudták be a film sajátos kép- és hanghibáit, amelyek 55 év múltán szerencsére mégiscsak korrigálódtak.

ILLÉNYI BALÁZS

Afrikában már zaklatják a járványért felelősnek tartott európaiakat

Afrikában már zaklatják a járványért felelősnek tartott európaiakat

32 éves, mégis bejáratósan új ez az eladó Ferrari Testarossa

32 éves, mégis bejáratósan új ez az eladó Ferrari Testarossa

A fertőzött orvosokat is munkára fognák Romániában

A fertőzött orvosokat is munkára fognák Romániában