Tetszett a cikk?

A tengeröblök és a folyók építészeti hasznosíthatósága, valamint a városok "újravizesítése" körül forgott az idén kilencedik alkalommal megrendezett velencei építészeti biennále. Ezúttal a megvalósítás küszöbére érkezett ötletekben sem volt hiány.

"A szöuliak briliáns ötlettel élesztik újra városukat: felszínre hozzák a negyven évvel ezelőtt föld alatti csatornákba kényszerített Cseonggye folyó vizét. Pontosabban magát az egész folyót. Így a most felette épített, autópályákkal szabdalt falanszterszerű negyedből folyóparti parkocskákkal élhetőbbé tett városrészt varázsolnak" - lelkendezett Marta Moretti, a velencei kiadású, Aquapolis című urbanisztikai folyóirat szerkesztője a novemberig nyitva tartó nemzetközi seregszemle különdíjas alkotását szemlélve. Majd miután megtudta, hogy magyarokkal van dolga, rákérdezett: "Ha jól tudom, a múlt század elején maguknál is szó volt a várost behálózó Duna-csatornákról. Ideje volna újragondolni az akkori ideát!"

Valószínűleg más véleményen lehettek a biennále magyar résztvevői: a Magyarországot finoman szólva is ellentmondásosan képviselő, botránytól kísért, szerzői jogsértés gyanúja miatt félig letakart, így furcsa küllemű kiállítás messziről kerülte a nedves dolgokat, pedig a magyar tervezők - mivel folyógazdag térségben élnek - akár érintettek is lehetnének. Nem így a "Vissza a jövőbe!" jelszó alatt megvalósuló említett dél-koreai pályamű. A Városok a vízen elnevezésű szekcióban indított "folyóélesztő" projekt ráadásul egyike volt azon - az egykori velencei hadihajógyár dokkjaiban kiállított - terveknek, amelyek már túl vannak a víziófázison. Szöul városvezetése ugyanis már tavaly elindította a munkálatokat, még azt a logisztikai kockázatot is vállalva, hogy egyszerűen elbontják a Cseonggye 6 kilométer hosszan feltöltött, 50 méter széles medre fölé emelt, másfél emelet magasságban futó, háromszor három sávos autópályát, és részben sétálóövezetté alakítják az így ismét "feltárt" folyó partjait. A feladat léptékét és mineműségét tekintve ez körülbelül annyit jelent, mintha a Margit híd pesti hídfőjétől a Blaha Lujza térig bevezetnék a Dunát a körútra, miközben a járdákat autómentes sétányokká alakítanák. A sztráda felszámolásával jelentkező közlekedési problémát a Szöult körbeölelő körgyűrű bővítésével, valamint a városon belüli autóforgalmat kiváltó kéregvasutakkal és gyorsvillamosokkal kívánják megoldani.

De Szöul csak egy távoli példa. A Budapesthez hasonlóan folyó által kettészelt spanyol Zaragoza a 2008-as világkiállításra aspirálva állította ki a Grupo Expereinca építészbrigád által jegyzett pályaművet. A város folyója, az Ebro majd Csepel-sziget-méretű és központi elhelyezkedésű félszigetére tervezett expótelkeket úgy tennék egyedivé, hogy a kiállítópavilonokat mesterséges lagúnák mentén helyeznék el, sőt, színesítésként, új tavakat létesítenének. "Lényegében az történik majd, hogy kanalizált formában ugyan, de helyreállítjuk az Ebro egykori árterületét, behozzuk a vizet a városba, és ezzel lazítjuk az épített környezet merev szövetét" - fogalmaz némi pátosszal Javier Monclús, a terveket készítő négytagú stáb egyik tagja.

A spanyoloktól egyébként is volna e téren mit tanulni. A bilbaóiak a Tiszánál valamivel kisebb, a Drávánál nagyobb, a Baszkföldet átszelő Nerviónnal kötöttek szövetséget. Először is a Guggenheim Múzeumot építették fel (1997-ben, az amerikai Frank O. Gehry tervei alapján). A hullámzó felületű acél- és üvegfalaival leginkább egy folyami vitorlás bárkára hasonlító épületet a folyó belvárosi kanyarulatánál húzták fel, az évtizedek óta már csak vegetáló kikötő szomszédságában. A következő szakaszban ennek építményeit bontották el, a helyüket pedig parkosították. Az egykori rakparton hajópadlós korzót alakítottak ki, a folyó vizét pedig medencékbe, műtavakba, a korábban síkra betonozott szárazföldre vezették. A következő lépésben a két meglévő, autóval is járható híd közé egy harmadik, de csak gyalogosan járható átkelőt is építettek. A hét éve kezdett urbanisztikai beavatkozás ezzel még nem ért véget: a területre jóléti és oktatási intézményeket is telepítenek, a kieső autóutakat pedig itt is, mint Szöulban, kéregvasútrendszerrel, valamint új villamosok hadrendbe állításával pótolják. A munkálatok elismeréseként a velencei seregszemle zsűrije kategóriája legjobb projektjének nyilvánította a baszk városátalakítást.

De nemcsak a folyómenték építész tervezői hoztak újdonságokat, hanem a tengerpartokéi is. A Buenos Aires-iak például parkosítással és sétányokkal, óceánparti filagóriákkal, afféle nyitott oldalú pavilonrendszerrel tennék élhetőbbé a mára használaton kívül került Puerto Maderót, az egykori dokk téglaépületeibe pedig kulturális, művészeti intézményeket telepítenének. Az északnémet Hamburg építészei hasonló ötlettől vezérelve újítanák fel a kikötőváros csatornaparti raktártömbjeit, a genovaiak pedig egy vizes sportokat is befogadó szabadidőközpont mellett egy kivénhedt hajódarura függesztett "lebegő tetővel" ellátott nyári koncerttermet álmodtak az ipari tengerpartra.

Lényegesen nagyobb léptékű vállalkozásba fogott Sanghaj. A német Meinhard von Gerkan és a kínai Vej Vu vezette, két tucat tagot számláló tervezőstáb vadonatúj várost tervezett a 14 milliós kínai megapolisz központjától 30 kilométerre délnyugatra, a Sárga-tenger partjára. Jövőre állítólag már állni is fog Kína új büszkesége: Lucsao kikötőváros - legalábbis egy része. A 65 négyzetkilométernyi polisz felülnézetből kagylóra hajaz, melynek közepén gyöngyként egy mesterséges tengerszem virít. A látványtervek szerint vitorlázásra is alkalmas - a tengerrel egy mesterséges szorossal összekötött, de a nyílt víztől védett -, 2,5 kilométernyi átmérőjű tengerszem mértani közepén pedig 100 méter magas, elektromos töltés alá helyezhető, hálós szerkezetű fémoszlop áll majd. A tervezők szerint a magas páratartalom miatt ez az obeliszk - elektromosságával - felhővé sűríti majd a párát. "Az európai városépítést és az ázsiai szimbolikát vegyítő konfuciánus eklektika, továbbá elképesztő mennyiségű pénz" - summázta a távol-keleti urbanisztika eme újmódi mintapéldányairól alkotott véleményét Jonathan Glancey, a brit Guardian napilap építészeti szakírója.

A vízzel hagyományosan szoros kapcsolatban álló Velence Giardini Castello félszigetén, a nemzetek kiállításán mindazonáltal mégsem a víz volt az úr. A negyven pavilonból legalábbis mindössze az izraeliben és az oroszban lehetett vízzel találkozni. Az előbbiben Vissza a tengerhez cím alatt a Tel-Aviv strandjait a tengerben, lábakon álló futurisztikus üdülőtelepekkel újraértelmező installációkat láthatja még novemberig a nagyérdemű, az oroszoknál pedig a jövő építészgenerációjának szorgoskodását kísérheti figyelemmel. Ez utóbbit szó szerint kell érteni. A Workshop című kiállításon húsz moszkvai és szentpétervári építészhallgató reggel 10-től este 8-ig tervezi újra Velencét: az orosz pavilon három termében számítógépekkel és hagyományos rajzasztalokon veselkedtek neki a városrendezésnek. "Az eredményre a novemberi zárásig kell várni, a fiúk körülbelül akkorra töltik meg a 100 négyzetméteres, körbejárható terepasztalt a makettekkel" - magyarázta a nyitás hetében még igencsak kaotikusnak ható összképet Jevgenyij Assze, a pavilon kurátora. Hozzátéve, hogy a játék korántsem öncélú: a tapasztalatokat rövidesen az észak Velencéjének is nevezett Szentpéterváron szeretnék kamatoztatni.

VAJNA TAMÁS / VELENCE

Szombattól ne akarjon ruhát venni

Szombattól ne akarjon ruhát venni

Találkozhatok a párommal? Lemehetek a nyaralóba? Járhatok futni? Kisokos kijárási korlátozás idejére

Találkozhatok a párommal? Lemehetek a nyaralóba? Járhatok futni? Kisokos kijárási korlátozás idejére

Egyetlen nap alatt 800-nál is több koronavírusos halt meg Spanyolországban

Egyetlen nap alatt 800-nál is több koronavírusos halt meg Spanyolországban