Szeméremsértő irományai miatt kétszer is bíróság elé citálták a Kakuk Marci című regényfolyam kalandos életű szerzőjét, Tersánszky Józsi Jenőt. Az 1930-as évekbeli második per utókori rekonstrukciójakor még az egyik vádlott-társ, József Attila eddig publikálatlan beadványa is előkerült.

"Szerintem a mű nemcsak hogy nem erkölcstelen, de (...) novellám tendenciája szinte csöpög az erkölcsiségtől" - fejtette ki a budapesti királyi büntetőtörvényszék 1937. március 24-ei tárgyalásán Tersánszky Józsi Jenő, akit az ügyészség (a "társtettesekkel", Ignotus Pállal és József Attilával egyetemben) szemérem elleni vétséggel vádolt meg. A fél évvel korábban kelt vádirat szerint nevezettek avval követték el "társadalomellenes" tettüket, hogy "kereskedés és szétosztás céljából állítottak elő szeméremsértő iratot". A jogászi bikkfanyelvet mellőzve: a három vádlottnak azért kellett Méhes Ignác tanácselnök elé állnia, mert az Ignotus és József Attila által társszerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os évfolyamában megjelentették a Kakuk Marci új kalandja című regény egyik fejezetét. A regényrészletet - a Budapest Főváros Levéltárában őrzött s eddig publikálatlan vádirat tanúsága szerint - az ügyész így értelmezte: "Egy éjjeli lokálban játszódik, s leírja egy férfinak egy leánnyal történt jelenetét." Nemcsak e "jelenet" leírása, hanem "a közlemény egész tartalma" is, illetve a vádiratban akkurátusan megjelölt oldalak "a nemi életet érintő erkölcsi érzéket súlyosan sértették".

Aligha vitatható, hogy a magyar irodalom egyik legérdekesebb vagabundja, Tersánszky - aki egész életében büszkébb volt arra, hogy egyszerre tudott énekelni és fütyülni, mint arra, hogy mit írt, s aki "a rózsa sem olvas botanikát" felkiáltással állítólag egyetlen róla szóló kritikát vagy tanulmányt nem olvasott el - addig szokatlanul nyersen írt a testiségről. Olyannyira, hogy a fennmaradt jegyzőkönyv szerint az 1937-es perben az inkriminált szöveget - az ügyész indítványára - zárt tárgyalás elrendelése után olvasták csak fel, nehogy illetéktelen fülek is meghallhassák a folyóiratban kinyomtatott olyasfajta kitételeket, mint: "A lányok másznak az ölünkbe. Az egyik éppen egy Dóra nevű (...) nagy, egytagos dög, (...) ne mondjak nagyot, a melle akkora, mint egy túróstömlő." De ügyészi erkölcscsőszi kifogás alá esett az is, amikor Tersánszky e Dóri nevű, egészségtől kicsattanó kéjhölgy szájába adta önnön "bivalytomporú testének" és "gumilabdaként dögönyözhető feszes keblének" dicséretét, illetve a vetélytársnők csüggő melleinek - "nyiszlett dohányzacskóinak" - lesimpfolását.

A Horthy-korszak évtizedeiben, a két világháború között meglehetősen gyakori volt a szeméremsértés elleni hatósági fellépés (Lásd Sorüldözöttek című írásunkat). Magyarország nemcsak hogy képviseltette magát - 42 másik állammal együtt - azon az 1923-as genfi nemzetközi értekezleten, melyet a "fajtalan közlemények forgalmának elnyomását célzó büntető intézkedések tárgyában" hívtak össze, hanem ennek nyomán (mindenre ráhúzható gumiparagrafusai miatt erősen bírált) törvényt is alkotott az "obszcenitás" ellen. A jogszabály akár letöltendő fogházbüntetés kiszabását is lehetővé tette.

Ennek fényében még érthetőbb, miért bizonygatta Tersánszky már első ügyészségi meghallgatásakor, hogy egyáltalán nem állt szándékában szemérmet sérteni, hiszen "az egész cikk nem más, mint egy éjjeli lokál nőjének magyarázata, hogyan őrizheti meg ő ezen szomorú körülmények közt is testi és lelki épségét egy jobb életre..." A leginkább a Kakuk Marci révén ismert írónak ekkor már kellemetlen tapasztalatai voltak: 1925-ben hasonló váddal állt bíróság előtt, mi több, két hónapra - saját szavaival - "tömlöcbe" is kényszerült a Nyugat 1924-es évfolyamában közölt, A céda és a szűz című regénye miatt. A legfőbb bírói fórum, a Magyar Királyi Kúria azt is kimondta a "fajtalannak" minősített műről, hogy "nem tekinthető irodalmi értékű és művészi szándékkal írott alkotásnak". Az indoklás szerint komoly irodalmi műben egy nő nem mondhatja azt: "Éreztem, hogy a szoknyám alá nyúl, be a combom közé", és nem is kérdezheti meg legbizalmasabb barátnőjétől: "Inkább egy ilyen vén emberrel lékeltetné meg magát?" A jogerős ítélet 1925-ben súlyosbító körülményként értékelte, hogy az író azt a tisztes polgári felfogással ellentétes nézetet is terjesztette, miszerint "nem szükséges, hogy egy lány tisztán lépjen be a házasság szent kötelékébe".

A szóban forgó regényrészlet először 1966-ban jelenhetett meg könyvben, a teljes Kakuk Marci egyik ciklusaként. Tersánszky az ehhez írt előszavában úgy emlékezett vissza, hogy a szöveget József Attila akarta közzétenni a Szép Szóban, annak ellenére, hogy ő figyelmeztette a költőt: az "erkölcsök rendészete" a folyóiratokat árgusabb szemmel figyeli, mint a könyveket, s ami egy regényben még "elcsúszhat", az a Szép Szónak kellemetlenségeket okozhat. "Ezt te bízd ránk!" - mondta volna József Attila.

A fennmaradt periratokból némileg más kép rajzolódik ki, korántsem bizonyos azonban, hogy hitelesebb. Az valószínűsíthető, hogy a novella első Szép Szó-beli olvasója valójában nem József Attila, hanem a prózai részek szerkesztéséért felelős Ignotus Pál volt, hiszen a kéziratot ő vásárolta meg az írótól 30 pengőért (hogy ezt a tényt az 1960-as években Tersánszky nem említi, az teljességgel érthető, mivel az élesen antikádárista emigránsnak, a párizsi Irodalmi Újság jegyzett publicistájának jószerével a nevét sem lehetett leírni). Ennél jóval érdekesebb adalék, hogy a gyanúsított szerkesztők már az első rendőrségi kihallgatásukkor - érezhetően ügyvédjükkel egyeztetve - úgy nyilatkoztak, hogy az inkriminált szöveget egyikük sem olvasta, mondván: "Tersánszky neve a cikk tartalmára és minőségére nézve garancia volt." S csak e nyilvánvalóan hamis állítás megtétele után fejtette ki a két szerkesztő, hogy - a regényrészletet utólag elolvasva - ők sem találnak abban semmifajta erkölcstelenséget. Miután a rendőrségi nyomozás, egyebek mellett a nyomdában való "puhatolás" után sem került elő az eredeti kézirat, az ügyészség a tudatos közreműködés bizonyítéka helyett csupán annyit szögezhetett le a vádiratban, hogy Ignotus és József Attila védekezése "szerkesztői minőségükre tekintettel elfogadhatatlan".

A vádirat kézhezvétele után József Attila a tekintetes vádtanácshoz címezte kifogását, s ez az okirat már korántsem csak az ügyvéd, Bartha Ferenc jogi okfejtését, hanem a vitára mindig kapható költő harcias álláspontját is tükrözi. Az eddig publikálatlan beadványban - amely az És ámulok, hogy elmulok című, a költő iratait közreadó képes forráskiadványban jelenik majd meg a könyvhétre - József Attila a genfi egyezmény szövegének törvénybeli értelmezésével szemben azt állította: "obscenitásról akkor van csak szó, amikor a kérdéses közlemény (...) képes megrontani azok gondolkodásmódját, akik hajlamosak az efféle erkölcstelen hatásokra", mivel azonban "a Szép Szó a felnőtt és intelligens magyar olvasóközönség számára készül", így a megrontás lehetősége sem áll fenn.

A bírói karban mérsékeltnek számító Méhes Ignác - aki 12 évvel korábban másodbíró volt Tersánszky első szeméremsértési perében - a hatályos törvényben rögzítettek alapján mindhárom vádlottat bűnösnek mondta ki. Az írót 200, a szerkesztőket pedig 150-150 pengő pénzbüntetésre ítélte. A büntetést aztán a budapesti királyi büntetőtábla Tersánszky esetében jóváhagyta, az időközben öngyilkossá lett József Attila elleni eljárást megszüntette, a harmadrendű vádlott esetében pedig bejött az ügyvédi taktika, a bíróság ugyanis nem látta bizonyítottnak Ignotus Pál bűnös közreműködését.

Közvetlenül az 1938 áprilisában hozott ítélet után jelentette meg Budapest királyi főügyészhelyettese, Miskolczy Ágost (korábban Bethlen István miniszterelnök tanácsadója) Szeméremsértés és irodalom című dörgedelmes tanulmányát, amelyből a közalkalmazottak és az igazságszolgáltatásban tevékenykedők okulására több ezer különlenyomatot is postázott. A főügyészhelyettes "mélységes elégedetlenségének" adott hangot, amiért enyhe ítéleteivel a bírói kar is nagyban hozzájárul "a mai időkben tapasztalható, a társadalmat bomlasztó erkölcsi hanyatláshoz", s mintha Méheshez (is) címezte volna követelését: a bírók akár börtönbüntetést is alkalmazva töltsék be végre az erkölcsi cenzor szerepét, és egyetlen szerkesztő se bújhasson ki a felelősség alól azzal "az átlátszó kifogással, hogy nem ismerte a szeméremsértő közlemény tartalmát".

MURÁNYI GÁBOR

Szellem

Sorüldözöttek

Ráth-Végh István kultúrhistorikus 1929-ben, amikor a törvényhozók körében éppen zajlott a vita "az irodalmi művekben...

Panaszkodnak a fuvarozók: nincs a minisztériumnak elég embere, hogy kiszűrjék a csalókat

Panaszkodnak a fuvarozók: nincs a minisztériumnak elég embere, hogy kiszűrjék a csalókat

Különös fejsérülése miatt kétóránként törlődik egy amerikai tini memóriája

Különös fejsérülése miatt kétóránként törlődik egy amerikai tini memóriája

A rendszerváltás beköszöntével is betiltották Szolzsenyicin egyik főművét

A rendszerváltás beköszöntével is betiltották Szolzsenyicin egyik főművét

Terry Black a hétvégén még a hazatérésre készült

Terry Black a hétvégén még a hazatérésre készült

Fideszes kampány: Novák Katalin államtitkár és Klausmann Viktor polgármesterjelölt gyerekjátékok között interjúvolták meg egymást

Fideszes kampány: Novák Katalin államtitkár és Klausmann Viktor polgármesterjelölt gyerekjátékok között interjúvolták meg egymást

Miért fontos, hogy nyitottak legyünk a változásra?

Miért fontos, hogy nyitottak legyünk a változásra?