A rendfokozatukat a 20. század politikai viharai miatt elvesztők rehabilitációja jórészt lezajlott a rendszerváltás első öt évében. Az 1989 óta tartó folyamatban - derül ki Máté János Kard és könny című kiadványából - 1995 tavaszáig 5 ezren kapták vissza egykori rendfokozatukat. Mostanáig - tudta meg a HVG a Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottságának illetékeseitől - az elmúlt 15 évben beérkezett 6400 kérelemből "mintegy 5450 fő esetében javasoltak pozitív elbírálást". Bartha ügyének elhúzódását magyarázhatja, hogy a bizottság automatikusan nem, csak az érintett, illetve családja vagy egy társadalmi szervezet kérésére rehabilitál.

Lefokozásokkal elsősorban a Horthy-érához, illetve az 1956-os forradalomhoz kötődő tevékenységet torolták meg a század második felében, de egy külföldi rokoni kapcsolat, emigrálás (1956 utáni szóhasználattal: disszidálás) vagy akár egy templomi esküvő is derékba törhetett egy katonai karriert. Bartha Alberttől végül külföldre távozása után, 1949-ben, Farkas Mihály minisztersége alatt vették el rendfokozatát.

Megesett ugyanakkor, hogy slendriánságból elmaradt a lefokozás. A második világháborúban az 1. hadsereg vezérkari főnökeként szolgált, 1945 után többszörösen is meghurcolt Kéri Kálmán - aki 1990-ben az MDF képviselőjeként a parlament korelnöke lett - maga is úgy tudta, hogy internálása és börtönbüntetése miatt annak idején honvéddé fokozták vissza. 1989-ben azonban - mesélte Szakály Sándor a HVG-nek - a katonai iratok között nem bukkantak nyomára, hogy a rangfosztás valóban megtörtént volna, így derült ki, hogy (az 1994-ben elhunyt) Kéri jogilag vezérkari ezredes volt a kommunizmus évtizedei alatt is.